Református istentisztelettel kezdődtek a Szent István napi ünnepségek Székelyszentistvánon. A helyi református templomban Kiss Dénes lelkész hirdetett igét, aki a próféta kétezer év távlatából is örökérvényű üzenetére hívta fel a figyelmet: kicsinyek vagyunk, de naggyá lehetünk, ha felismerjük a mellettünk levő emberben testvérünket, felebarátunkat.

A világban minden összefügg, mindennek következménye van, mondta, figyelmeztetve, hogy ha Szent István „nádszál” ember lett volna, a magyarság bizonyára valamelyik európai nagyhatalom hűbéresévé vált volna.

A Nagymamáinkkal érdemes beszélgetni ...sokat!

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

A 2-es típusú cukorbetegek esetében a saját inzulintermelés fokozatosan romlik, és egy idő után külső inzulin adása válhat szükségessé.

Az inzulinpótlás a célja, hogy biztosítsuk a „hiányzó” inzulint, amivel a vércukor normalizálható, és a kései súlyos szövődmények (infarktus, amputáció, vakság stb.) megelőzhetők.

Az inzulin beadása fájdalommal jár, és emiatt félek a szúrástól.

Sokan meglepődnek, hogy milyen kicsi és vékony az inzulin beadásához napjainkban használatos tű.

Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." "Én vagyok a jó pásztor.

Ah, hol vagy, magyarok

Tündöklő csillaga!

Ki voltál valaha

Országunk istápja!

Hol vagy, István király?

Téged magyar kíván,

Gyászos öltözetben

Teelőtted sírván.

Rólad emlékezvén

Csordulnak könnyei,

Búval harmatoznak

Szomorú mezei.

Lankadnak szüntelen

Vitézlő karjai,

Nem szűnnek iszonyú

Sírástól szemei.

 István, -Géza magyar fejedelem (972-997 uralkodott) fia, egyben a honfoglaló Árpád fejedelem ükunokája, 975 körül született Esztergomban. A Vajk nevet kapta, amely azt jelentette, hogy pogány volt. A név a "hős" vagy"vezér" jelentésű török szóból ered.

Később Vajkot megkeresztelték: az István nevet adták neki. Anyja Sarolt, az Erdélyben hatalmon lévő Gyula leánya volt.

Istvánt keresztény nevelésben részesítették, latinul is megtanult.

Jól megjelölte ezt az ezredévet: 

kereszttel írta rá kemény nevét, 

mint halhatatlan győzelmi ék. 

Alapkő lett, de kőnél súlyosabban 

vetette el az épülő falakban 

toronyszökkentő, férfias hitét. 

Amint alázatát mindegyre inkább 

úrrá emeli roppant erején, 

a bércre hág s egy országon tekint át, 

hol hajnalpírban reszket még a fény. 

Komor felhőkből bomlik ki a kék ég 

s virrasztva várja népe ébredését 

a századok szélfútta reggelén. 

Nem tétován, de biztos mozdulattal 

lendül előre tervező keze, 

míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal 

a forró puszták zendülő szele. 

Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba 

s pillantásával féltőn átkarolja 

a frissen szántott szűzi földeket. 

Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet, 

hogy megkösse a rónák vad porát, 

szőlő teremjen és kenyér, fehérebb 

s hogy mindenki meglelje otthonát. 

Áldott szigor, rendet hozó szelídség! 

Arany szív, mely eltékozolja kincsét, 

hogy új szívekben ragyogjon tovább! 

Hát róla zengjen most a lelkes ének! 

Uram, téged dicsérünk általa, 

mert ő volt a te választott edényed, 

apostolod; híved s a föld sava. 

És ő volt ama bibliai sáfár; 

kire be jó, hogy éppen rátaláltál, 

midőn megvirradt napunk hajnala! 

Mi valójában mire vagyunk nyitottak, figyelmesek ?

Irigyeljük a gazdagokat, elégedetlenek vagyunk életünkkel,

vagy inkább  megelégszünk azzal ami megadatott?

A következő képek után elgondolkozhatunk helyzetünkről.

 Mi mit tennénk ha az ő életkörülményeiket kapnánk ?

Észre vesszük-e a környezetünkben, a  nehéz helyzetben

élő, kiszolgáltatott embereket, és hajlandók vagyunk-e nekik

segíteni?

Ezt kaptam és szeretném megosztom veletek, fogadjátok szeretettel.

Az Egyházak Ökumenikus Tanácsának felhívása Egyiptom békéjéért

Olav Fykse Tveit tiszteletes, az Egyházak Ökumenikus Tanácsának (WCC) főtitkára arra kérte a keresztényeket, hogy imádkozzanak gyógyulásért, igazságosságért és békéért minden egyiptomi számra.

Az egyetlen előre vezető út minden egyiptomi állampolgár egyenlőségének kölcsönös elismerése, osztozás a felelősségben és a politikai vezetésben, az egymástól eltérő politikai nézetek és vallási hitek elismerése – hangsúlyozza Tveit főtitkár, a Tanács egyiptomi tagegyházaihoz írt levelében.

Amikor útban volt Jézus Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.  Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,  és kiáltozva kérték: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: "Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.  Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.