Az Élet vize

Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit.
Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért.

Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba. Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám.

Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.

Küldd el mosolyodat az egész világnak!

légy apró szikrája a szeretet lángnak!

Földünk körül körben, fényesen lobogjon,

minden szív érezze, s boldogan dobogjon.

A szeretet magját ültesd egy cserépbe,

engedd növekedni, felnőni az égbe.

Cseperedjen fává, növeljen nagy lombot,

levele gyógyítson betegséget gondot.

Édes gyümölcseit add az éhezőknek!

Gyümölcsből a magok újabb fákká nőnek,

s ha a szeretet fák végre összeérnek,

boldog jövője lesz az emberiségnek.

Jézus tanítása:  "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.  Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,  hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.  Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok?

Láttatok már égő gyertyát? Ugye láttatok? Égő papirost is, égő fát is, talán már égő házat is? Hát égő aranyat?

- Azt még én se láttam, pedig ez a történet mégis arról szól, égő aranyról.

Gombos takácsmester kereste meg szorgalmas, becsületes munkával és tette el boldogan a szekrénybe. Hamarosan szükség lesz rá. Úgyis ritka eset, ha egy tízgyermekes édesapa félre tud tenni valamit keresetéből.

Aztán valami borzasztó dolog történt. Mire kellett, mire elő akarta venni, az aranypénz nem volt sehol.

              A büszke tölgyfa

Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben,  és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el.  Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.

2Tim 1,3-5.

EGY ANYA IMÁDSÁGA

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

Lehetséges, hogy nem csak a romló környezeti viszonyok és az egyre egészségtelenebb életmód tehető felelőssé a sok rákos betegségért? Bizony, lelked perdöntő lehet.

Mára már elfogadott tény – mind az orvosok, mind a betegek körében –, hogy nem csak a környezet és nem csak az életmód képes megbetegíteni az embert. Sok betegség mögött meghúzódik valamilyen komoly, de az esetek nagy részében jól visszavezethető pszichoszomatikus ok. Ha lehetséges, hogy magas láz vagy kellemetlen hátfájás esetén a hangulatod is romlik, miért ne volna ugyanez fordítva is lehetséges: tartósan rossz hangulatod rossz egészségi állapothoz vezet?

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.  Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket.  Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.  Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,  tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Mt 28,16-20.

A Pannónia Kulturális Központ és a Szent Imre Plébánia bensőséges, lélekemelő együttlétben fogadta június 27-én Balatonalmádiban Böjte Csaba ferences szerzetest, az erdélyi gyermekotthonok megteremtőjét és éltetőjét, valamint a vele érkezett Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkart, akik a Csillagösvény című jótékonysági körútjukon a Balaton-parti városban töltöttek egy délutánt. 

A program első részében Proksza Gyöngyi grafikus, festőművész Most és mindörökké című szakrális tárlatát nyitotta meg Csaba testvér a Pannónia Kulturális Központ Padlásgaláriájában. 

A szépség isteni attribútum, ha azt mondjuk valamiről, hogy szép, egyúttal Istent is mondunk és fordítva.

Oscar Wilde: A csalogány és a rózsa

 - Azt ígérte, táncol velem, ha piros rózsát viszek neki - kiáltott fel a diák - csakhogy az én kertemben nincs egyetlen szál piros rózsa.
Hallotta ezt a csalogány fészkében, az örökzöld tölgy mélyén és kinézett a levélréseken át és elcsodálkozott.

- Nincs a kertemben egyetlen szál piros rózsa! - kiáltott fel a fiú és szép szeme megtelt könnyel.
- Milyen apróságokon múlik is a boldogság!