,,Adjatok jól tömött, túlcsorduló mércével! "

'Jó dolog jónak lenni, nem azért, mert megköszönik, hanem egyszerűen jó jónak lenni. 

A kút, melynek vizét merik folyamatosan, újratelik, él, életet ad, adja a vizét. 

Az a kút, melynek nem merik vizét, lassan kiszárad.

Akkor van vize, ha ad , minél gyakrabban merik, annál többször feltelik.

'A sötétség nem más, mint a fény hiánya. A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét. A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya. 

Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni.Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás.

  Krisztusi szemlélet:

A mai világ felfogása szerint a jó találkozik a rosszal, megküzd vele. 

Én hiszem, hogy minden ember jó, azt is tudom a tapasztalataim alapján, hogy a gonosz lélek, mint ordító oroszlán lesi, hogy kit nyeljen el. 

Sajnos a gonosz léleknek sokszor ereje is van megtéveszteni, megsebezni bennünket. 

Szép a Szentírásnak az a története, amikor Jézus találkozik a garadai ördöngössel.

'Ne aggódjatok az életetekért. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát és mindent megkaptok hozzá. 

(Mt. 6,25.)

A mai világ egyik legnagyobb gondja, hogy talán nem hiszünk az Isteni gondviselésben. 

Logikus, hogyha nem az Isten szeretetétől várom életem ajándékait, akkor én kell, hogy magamnak kiharcoljam, kiügyeskedjem azokat az értékeket, mindennapi javakat, 

amikre szükségem van. 

A hívő ember számára az Isteni gondviselés egy garancia: 

elég a mának a maga baja, a holnapi nappal nem kell,hogy törődjek, mert az Isten jósága gondomat viseli. 

Ha nem hiszek, akkor magam kell a magam számára, a holnapra, a holnaputánra, és a mindennapokra garanciát biztosítanom.

'Amit kértek az én nevemben, azt megadom én néktek!'

A Jó Istenünk arra biztat bennünket, hogy egymásnak jó testvéreiként, egy családdá legyünk. 

Biztos, hogy Szent István, a maga módján, a 7 törzset 

egy nemzetbe kovácsolta. 

Ezek a törzsek valószínű nem is mind beszéltek ugyanazon 

a nyelven, ahogy kultúrájukban, hitükben, szokásaikban is 

lehettek eltérések.

Biztos, hogy értékek tűntek el, sodródtak félre, de úgy gondolom, ma közülünk senki nem szeretné szétverni a nemzetünket, és visszamenni a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe.

'Nagyon szeretem Jézus kenyérszaporításos történetét. 

A Szentírásból tudjuk, hogy közvetlen előtte való nap, Heródes, Keresztelő János fejét veszi. Jézust is, akárcsak minden jó érzésű embert, megdöbbent, hogy lehet ilyen cinikus, buta, barbár tettet véghezvinni? 

De nem omlik össze, nem csügged, és nem is liheg bosszú után, csendesen visszavonul, majd az utána menő emberek felé fordul: gyógyít, bátorít, erőt, hitet ad nekik.

Este, mikor leszáll a nap, és az emberek összebújnak, 

akkor arra buzdítja apostolait, hogy adjanak enni mindenkinek. 

Az emberek szomorúan számolják össze mindazt, amijük van: néhány hal, kevés kenyér.

AJÁNDÉK:

Jézus Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén. 

Nem hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt. 

Ő, önmaga akart lenni az áldás, az ajándék, Isten szeretetének csodás megnyilvánulása. 

Reformjához nem hozott égi kincseket.

Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindannyiunkat a saját képére, hasonlatosságára teremtette. 

Mi is üres kézzel jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék, simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely tovább vezet.

'Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élő Istené. 

A gyermekekért, kiket nevelek, 

Jézus Krisztus meghalt a keresztfán. 

Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket. 

Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. 

Életednek óriási ára volt. 

Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk.

'Sokan nem hisznek a szó erejében. 

Jézus feltámadása után találkozik az Emmauszi tanítványokkal, akik mindenből kiábrándulva mennek haza, távolodnak Jeruzsálemtől, mindattól, amit Krisztus jelent. 

Jézus nem parancsolja vissza kishitű, megtorpant társait, hanem elkíséri a tőle elvezető úton, és olyan szépen beszél velük, ahogyan ők mondták, 'lángolt a szívünk, míg hallgattuk őt'. 

Jézus meghallgatja a másik felet, majd beszél, érvel a Szentírásból, mert hisz a kimondott szó erejében. 

Szándéka tiszta, magasabb rendű életet kínál testvéreinek.

A ma embere nem csak Istenben nem mindig hisz, hanem a gonosz lélek létét sem fogadja el. 

Éppen ezért mind az Isten, mind a gonosz lélek szerepét emberek vállalják át, embereknek osztjuk ki az ő feladataikat.

Groteszk, visszataszító, mikor egy-egy embert környezete istenít, talán még ennél is szörnyűbb, mikor valaki hitetlenségében Isten trónjára vágyik, teremtője feladatait akarja átvállalni.

AZ ANYAGIAKHOZ VALÓ VISZONYUNK:

'A történelem minden sikeres változása, az anyagiakkal való kapcsolatunk átgondolásából fakadt. 

Nemcsak a Keresztény világnézet nagyjai, hanem Buddha, Konfucius, Lao-ce, Mohamed, mindannyian az anyagi világtól való viszonyuk rendezésével kezdték. 

Jézus Krisztus világosan megmondja, hogy ne gyűjtsünk e földön kincseket, olyanokat, melyet a rozsda szétmar, s a moly megemészt.

A reformátorok puritán visszafogottságának sokat köszönhetnek 

a protestáns államok.

A sötétség nem más, mint a fény hiánya. 

A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt kell gyújtani. 

Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a sötét. 

A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya. 

Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörűséges a szeretet útján járni.

Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat nem más, mint felszabadulás. 

A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik, amit Isten elvár tőle.

'Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élő Istené. A gyermekekért, kiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán.

Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket.

Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. Életednek óriási ára volt. 

Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk.

Isten számára mi fontosabbak vagyunk.

 Milyen értékek mozgatnak engemet?

'Isten angyala szól Józsefnek: ne félj, vedd az anyát, és gyermekét, menekülj vele Egyiptomba. 

 Józsefnek döntenie kell, választania kell, egyik felől ott van Názáret, a barátok, ismerősök, másfelől az élet, a Kisjézus, a család. Józsefnek van ereje az élet, a család mellett dönteni, és útra kelni. Háta mögött hagyja a házat, a klienseket, a vállalkozást, mindent, mert számára mindennél fontosabb az élet, a család.

Csodálom Isten bizalmát: drága Szent Fiát,  Józsefre és  Máriára bízza. 

Nem küld vele láng pallosú, őrző-védő kerubokat. 

A kis Jézus az emberek karjába veti magát, mert tudja azt, hogy az ember jó, hisz minden embert az ő Mennyei Atyja teremtett, és ő selejtet nem teremt. 

Jézus, a védtelen kisbaba, bizakodó szeretettel simul oda Máriához, fúrja fejét József karjai közé, és tudja azt, hogy ez az emberpár gondját viseli. 

Heródes a gyermek életére tör, a Szentcsalád mindent hátrahagyva, mindenről lemondva, kész az élet, a szeretet mellett dönteni. 

Elmenekülnek Egyiptomba, hogy megmentsék Jézus életét. 

Az isteni bizalom gyümölcsöt szül!