Mindnyájunkban Isten csodás kincsei, a meghallgatott imákra adott válaszai rejlenek. Mint a vasérc vagy az arany a tárnák mélyén, az igazgyöngy a kagylóban a tenger fenekén, ott lapul benned, bennem a képlet, mely orvossággá válva, életet menthet, a tervrajz, melyből kígyózó út lesz, hogy testvéredhez vezesse lépteid. Benned van a béke terv, melyet, ha alázattal megfogalmazol, hangosan kimondasz, elhallgatnak a fegyverek, és mosoly költözik a gyermekek arcára.

Testvérem, Te Isten szép ajándéka, titkokat rejtő csoda vagy!

A belső harmóniához szükséges, hogy az ember a szívével is gondolkodjék, és az agyával is érezzen. (Várkonyi Nándor)

„Elérkezett az idő!" – mondja Jézus Krisztus – Döntened kell! Szembenézni a gondokkal, kihívásokkal, a szükséges, célravezető lépéseket körvonalazni, majd bölcs alázattal közülük a legjobbat kiválasztani és határozott kitartással azt bátran elérni, kemény munkával álmodat valóra váltani, Isten gyermekéhez – az emberhez – egyedüli méltó dolog!

Mindenki válassza azt, amiről a legnehezebben tud lemondani!

Nem fogom azt mondani, hogy az adventben, nagyböjtben lemondok a szivarról, amikor úgysem szivarozok.

Ha valaki túlsúlyos, és elhatározza, hogy minden nap fut fél órát, ebben látszólag semmi vallásos cselekedet nincs, de tény, ha ezt egy éven keresztül szépen csinálja, nemcsak csinosabb lesz, hanem az akaratereje is erősödik, emberileg is gazdagabb lesz.

"Szeretettel kérlek, hogy szeressétek egymást, figyeljetek egymásra, merjétek megosztani egymással gondjaitokat,örömeiteket, a szellemi, lelki, anyagi javaitokat is...

Adjatok egymásnak figyelmet,szeretetet, törődést, adjatok jó tömött, túlcsorduló mércével és meglátjátok nektek is ugyanolyan mércével fognak vissza mérni...

Minden ember egy csoda, néven szólít az Isten, de ha népünk nagy várának minden egyes bástyáját nem tudjuk megvédeni,akkor széthullhat a nagycsaládunk.

'Semmihez nem fogható boldogság, a hit fényénél bátran kibontani az ajándékba kapott életünk minden egyes percét. 

Olyan jó egymás után megcsodálni mindazt a gyönyörű ajándékot mit Teremtőnk pajkos szeretettel létünkbe elrejtett, melyeket megtalálva, bölcsen használva gazdagabbakká válunk, általuk csodákat tehetünk szeretetből, szelíden testvéreinknek. 

Nagy öröm Isten ajándékai alatt roskadozva, élő hittel elindulni 

és látni ahogyan szorgalmas kezünk alatt a dolgok szépen, egymásból bontakoznak, mind bimbóból a virág mely felfakad.

 Gondolatok arról, hogy ajándékok vagyunk?

És gondoltál az ízekre? Végül is lehetne csupán két-háromféle íz: 

„saláta és retek, osszátok be!" – mondhatta volna az Isten. 

Ha elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak,

 az egyet jelent azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek. 

A mi Urunk Istenünk hányféle gyümölccsel, zöldséggel,ízzel fogadott születésedkor?

Lelke mélyén az ember el nem múló örömre vágyik.

'A mai világ felfogása szerint a jó találkozik a rosszal, megküzd vele. 

Én hiszem, hogy minden ember jó, azt is tudom a tapasztalataim alapján, 

hogy a gonosz lélek, mint ordító oroszlán lesi, hogy kit nyeljen el. Sajnos a gonosz léleknek sokszor ereje is van megtéveszteni, megsebezni bennünket. Szép a Szentírásnak az a története, amikor Jézus találkozik a garadai ördöngössel.

Csodálatos! Isten nagyon ragaszkodik hozzánk, meghal értünk a kereszten, életével megmutatta Krisztus, hogy mi az igazi szeretet.

Szívünkbe lopta a szeretet lángját, hogy a világunk el tudjon indulni, lassan, tipegve - topogva az őszinte szeretet, a testvériség útján.

Vezet, azt akarja, hogy az emberiség ne fenekedjen meg a bűnben, a gyűlölködésben, a háborúk pusztító csapásaiban. Mint kotló a csibéit, 

maga köré gyűjt, és vezet önmagunk, és világunk felfedezésében, a teremtés továbbálmodásában.

“Isten egy csodaszép világot bízott ránk. Azért dolgozok, hogy Isten országa valóban eljöjjön…”

“Vedd el valakitől a kísértést, a nehézséget – és az örök életet vetted el tőle! Ne féljünk a gondtól, a bajtól!”

“Isten nem teremt selejtet. Lehet bármilyen szegény, Isten remekműve!”

“A Hargitáról lefolyó kis patak sem áll meg a kő előtt, hogy “ezt meg ki rakta ide?!” Egyet csobban felette és megy tovább. Mi sokszor megállunk a problémák előtt, kiborulunk, idegesek vagyunk.

Ha a padlásról előkerülne egy eredeti Rembrandt, vagy Van Gogh alkotás, akármilyen kicsi lenne, akármennyi légypiszok, pókháló volna rajta, hihetetlen izgalom törne ki körülötte. Fehér kesztyűben nekilátnának, és milliméterről milliméterre megpucolnák azt a képet.

Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta! 

És tessék mondani, minket ki alkotott...?

Ezért én ezzel a csodálattal, ezzel a fehér kesztyűvel próbálok közeledni ahhoz is, aki egy kicsit "pókhálósabb", mert hiszem, hogy az eredeti színei, a benne rejlő értékek, igazi csodák! 

Persze egy hóvirág egészen másképpen remekmű, mint egy napraforgó, de mind a kettő a maga módján egy csoda.

Mindannyiunkban Isten csodás kincsei, a meghallgatott imákra adott válaszai rejlenek. 

Mint a vasérc vagy az arany a tárnák mélyén, az igazgyöngy a kagylóban a tenger fenekén, ott lapul benned, bennem a képlet, mely orvossággá válva, életet menthet. A tervrajz, melyből kígyózó út lesz, hogy testvéredhez vezesse lépteid. 

Benned van a béke terv, melyet ha alázattal megfogalmazol és kimondasz hangosan, elhallgatnak a fegyverek, és mosoly költözik a gyermekek arcára.

Kedves Testvérek!

Itt van az ősz, hóharmat tarolja le a virágokat, a leveleket a fákról.Az ősz a levert forradalmak, népünk szenvedéseinek az ideje is. És alattomosan körülöttünk kígyózik ez a gazdasági válság, melynek méreteit és a mi kis életünkre való hatásait még nem is látjuk pontosan.

Gondok, bajok, válságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete és virágesőben járhat, majd az angyalok által elénk terített bársonyszőnyegen.

Böjte Csaba:Az időskor az aratás, a továbbajándékozás ideje

Szép a terméstől roskadozó fákat megcsodálni az őszi napsütésben - jó dolog megöregedni, aratni, hálát adni! 

Jó dolog életed párjával gyönyörködni sudár, erős gyermekeitekben, orgonasíp unokáitokban. 

Jó megkóstolni, átélni a becsületes apai és anyai örömöket. 

Gondoskodtál a családodról, szépen nőnek az unokák, tiszták, szájukban az imádság, a kacagás, a becsületes, tiszta szó olyan jó ízűen cseng.

Kedves Fiatalok!

A tanévnek nem szabad nekimenni nyugodt beletörődéssel: legyen meg aminek lennie kell, essünk túl ezen is gondolatokkal..

Az új tanévhez, az élethez kell egy egy jó adag belső tűz, virtus: "Csak azért is én megmutatom!" 

Tudjátok a tanév, egy hatalmas verseny! A kérdés: képes vagy legyőzni önmagad újból és újból a leckék, a tanulás hatalmas viadalában? Ha tápos vagy akkor biztos, hogy feladod, és kapsz ezer okot amiért nem éri meg tanulni, készülni, eredményesen vizsgázni.

                                                                 A birtoklás vágya miatt, legyen szó anyagiakról vagy hatalomról, mindegy, az ember kivetkőzik önmagából, eltapossa a társát, és igazából az emberi közösségi létet a zsákmányosztó rablóhorda szintjére süllyesztheti. 

Kinek mi jut a költségvetésből? Félelmetes! Úgy gondolom, hogy sok nyugati állam rájött, hogy nem kell gyermeket szülni, mert drága a gyermeknevelés, mert emigránsokkal fel lehet az országot tölteni.

Boldog az az ember, aki megtanulja őszintén kimondani: Köszönöm!

Az erényeket, hogy magunkévá tegyük, hosszan és tudatosan gyakorolni kell. Sok időbe, gyakorlásba kerül, míg egy idegen nyelvet használni tudsz.

A hála erényével is így van ez!

Eleinte talán csak csikorgó foggal tudod kimondani: Deo gratias! Istennek legyen hála!

Ha gyakorolod, egy idő után már szívedben érzed magától értetődő természetességgel, hogy hálás vagy, mert szolgálhatsz, jelen lehetsz, segíthetsz, meghallgathatsz másokat, hogy megoszthatod az idődet testvéreiddel.

Gyermekeinket tanító kedves Tanárok!

Ma az egyik lányunk sírva átadott egy levelet. Elolvastam és arra gondoltam, hogy megosztom veletek. Ez a kislány nagyon aranyos, okos gyermek, szeretetreméltó, három éves korától neveljük, de ma sok – sok rossz jegyet kapott szinte mindenből, és bár még csak ötödikes, a nyakamba borulva zokogva mondta, hogy el akar menni világgá, ő többet iskolába nem fog menni!

Mi papok, a templomainkban keservesen tanulunk egy nagyon fontos leckét!

„Hogy van az, hogy ti nekem mind jók vagytok, és addig prédikálok nektek, szeretgetlek titeket, míg jók is lesztek? Hát nem ezt kellene ti is tegyétek másokkal? Két nap után hogy lehet elküldeni egy fiatalembert? Szépen, duruzsolva, kedveskedve legyél jó hozzá. Látod, még a virág is a fényre fordul, és ha nem kapja az áldott nap fényét meghal. Szeresd őt!"

Az egyik házvezetőnek írtam a fenti sorokat, aki máris el akarja küldeni a kollégáját, akivel még csak két szűk napot volt együtt.

Kedves Fiatalok!

A tanévnek nem szabad nekimenni nyugodt beletörődéssel: legyen meg aminek lennie kell, essünk túl ezen is gondolatokkal..

Az új tanévhez, az élethez kell egy egy jó adag belső tűz, virtus: „Csak azért is én megmutatom!" 

Tudjátok a tanév, egy hatalmas verseny! A kérdés: képes vagy legyőzni önmagad újból és újból a leckék, a tanulás hatalmas viadalában? Ha tápos vagy akkor biztos, hogy feladod, és kapsz ezer okot amiért nem éri meg tanulni, készülni, eredményesen vizsgázni.

Eltelt a nyári vakáció, de vajon mivel? Ősszel számolják a pipéket, vajon összeszámoltam én  a nyár gyümölcseit, azokat az értékeket, melyeket becsületes munkámmal a nemlétből a létbe hívtam?

Máté Bence pusztaszeri természetfotós, nem pici, totyogó pipéket számol hanem fotókat, csodaszép fényképeket. Több, mint 100.000 fényképpel jött haza hat hét útán Afrikából, a tegnap sikerült meglátogatnom, részt vennem a képes beszámolóján.

Mit is mondhatnék?

  Kedves Fiatalok!

Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy nem érdemes jónak lenni, jót tenni, a szeretet útján járni. Én ezzel szemben azt tapasztalom, hogy jót tenni jó! Jó dolog jónak lenni, szeretetben élni, a szeretet Istenének az útján járni.

Tudjátok a XX században sok nagyfiú élt, de az utókor közülük nagyon keveset nevezett Boldognak.

Teréz anyát, János Pál pápát mindenki Boldognak nevezi, mert ők valóban boldogok voltak az életükben is, és ma is boldogok Isten jobbján, az örök életben.

“Kedves Testvérek!

“Nem kaptok, mert nem kértek” – mondja a mi Urunk Jézus Krisztus.

Itt van ez a szép ünnep, és én azon gondolkodom, hogy a magam és a ti számotokra mit kérjek a Vigasztaló Szentlélektől...

Az embert a vágyai vezérlik, sajnos nagyon sokszor a vágyainkat idegen emberek ültetik reklámokkal, divat diktátumokkal a szívünkbe. Istentől én azt kérem, hogy tegyen bennünket szabaddá, hogy legmélyebb, legőszintébb vágyainkat fedezzük fel, tudatosítsuk magunkban és legyen erőnk azokat szabadon követni.

                                                               Gondolatok arról, hogy ajándékok vagyunk?

És gondoltál az ízekre? Végül is lehetne csupán két-háromféle íz: 

„saláta és retek, osszátok be!" – mondhatta volna az Isten. 

Ha elmész valahova látogatóba, és ott hatfogásos ebéddel várnak,

 az egyet jelent azzal, hogy fontos vagy nekik, szeretnek. 

A mi Urunk Istenünk hányféle gyümölccsel, zöldséggel,ízzel fogadott születésedkor?

"Szeretettel kérlek, hogy szeressétek egymást, figyeljetek egymásra, merjétek megosztani egymással gondjaitokat ,örömeiteket, a szellemi, lelki, anyagi javaitokat is...

Adjatok egymásnak figyelmet, szeretetet, törődést, adjatok jó tömött, túlcsorduló mércével és meglátjátok nektek is ugyanolyan mércével fognak vissza mérni...

Minden ember egy csoda, néven szólít az Isten, de ha népünk nagy várának minden egyes bástyáját nem tudjuk megvédeni, akkor széthullhat a nagycsaládunk.

Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön,  Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden.

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket. Végül is, lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket. De milyen szép, hogy Isten irántunk való túláradó szeretetében megajándékozott a színek világával.

És gondoltál az ízekre?

Sokszor kértek, hogy foglaljak állást a világunkban lévő rosszal, ellenségeskedéssel kapcsolatosan. Írtam egy pár gondolatot, szeretettel megosztom.

Kinek van igaza? Én nem szeretnék belevegyülni egyik oldalon sem az igazságért vívott küzdelembe, mert én azt látom, hogy Saullal, a rosszindulatú, gyilkos szándékú zsidóval Jézus párbeszédet kezd: "Saul, Saul miért üldözöl engem?".

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. „ 

(1. Kor.13,1.)

Egy vadász ismerősömmel beszéltem, ő mondta, hogy húsz őzike közül egy–kettő éri meg a felnőtt kort, a többi elveszik, elpusztul. Az őzek számára a fürgeség, az életrevalóság, az elevenség, a figyelmesség nagyon fontos, másképp a ragadozók zsákmánya lesz.

Azt gondolom, hogy ami az őz számára a gyorsaság, az, az ember számára a szeretet.

Sietek, mint mindig, és az autó navigációs rendszere finom női hangon mind gyakrabban figyelmeztet, hogy: "túl gyorsan mész!" 

Megsokallva a kioktatást, egyetlen mozdulattal - mely hatalmas nyugalommal tölt el - kikapcsoltam a készülék hangját. 

Csendben, a villódzó nyilakkal próbált vezetni a GPS, de siettemben vagy

két kanyart később vettem be.

Böjte Csaba atya mesél egyik kis védencéről, Lacikáról, aki házasságon kívül született  , és édesanyja, a fiatal leányanya egész kicsi korában „ott  felejtett  e” őt a nagymamánál.

A kisfi ú éveken át várta, hogy édesanyja eljöjjön érte, mindhiába. A nagymama azt gondolta, a lánya legkésőbb akkor eljön a gyermekért, ami-kor Lacika iskolakötelezetté válik, ám nem így történt.

A bűnbánat lényegéhez hozzátartozik, hogy szembenézek őszintén önmagammal a gyóntató székben a lelki vezetőm segítségével, megbánom a bűneimet, megfogadom erősen, hogy többet a sötétség útjára nem lépek, sőt az is fontos, hogy a magam számára elégtételt, büntetést is vállalok a bűneimért!

Mindezt meg kell tegyem, de tudnom kell, hogy mindez nem elég, mert nem tökéletes a bűnbánatom ha itt megállok! 

Nem szabad leragadni a saját hibáimban való dögönyözésnél!

"Az Úr kiválasztott más hetvenkettöt, és elküldte őket kettesével maga elött minden városba és helységbe.."Lk 10,1

Isten kegyelméből kipróbálhattam kb. 30 fiatallal megélni a fenti evangéliumi sorokat.

Jézus Krisztus nevében elindultunk egyszerűen, szegényen, az Isteni gondviselésben bízva és így Vármező, Remete, Köszvényes, Mikháza, Jobbágytelke Székelyhódos volt egy - egy napig az otthonunk. ((Szováta környéke)).

Szívemben nagy hála van, amiért Istenem nevében bejárhattam ezeket a csodálatos szép tájakat, falvakat.

“Jó pár évvel ezelőtt elhívtak Vajdahunyadra, egy szegényházba.

Egy utcanő – 16 éves lány – szült egy gyereket, és arra kértek, fogadjuk be, mert nem volt, aki felnevelje. Egy tömbház negyedik emeletének kietlen lakásában, valami szőnyegdarabba csavarva találtam a kisgyereket, a februári hidegben szinte kékre fagyva, nagyon piszkosan.

Kérdeztem a kolléganőt, hogy vajon mit tudnék megfogni ezen a gyereken, hogy ne legyen kakás a kezem? Rám nézett, és a fülembe súgta, hogy ‘talán a fülit, atya’.

Sokszor kértek, hogy foglaljak állást a világunkban lévő rosszal, ellenségeskedéssel kapcsolatosan. Írtam egy pár gondolatot, szeretettel megosztom.

Kinek van igaza? Én nem szeretnék belevegyülni egyik oldalon sem az igazságért vívott küzdelembe, mert én azt látom, hogy Saullal, a rosszindulatú, gyilkos szándékú zsidóval Jézus párbeszédet kezd: "Saul, Saul miért üldözöl engem?".

És a párbeszéd odáig fejlődik, hogy Saulból a népek apostola lesz, Szent Pál is megírja a csodaszép Szeretet himnuszát.

KEDVES  FIATALOK!

Tudnotok kell, nincs két egyforma életút.

Mindenki a maga szabadságát kell felfedezze és megtalálja.

A szabadságot nem lehet adni senkinek, és azt nem lehet megvásárolni és begyűrni sok-sok más limlom közé, vagy vitrinben őrizgetni.

A szabadság igazából a végtelen előszobája: a marék porságodból adódó korlátaid fölé való emelkedés.

'Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal.

Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek.

Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.

A mi Urunk egyik legszebb ajándéka a kiengesztelődésre való készség. Döbbenetes, ahogy Jézus hiszi, hogy az öreg Nikodémus ujjá fog születni. Nem mondja, hogy rég megcsontosodott, farizeus képmutató, ilyennek születtél, ilyennek is fogsz meghalni, hogy kutyából nem lesz szalonna.

Nem mondja, hogy az alma nem esik messze a fájától. Jézus hisz az emberben, hisz abban, hogy a házasságtörő asszony fölkel, és továbbmegy, és többet nem vétkezik.

Többen kérdeztétek kedves, nagyra nőtt, szép gyerekeim közül, hogy mi a szabadság, mikor éreztem magamat igazán szabadnak.

A szabadságnak sok arca van. Néhány kis mozaikkockát szeretnék nektek mutatni, életem néhány olyan pillanatát, mikor körülöttem szétszakadtak a láncok, és én éreztem, hogy szabadon felemelkedhetek és szállhatok.

1. Már játszottam a teológia gondolatával, és csendesen, a magam 25 éves fiatalemberi öntudatával álltam Csíksomlyón a sekrestyében, egy karácsonyi ünnepi szentmise előtti forgatagban.

Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat.

Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent.

Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik.

Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz.

„Te nem egy sodródó falevél vagy, egy értelmetlen seb ezen a földön, hanem áldás és ajándék. (…) Legyél azzá, amiért születtél, merd vállalni önmagad, és boldog leszel!”

Ajándék! Annyira szép ez a gondolat: minden, ami van a Földön, minden Isten ajándéka. A szép kék ég, a két kezünk, az élet maga, minden-minden Isten ajándéka.

Olyan jó ezzel a hittel nézni a körülöttünk lévő dolgokat, személyeket, mindent. Végül is lehetne fekete és fehér a világunk, mint a régi televíziókban, akkoriban úgy is megértettük a filmeket.

Kedves Testvérem!

Itt a Karácsony! Nem tudom, írtad-e meg leveledet az angyalnak? Jézus Krisztus azt mondja, hogy nem kaptok, mert nem kértek! Mit kérünk 2017 karácsonyán az angyaltól, Urunktól, Jézus Krisztustól a magunk, szeretteink, népünk számára? Ezt a levelet mindenki maga kell megírja! Szívesen megosztom a magam levelét veletek. 

Kedves Jézus!

2017 legnagyobb felfedezése számomra, az oly régen ismert, de eddig még át nem elmélkedett tízparancsolat első, és legfontosabb tétele.

Felnőtt fiatalokkal beszéltem, kik az igazságosságot életükben csorbulni látták, és mérhetetlen haraggal törtek egymásra. Megszólás, rágalom, bármi, mi árt, és pusztít, kérlelhetetlen hideg gyűlölet.

Rajzoltam egy koncentrikus körökből álló céltáblát, és arra kértem, hogy írják be a kör közepéről kiindulva azokat az értékeket, melyeket nagyon fontosnak tartanak.

„Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít.”

„Egy új világ kapujában állsz, előtted szűz földek, birodalmak vannak. Tégy félre mindent, add el a limlomot, árát oszd szét a szegényeknek, indulj el, szeress! Minden a tiéd lehet, hódítsd meg, lakd be Isten Országát!” – mondja kétezer éve a mi Urunk Jézus Krisztus. Mondja! És milyen kevesen indultak el? De ki útra kelt, és célba ért, azt boldognak mondják az emberek.

Minap egy társasággal találkoztam, akik nagyon vehemensen szidták a bankár világot, mely ugye „nyakunkra hozta ezt a nagy gazdasági krízist"!! Megkérdezték, hogy én mit is szólok ehhez a kérdéshez. Egy darabig hümmögtem, de aztán időt kértem és megígértem, hogy majd hozzá szólok ehhez a kérdéshez egy kis elmélkedés után.

Kezembe vettem a szentírást és arra próbáltam ráfigyelni, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus mit tanít a pénzzel, a bankvilággal kapcsolatosan.

Az az igazság, hogy én elkezdtem Bethlen Gábor útján járni, a kiegyezés évét élni. Birjám előtt már több más városban is jártam. Úgy döntöttem, hogy ebben az évben bárhova hívnak, magammal viszem nagy fejedelmünk lángnyelves zászlaját és a kiegyezésről, a megbocsájtásról fogok beszélni. Igen, arról a békéről, testvériségről, melyben Krisztus Urunk az ő gyermekeit szeretné magához ölelni és elvezetni a legszebb imánkban, a Miatyánkban is kért Isten Országába! 

Utópia?

Nem hátrafelé kell nézni.

Valóban értékes, megszokott, hozzánk nőtt ruhadarabokat kell az emberiség levessen. Jézust megfeszítették, mert mint ideje múlt ruhából kilépett az Ószövetség megannyi évszázadokon keresztül csiszolódott hagyományából, szokásából.

Számára egyetlen érték amelyhez föltétlenül ragaszkodott, a szeretet parancsában megfogalmazott Isten és ember szeretet. Szereti a mennyei Atyát, bízik benne, a kereszten is kezébe ajánlja a lelkét, és hisz az Isten által teremtett emberben, annak jóságában, ezért kér nagypénteken számunkra bocsánatot: "Bocsásd meg nekik atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek." Úgy gondolom, hogy nekünk is, csak a Krisztus által elfogadott és az Újszövetséget jelentő szeretet parancshoz kell feltétlenül ragaszkodnunk.

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

-Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztet. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.

'Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal.

Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek.

Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.