Valamikor régen volt két jó barát, két iskolásfiú. Úgy kezdtem, mint egy mesét, pedig e kis történet igaz, nagyon is igaz. Egy idős férfi jött el egyszer hozzám, ő mesélte el nekem, de most átadom a szót az én barátomnak, és én csak hűséges íródeákja leszek. Hát akkor kezdjük:

Volt egyszer régen egy nagyon kedves iskolatáram, akinek édesapja falun lakott, ahol szép nagy birtokuk volt.

- Csak Leoni néninek köszönhetem, hogy akkor nem vetettem véget az életemnek. 

A fiatalasszony jelentőségteljesen szünetet tartott. 

- Éppen akkor lettem 18 éves, amikor megtudtam, hogy gyereket várok. Otthon nagy botrány volt. Apám össze akarta törni barátom minden csontját, anyám pedig csak a szégyenről beszélt, amit a fejükre hoztam.

A gyerek világra jötte előtt otthonról Berlinbe mentem. Rettenetesen féltem, hogy lesz tovább. Barátom cserben hagyott, és teljesen magamra maradtam a nagyvárosban.

„Persze persze, a vallás hasznos annak, akinek szüksége van rá! Ha téged megnyugtat, hogy valaki „vigyáz rád”, vagy „gondoskodik rólad”, akkor a vallás tök jó dolog. Nekem nincs ilyenre szükségem, úgy hogy kösz szépen, de nem kérek belőle!”

Ismerős ez a vélemény? Hát az enyém is ez volt nagyon sokáig. Sose volt bajom a vallással, néha-néha elbeszélgettem az utcán engem megtaláló nénikkel, de sosem mozgatott meg különösebben.

Gyerekkoromban Istenről semmit sem beszélgettünk.

Egy csodálatos nyári reggelen sétára indultam. Kerekes székkel mentem, mert csak így tudok mozogni. Mögém ért egy férfi és megszólalt: "Hát, nem irigylem!" Folytattam utam, mosolyogva gondoltam, de igen, irigyelnie kellene.

Micsoda szégyen, hogy az emberek legtöbbször nem látják az életben igazán fontos dolgokat.

Az egészségügyi problémákat katasztrófaként élik meg, ugyanakkor a lelki gondokról nem vesznek tudomást, és Isten más ajándékait nem is értékelik. 

Isten olyan bőségesen megáldott engem!

A szép német nyelv egyik legismertebb költője Heinrich Heine. 1797. december 13-án, zsidó szülők gyermekeként született Düsseldorfban, és a 19. század egyik legtehetségesebb lírikusa volt. Költői életművét 12 kötetben gyűjtötték össze.

Nyugtalan életet élt, tele volt szocialista eszmékkel, énekeiben és költeményeiben a zsidóságot ugyanolyan maró gúnnyal és kegyeletsértő kritikával árasztotta el, mint a keresztyénséget.

Egy augusztus végi napon levél érkezett 13 éves fiam iskolájából, egy meghívó a szülők részére a szexuális neveléssel kapcsolatos új tananyag bemutatójára.

A prezentáción a szülők közelebbről is megismerhették a jövő évi tananyagot, részt vehettek egy bemutató órán, és minderről elmondhatták a véleményüket.

Megbeszéltük a dolgot a feleségemmel, és úgy döntöttünk, hogy elmegyek a bemutatóra.