Nevetségesen könnyű az örömöt rossz helyen keresni. Mindenki ezt akarja, de valahogy gyakran pont az ellenkező helyen kötünk ki az öröm keresésekor.

Megpróbáljuk megtalálni az alábbi helyeken, például:

Emberekben: bár jól tudjuk, hogy nem működik, de mégis - azt várjuk a körülöttünk élő emberektől, hogy töltsék be szükségleteinket, gondoskodjanak rólunk, tegyenek boldoggá minket, értsenek meg minket és értékeljenek minket. Elvárjuk tőlük, hogy idejük 100%-ában 100%-osan szeressenek minket.

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz!

Zsolt 55,23

Miért van az, hogy néha magammal a legnehezebb őszintének lennem?

Általában derűs, optimista ember vagyok. Félig telinek szeretem látni az életet. A jót szoktam keresni a körülményekben, az emberekben.

Szerintem ez a hozzáállás jó tulajdonságnak számít.

„…Jézus… megmutatta nekik a kezét…” (János 20:19-20)

Dr. Paul Brand, egy zseniális sebész, aki az indiai Vellore Keresztyén Orvosi Egyetemén dolgozott, ezt írta:

„Majd minden nap csodálatos kezekkel dolgozom… ám az évben egy nap különleges jelentéssel bír… Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli… én Jézus kezein gondolkodom… azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal… a római kivégzőosztag emberei keresztülszúrták a csuklón, épp a kéztőcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak és a középső ideg… ez a kezet megbénította, és karomszerűen összerántotta, Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót…

Később az egész testsúlya kezeire nehezedett, így még több szövet roncsolódott, és még több vért veszített.

„Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”

Pál levele a rómaiakhoz 8:1-2 

Senki sem kárhoztat téged. Bármit tettél, feloldozást kaptál, mert Ő magára vállalta az összes eddigi és ezutáni őrült döntésedet, elhamarkodott lépésedet, durva szavaidat, hazugságodat és önzésedet, Isten nélküli létedet.

1. Ne aggódj!

Ha azon kapod magad, hogy csak panaszkodsz, és görcsösen aggódsz, emlékezz ígéreteimre: „Ne aggódjatok életetekért!” Máté 6,25.

2. Tedd fel a listára!

Ha megoldandó problémád van, kihívások előtt állsz, nem tudod, hogyan dönts vagy mit csinálj, ne hezitálj! Tedd fel ezeket a dolgokat a listára! De nem akármilyen listára, hanem az enyémre. Imádságban mondd el, mi nyomja szívedet, és Én meghallgatom. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté 11,28.

Amikor számba veszed, hogy ki mindenkinek kellene megbocsátanod, hányan is voltak az elmúlt évtizedekben, akik megbántottak így vagy úgy, valószínűleg kifelejted a sorból a legfontosabbat: saját magadat.

Pedig soha senki nem büntethet téged kegyetlenebbül, és soha senki nem okozhat neked nagyobb csalódást vagy fájdalmat, mint saját magad.

Állítsd tehát össze a listádat, melynek legelején te magad szerepelj, aztán pedig írd fel szépen sorban egymás alá azok nevét, akiknek meg kell bocsátanod.

Amikor pedig böjtöltök... (Mt 6,16-18)

A húsvét előtti heteket böjti időszaknak nevezik. Úgy készül a hívő ember Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünnepére, hogy elcsendesedik, magába száll, s többet foglalkozik olyan dolgokkal, amelyeket fontosnak tart, de el szokott hanyagolni.

Az életünk betegesen egyoldalúvá vált. Sokkal többet törődünk magunkkal, mint másokkal, a testünkkel, mint a lelkünkkel, a pillanatnyi teendőkkel, mint a hosszú távú, sőt örökkévaló igazságokkal.

Íme egy megfogalmazás a több mint 100 évvel ezelőtti keresztény női ideálról, zengzetes, még a Károly fordításhoz szokott fülnek is szokatlanul archaikus, mégis élvezetes stílusban. 

Részlet: 

És íme, e szóval, szinte észrevétlenül, meghatároztam a nő hivatását: élni másokért, a mások boldogságában keresni a magáét. 

Szinte papi hivatás az övé is, a pap kötelességeivel, csodálatraméltó magasságban, hova a teremtő Isten kívánta őt helyezni alkotásában. 

Élni másokért s a mások boldogságában keresni a magáét!

"Élet és halál van a nyelv hatalmában" – mondja a Példabeszédek Könyve. Sok házaspár egyáltalán nincs tisztában a szavak hatalmával. Szintén a Bibliában olvashatjuk: "Aki aggódik szívében, az levert lesz, a jó szó viszont felvidít."

A dicsérő szavak és az elismerő kijelentések a szeretet hathatós közvetítői. Minél egyszerűbb, annál hatásosabb:

"De jól nézel ki ebben a pólóban!"

"Nálad jobban senki nem főzi a húslevest!"

"Olyan drága vagy, hogy elmosogattál."

"Köszönöm, hogy elmentél az iskolai fogadóórára.

„…vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel…” (Zsoltárok 39:2)

Időnként mind kudarcot vallunk valamiben, még a legjobbak is.

Amikor John D. Rockefeller irányította a Standard Oil vállalatot, az egyik ügyvezető igazgató olyan hibát követett el, ami a vállalatnak kétmillió dollárjába került.

Az igazgatóság többi tagja úgy gondolta, hogy emiatt Rockefeller keményen fog bánni vele, és valószínűleg kirúgja.

Ám nem ez történt.

Mielőtt behívatta volna az illetőt, leült, fogott egy jegyzettömböt, és felírta rá:

„Minden, ami mellette szól”.

A házastársamra bizonyos dolgok, események másként hatnak, mint rám és az adott helyzetben, körülmények között másként is cselekszik, mint én cselekednék. Ez nem baj. Sőt: kiegészíti, kiegyenlíti, többszínűvé, gazdagabbá teszi a házasságot.

Ádám és Éva, nyári zápor után az ablaknál áll. Kinéznek a sötétedő alkonyatba. Szinte egyszerre szólalnak meg:

- Milyen sáros a kert - mondja Ádám.

Imádkozás közben  felvillant előttem előttem egy képsor amelyben láttam az embereket, akik tolongva és lökdösődve haladtak a felállított polcok között, és időnként egy-egy dolgot a bevásárló kocsijukba, vagy a kosarukba helyeztek. A látvány számomra a türelmetlenséget és a rohanást fejezik ki.

Ézs 30:15-18

15. Mert így szól az én Uram, az ÚR, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek!

„És veszteg maradt a nap, megállott a hold is, míg ellenségein bosszút állt a nép.”

Józs 10,13a

Vágytál már arra, hogy csak egy kicsivel később sötétedjen, s be tudd fejezni, amit aznapra terveztél? Amikor több időre volna szükséged, szoktad Istentől kérni? Végül is az idő az Ő kezében van.

A mai igénk szerint Isten, aki tudta, hogy Józsuénak kicsit több időre van szüksége, megadta neki.

„Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. (…)

Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák, de Jézus átment köztük, és eltávozott.” Lukács 4, 16 és 28-30

Elolvasni: Lukács 4, 14-30

Ha van olyan történet a Bibliában, amelynek résztvevője szerettem volna lenni, akkor ez a mai azok közé tartozik.

„Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek.” (Zsoltárok 84:12)

Az életben gyakran azok a legnehezebb pillanatok, amikor úgy érezzük, Isten nem akar segíteni, vagy megadni azt az eredményt, amit várunk. Ilyenkor tanulunk valamit Isten hallgatásáról.

Amikor Isten nem szól egy szót sem, akkor tanít minket, még a némaságával is.

Azáltal enged növekednünk, hogy rákényszerít a gondolkodásra, a tanulmányozásra, arra, hogy magunk jöjjünk rá a végköveztetésre, míg Ő szerető szülőként várakozik a háttérben.

,,Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" (Zsolt 90,12)

December utolsó hetében sok magazin és televíziós műsor különkiadásban visszatekint az elmúlt évre.

Ezt én is meg szoktam tenni.

Mielőtt a régi naptárt betenném a konyhai fiókba, átlapozom és megnézem a befirkált találkozókat és eseményeket.

Ez segít áttekinteni személyes és lelki életemet. 

Miközben felakasztom a vadonatúj naptáramat, azon tűnődöm, mit kell másképp csinálnom, hogy ez egy jobb év legyen, én pedig jobb keresztény.

Mostanában sokszor eszembe jut az a vak románul beszélő cigány koldus, ki egyedül nevelte börtönben lévő testvére két kis gyerekét. 1985 advent utolsó vasárnapján is ott állt, mind minden vasárnap, a gyulafehérvári székesegyház kapujában.

Megkérdeztem, hogy hol lakik? Délután egy társammal ki is mentünk, és kiderült, hogy a kis falu végén egy vízmosás szélében, jórészt a földbe vájva egy kis putriba laknak. A december délutáni korai alkonyatban, egy gyertya pislákoló fényénél mesélte el szomorú sorsukat.

Ideszóltak az egyik idősotthonból, hogy siessünk a misével, mert jönnek a svájciak. Gondolom, a svájciaknak meg szóltak, hogy siessenek, mert jönnek a máltaiak.

A máltaiaknak szóltak, hogy siessenek, a szeretetcsomagok kiosztásával, mert jön a karitász. A karitásznak mondták, hogy osszák gyorsabban, mert a szeretetsátor-béliek már készülődnek, a szeretetsátor-bélieknek jelezték, hogy iparkodjanak, mert a szegényeket várják a Plázában is a cipős dobozok.

December. A csodaszép Ünnepvárás hangulatával. A kisded Jézus megszületésével, ami egy szent jelkép is, hisz a téli Napforduló jelképe, meg a remény várásé a szíveinkben.

Közeledik Krisztus Király, csendesen. Advent vasárnapjai egyre közelebb hozzák, és a meghittség fényének melegénél, üljünk le. Csöndesítsük el magunkban a világ forrongó zaját, és csak hallga befelé....

Kint, a nagyvilágban, körülöttem forrong minden!

 Mi a közös a kirakósjátékokban és az életben? Ha nem illesztjük össze jól

a darabokat,vagy hiányzik egy-egy darabka,nehezen tűnik ki a teljes kép.

Akkor jöttem rá erre ,amikor egy nagy,tájképet ábrázoló játékkal

kinlódtam.Még hátra volt egy kis rész,amikor rájöttem,hogy hiányzik 5

darabka.

Lehet,hogy a mi életünkből is hiányzik itt-ott egy darab,balesetek,válás,

betegség,vagy családtagok,munkahely,barátok elvesztése miatt.

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105)

Valaki azt mondta, hogy a „Biblia olyan a házasságban, mint a GPS az úton lévő ember számára.”. A GPS egy műholdas navigációs rendszer, amelybe az ember, ha beüti, hogy honnan szeretne hová eljutni, akkor az mindig mondja, hogy pl. „Menj 500 métert, aztán kanyarodj balra.”, vagy ha az ember eltéved, akkor azt mondja a GPS, hogy „Újratervezés.”.

"Jó nekünk itt lenni, építsünk három sátrat." - mondták az apostolok neked, Uram, a Tábor hegyén.

Olyan szívesen szemlélem Szent Pétert, akit egy szép elmélkedés után elviszel halászni, megtöltöd hálóját hallal, és utána szeretettel meghívod munkatársadnak.

Jó neki Veled lenni! Jó látni a megfáradt emmauszi tanítványokat, akiket szemrehányás nélkül elkísérsz, és olyan szépen beszélsz velük, hogy lángoló szívvel a sötét éjszakában útra kelnek, hogy megerősítsék a csüggedt társaikat.

A mézbe mártott orvosságot szívesen vesszük be. A mesébe öltöztetett bölcsességnek azonnal otthont ad a szív.

A közel 2000 éves PHADROS  római író mesél egy öreg anyókáról.  A néni rőzsét szedett az erdőben s a vállán cipelte. A súly egyre nehezebb lett. Egyre görnyedtebben vitte. .. Egyébként is belefáradt már az életbe. Földre tette terhét. Leült.

Fölsóhajtott. ” Bárcsak jönne már értem a halál.”  – S abban a pillanatban megjelenik a Halál.

Élet olyan, mint egy vonatutazás:

Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.

Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.

Sajnos a valóság más.

Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

   Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.

Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót.

" Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk."  /Róm 5,8/

"Életem és útjaim során a legtöbb valódi, mély és forró szeretetet a temetőben láttam. A ravatalozóban és a sírnál.

Utólag döbbenünk rá, hogy szeretünk. Ott az elvesztés pillanatában szeretünk igazán, amikor szembesülünk azzal, hogy "nincs".

 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Zsidókhoz írt levél 11:1

Hit, amivel kapaszkodsz a láthatatlan Isten kezébe, és próbálsz bízni benne, hogy Ő jót akar. Hit, mert nem tehetsz mást, mert nem tudod előre a jövőt, nem látod az érem másik oldalát, a fától az erdőt, a felhő mögött ragyogó napot, csak hiszel a Gondviselésben. Hinni próbálsz abban, Ő tudja, mire van szükséged, és tudja mire van szüksége annak, akit oly nagyon szeretsz. 

Tudja, min mész keresztül, ismeri életed összes kérdőjelét.

,,Szerezz bölcsességet,szerezz értelmet."Példabeszédek,4:7

Építsd bele az életedbe ezt a hat alapelvet:

1.Ne aggódj ,ha megteszed a tőled telhető legtöbbet! Isten nem elégszik meg kevesebbel de nem vár többet.,,Bízzál az Úrban és tégy jót...és megadja szíved kéréseit!"Zs.37:4

2.Ne siess ha a siker a pontosságon múlik!,,Jó tervezés és kemény munka jómódhoz vezet,de az elsietett lépések ínségbe juttatnak."Péld,21:5

3.Ne vonj le következtetést,amíg nem ismered az összes tényt!

Azt mondhatná valaki, hogy a szenvedély borzasztó iga - de Jézus is igát ajánl!

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek. 

(Mt. 11:28-30)

Ezért hív! Nyugalomra hív! Jézus is igát ajánl, de: "Az én igám jó, és az én terhem könnyű" Ő ilyen igát ajánl.

Régi emlékezések számtalan beszámolóját olvashatjuk, melyben az apa a fiának, vagy nagyapa unokájának átadja arany zsebóráját… 

Másutt az örökségként ajándékozott tárgy az arany pecsétgyűrű volt… 

Családi ereklyeként őrizték, és sokszor generációkon átőrizték, majd tovább adták az utódoknak. 

Talán száz év sem telt el az óta, amikor még az ajándékozás pillanata nem az utolsó út, az „elballagás” rítusa volt, hanem a felnőtté válás fontos és pontos pillanata. 

Az apa az érettségi után fia kezére pecsétgyűrűt húzott, és ő a szintén ajándékba kapott aranyóra láncát mellényéhez rögzítette, és az órát mellénye zsebébe süllyesztette oly módon, hogy amikor munkába, fontos megbeszélésre indul, az mindig kéznél legyen… 

E pillanat volt, amikor az apa, immáron, mint férfi a férfival beszélt gondosan nevelt és így felnevelt, sikeresen diplomázott, felnőtté vált fiával… 

Kezébe két igen fontos eszközt, és feladatot adott ajándékba: 

Az órát, mely jelzi a feladat idejét, a rendet… 

A pecsétgyűrű pedig kimondott, és leírt szavának adott hitelt mások és mindenki előtt. 

Ezzel méltóságot, önállóságot, és felelősséget kapott. 

A fiú férfi lett, a férfi pedig felelős életet kezdett élni. 

E két jelképes ajándék azóta, és csak emlék sokaknak… Miképpen azzá vált, jelzi, hogy néhány évtized alatt az apák talán fel sem nevelik apaként fiaikat, vagy éppen már ők sem élik meg a rendet, önmaguk sem élnek oly felelősség tudatában és kötelességében, mely pedig Isten Törvénye és Rendje szerint élő férfinek adott parancs… 

„add tovább gyermekeidnek..” 

Rohanó világunkban egyre gyorsuló tempóban vágtázunk az orrunk elé tett kívánságaink után… 

Elrohanunk minden szép és áldott dolog mellett, egymást előzve akár szabálytalan könyökléssel is törtetünk. 

Mert mindenre kevés az idő…. 

Istenre, gyerekre, házastársra, és még pihenni is… 

Aztán egy idő után felsírunk,…elrohant az élet, az évek felettünk,és nincs semmi, ami általunk jött létre, mely tartós és maradandó. 

Pedig kaptunk valamennyien pontosan annyi időt, éveket Istentől, mely éppen elegendő lett volna arra, hogy Istennek felelős módon használjuk azt…

Csak elvesztettük az aranyóránkat, az Istentől kapott idő mértékének ismeretét, beosztásának rendjét. 

Vagy talán sohasem tanított erre senki, nem adta kezünkbe apánk azt az órát, mely mindig jelez, mely mindig szabályozza lépteink kezdetét és végét….

Balczó András háromszoros olimpiai, tízszeres világbajnok öttusázó levele.

A Józan Ész halálára.

Nyugodjék békében!

Ma egy szeretett barátunk elvesztését siratjuk: Józan Ész, aki sok éven át

volt közöttünk. Senki sem tudja biztosan, hány éves volt, mivel születési

adatai már régen elvesztek a bürokrácia útvesztőiben.

Emlékezni fogunk rá, mert olyan értékes leckéket adott nekünk, mint "dolgozni kell, hogy tető legyen a fejünk felett" és "mindennap kell olvasni egy keveset"; hogy tudjuk, miért lel aranyat, aki korán kel, és hogy felismerjük olyan mondatok érvényességét, mint "az élet nem mindig igazságos" és "lehet, hogy én vagyok a hibás".

Milyen lenne az olyan bolt, amelyben az emberek kedvük szerint vásárolhatnák meg vagy alakíthatnák életüket.

Az elsőn polcon lenne a MÚLT, ezt követné a JELEN, majd a mindig kapós JÖVŐ. 

Mindenki megvehetné a neki tetsző, vagy saját szája íze szerint alakított, kiigazított múltját. Az általa kiválasztott helyszínekkel, emberekkel.

Olcsóbban juthatnánk hozzá, mint a másik kettőhöz.

,,...pillanatnyi könnyű szenvedésünk... örök dicsőséget szerez nekünk"

(2Korinthus 4:17)

Vannak időszakok az életünkben, amikor minden próbálkozásunk rosszra fordul. 

Lehet, hogy a hited erős, és az elkötelezettséged mély, a balsors mégis bekopog az ajtódon. 

Az ima ereje megerősít és megszilárdít ezekben az időkben. 

Ám nem kérheted imádságban, hogy tünjön el ez az életszakasz.

Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk   jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második.

Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez,vagy ahhoz, és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.

Folytatásként  kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek.

Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut.

Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak. (Zsoltárok 9:11)

A mai Igéből kiemelkedik egy szó, amivel úton útfélen találkozunk életünk során, ez a bizalom.

A bizalom az emberi lélek egyik alapvető tápláléka. Ahhoz, hogy emberi kapcsolataink helyesen működjenek, fontos, hogy érezzük a bizalmat a másik ember felől.

Bizalom nélkül bizonytalanság, félelem, sőt az elhagyatottság érzése költözne az életünkbe.

A közeli erdőben különleges fát fedeztem föl: az egyik lucfenyő egy hatalmas szikladarabot körülölelve nőtt ki a földből. Úgy ült ott kőszékén, mint egy óriás. Barna törzse köpenyként vette körül a sziklát.

Könnyed mosollyal, hanyagul tornyosult ellenfele fölé , mint bajnok a megérdemelt győzelem után. A fa merészsége engem is mosolyra késztetett. Elképzeltem kettőjük harcát: ki tudja hány évvel ezelőtt kicsi hajtás bújt ki a földből a szikladarab mellett.

„Lenne egy szavad a számomra?” – kérdezte tőlem egyszer valaki, és én nagyon szégyelltem magam, mert nem jutott eszembe semmi értékes és hasznos, amely őt abban a helyzetben tovább segíthette volna.

Aztán elérkezett a nap, amikor végső kétségbeesésemben én kérdeztem valakit: „Lenne egy szavad a számomra?”

És ő mondott nekem akkor egy szót, amely mind a mai napig végigkíséri életemet. A derűs ünnepnapjaimat épp úgy, mint a nem egyszer túlterhelt hétköznapjaimat is.

Mások hibájából vagy a sajátunk okán, de kerülünk olyan helyzetekbe, amikor kicsúszni látszik a talaj alólunk... Ezt hívjuk krízisnek. Krízisbe mindenki kerülhet, fiatal és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag.

Sőt, a krízis nemcsak az istentelenek "kiváltsága", ilyen állapotba juthat néha a hívő ember is! Az élet attól élet, s tekintélyparancsoló, hogy a legfurcsább helyzeteiben, kiszámíthatatlanságaiban mutatja meg hatalmát, s kényszeríti térdre, szorítja sarokba az embert, s bizony nincs ember, akit ez közömbösen érintene.

,,Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! "(Zsolt 51,13)

Mária mondta: "Rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék." (Lk 1,48)

Uram, köszönöm, hogy meggyógyítottál a golgotai kereszten, ne engedd ezt elfelejtenem!

,,Egyikük, pedig amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent."

(Lk 17,15)

Van úgy az életünkben, hogy nincsenek látványos gyógyulásaink, mégis minden rendben van.

Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek, meghajolnak előtte mind az istenek.

(97. Zsoltár:7) 

A bálványt, - ha nem a házi oltár polcán ülő tárgyról van szó, - nehéz megragadni. Mi túl modernek vagyunk az efféle bálványokhoz, de ez nem azt jelenti, hogy a mai igevers idejét múlta. Ezek a szavak hozzád szólnak. Mikor? Amikor szégyen érzeted van.

Gondolj azokra az eseményekre, amikor valamiért szégyelted magad. Talán éppen szépen felöltözve ültél és kávéztál egy új barátoddal.

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b

Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz.

Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni?

Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani?

Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem szeretet.

"A szeretet nem rója fel a gonoszt."

Az egyik fajta ember úgy haragszik, hogy hirtelen kitör, aztán elmúlik.

 „Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket.” (Ézsaiás 61:3)

A kínaiak érdekes jelet alkalmaznak a krízis szó jelölésére; a szimbólum egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget.

Amikor nagy a tét, és a végkimenetel kétséges, a cél elő tud törni a fájdalomból, mint ahogy a szépség felbukkan a hamu alól.

Az igazi gyógyulás azonban nem kezdődik el, amíg szembe nem nézel a tényekkel, és ki nem mutatod fájdalmadat.

Egy fiatalasszony fájdalmas vallomását nem feledteti velem az idő. Elmondta, hogy amikor kicsi óvodások és kisiskolások voltak a gyermekei, nagyon sok munkája volt.

A munkahelyen is sokat dolgozott, ezenkívül építkeztek is, s este várt rá a háztartási munka.

A gyerekek rögtön körülvették, mihelyt hazaért, s szerették volna elmondani, mi történt velük aznap az óvodában, iskolában.

A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők.

Szánjátok oda egymásnak magatokat testvéri szeretetben. A tiszteletadásban a másikat helyezzétek önmagatok elé. -- Angol fordítás, Római levél 12:10

Bevallom, nehezemre esik a nehezen kezelhető emberek felé szolgálni. Azokra gondolok, akik fájdalmas csiszolással formálnak bennünket. Dörzspapír embereknek hívom őket. Tulajdonképpen ezeknek a smirgli embereknek kellene felém szolgálni, hogy elfeledtessék velem azt a sok fájdalmat, melyet okoztak!

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszvágyódnak a gyermekkorba.

Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket

Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.

A legtöbb ember már átélte, hogy megbántották - sőt esetleg azok az emberek bántották meg, akiket nagyon szeret.

Azt gondolhatjuk ilyenkor:

"Tudom, hogy egy kereszténynek meg kell bocsátania, ezért meg akarok bocsátani. Meg is teszem, ha bocsánatot kér tőlem."

A baj azonban az, hogy amíg erre vársz, a fájdalom még mindig ott dolgozik benned.

Ugyanakkor lehet, hogy az a másik ember soha nem fog tőled bocsánatot kérni és soha nem fogja kimondani, hogy "Sajnálom!", mert nem érti, miért kellene bocsánatot kérnie, vagy egyszerűen nem jön rá, hogy megbántott.

Mikor érünk rá a széppel foglalkozni?

Szép ruhát alkalomra, ünnepre veszünk föl. A szép szobába vendéggel, ritkán megyünk be.

Szép virágot névnap, születésnap, temetés, esküvő ünnepi pillanataira adunk.

Rohanó életünkben mily ritka pillanat, hogy a gyermek szemében észrevesszük ártatlan fényű szépségét.

Mikor kutatjuk - legalább néhány percig - az éjszaka csillagrengetegében csillagunkat, mely színes fényét küldi nekünk?

Mikor bámulunk a felhőtlen égbolt reggeli vagy déli végtelenjébe?

„Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek.  

Miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem.”

1.Korintusi levél 13. rész 11-12. vers

Egy kisgyermek leggyakoribb kérdése, hogy: ’miért’? Elmondod neki, és újra megkérdi, hogy: ’de miért’?

Csodálatos érzés, ha tudom, hogy valaki, vagy valakik komolyan imádkoznak értem. Erőt és biztonságérzetet ad. Szokás mondani: „Majd imádkozom érted”. Szokták kérni is az emberek: „Imádkozzál értem”.

Mennyire vesszük komolyan ezt az ígéretet vagy kérést?

Vannak még emberek, akik tudnak esedezni, kitartóan könyörögni, ha kell küzdeni valakiért imádságban Isten előtt?

 
A szeretet az öröm édesanyja.


Erről nem lenne szabad írni, szólni. Talán érzed Te is. Ami nagyon emberi, ami valóságában teljes titok, ami hús-vér-lélek együtt, valami isteni az emberben, arról hallgatni kellene.

Szeretet.
Ha éled, ismered az örömét. Ha meghalt benned a szeretet, csoda, hogy még élsz, de nem csoda, ha nincs örömed.

Szeretet.
A szivárvány színeire bomlik a fehér fény.

"Az Úrnak lelke van én rajtam...hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam...hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat."

 Lukács 4:18

Hozzon ez az ige békességet számodra, adjon nyugalmat ebben a kusza világban! Tudd, hogy gondot visel az Isten, és sohasem feledkezik el rólad, hiszen gyermeke vagy.

Talán most azok a körülmények, amelyek körülvesznek téged, olyan gondolatokat sugallnak, hogy Isten talán elfeledkezett rólad. Nem, ez nem igaz.

Ha a körülmények nehézsége talán eltakarná is Isten szeretetét, ne is gondolj arra, hogy nem szeret.

,,És új éneket adott szájamba,a mi Istenünk dicséretét..."Zsolt.40:4

 Mi keresztények sokszor használunk olyan kifejezéseket,mondatokat,

melyeket könnyű kimondani,de élni nehezebb.Meg kell kérdeznem gyak-

ran az Úrtól:,,Élem is azt ,amit mondok? Tudom igazán,hogy mit fejeznek

ki a szavak?"

Nem egyszer dobálóztam ilyen kifejezésekkel:,,Imádkozni fogok érted!",

,,Bizzál az Úrban",,Jézus szeret",,Jézus végre megmenthet téged".

,,Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?" (2Mózes 33:14)

Ha nem töltesz időt Isten jelenlétében, akkor mindig lesz benned egy mélyen megbúvó bizonytalanságérzet.

Vannak bizonyos emberek, akikből biztonságérzetünket merítjük azáltal, hogy egyszerűen csak a közelükben vagyunk, jelenlétük és életszemléletük miatt jobban érezzük magunkat.

Ehhez hasonlóan, ha úgy érzed, erőre, felfrissülésre van szükséged, Istennel kell időt töltened.

,,...kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent..." (Filippi 3:8)

Állj meg, és hallgasd figyelmesen, mit mond néhány ember körülötted!

Sokan közülük bánkódnak amiatt, hogy fiatal korukban meghátráltak álmaik elérése elől: nem igyekeztek elérni áhított életpályájukat, nem ragadtak meg egy kínálkozó lehetőséget, hagytak elsorvadni és elhalni egy kapcsolatot.

Évtizedekkel később visszatérnek, egyre többet gondolkodnak rajta - de sokak számára már túl késő.

Ha megnyitod a szádat, könnyen rád sütik:

Liberális vagy, mert túl lazán veszed, könnyedén túlteszed magadat azon, sok mindent megengedsz magadnak!

Konzervatív vagy, mert ragaszkodsz a Bibliában leírtakhoz, a törvényhez, és mert igyekszel Istennek megfelelni.

Én meg azt mondom, lovas nemzet vagyunk. Átesünk a ló egyik oldaláról a másikra. Pedig egyik véglet sem jó.

 Hány barátod van?Nekem sok van,és ezért hálát adok Istennek.

A barátság kettőn áll.Mindkét oldalról időt,erőfeszitést és odaadást követel

ha azt akarjuk,hogy tartson.

Mennyi időt szánsz barátaidra?

Gondolom, függ a távolságtól is,a közös,vagy különböző érdeklődési körtől,és még sok egyébtől.

Egy azonban biztos,ha akarjuk,hogy elmélyüljön egy barátság,azt táplálni kell.

Vannak kapcsolatok,melyek különös gondot igényelnek,több időt kell rájuk szánni.

A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.

Egyik hitoktatónk mesélte nemrég, hogy ismétlő órán megkérdezte a gyerekektől: melyik állat szimbolizálja a leginkább a Szentlelket?

A múltkor a vonaton ültem, amikor felszállt egy idősebb nő testvérpár. Ikrek voltak, mindketten ugyanúgy öltöztek, ugyanolyan a ruha, táska és szemüveg volt rajtuk. Az egyetlen különbség, hogy az egyikük – mint arcából és beszédjéből kiderült -, értelmi fogyatékos volt. Valószínűleg gyermekkoruk óta játszhatják ezt az „egyformák vagyunk” játékot – miközben szép lassan kiderült, hogy minden külső hasonlóság ellenére nagyon is fájdalmas különbség van közöttük.

"...szeressétek egymást..."  (János 15:12) 

Szeretni az embereket csak homályos fogalom, hacsak nem teszed a következő öt dolgot:

1) Az emberek bizonytalanok - adj nekik biztonságérzetet! A felszín alatt fájdalmas múlt emlékei lapulnak, és amiatt való aggodalmak, hogy mi jöhet még! Mondd el nekik, hogy Isten azt mondja:

"Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsidók 13:5).

Szeretetünk jeléül virágot adunk.

Gye­rekek, serdülők, felnőttek rengeteg al­kalmat találnak, hogy virággal kedves­kedjenek annak, aki szívükben külön­leges helyet foglal el.

A leggyöngédebb és a legforróbb emberi szeretetet is ki lehet fejezni a különböző virágokkal, sőt néha csak általuk lehet.

E világ tele van virágokkal. Mindegyik fajtat felkutatni, lefényképezni, osztályozni csaknem lehetetlenség.

Az alábbi  feliratot állítólag egy régi baltimori templomban találták, még 1692-ben, és ismeretlen a szerzője. Eltelt több mint 300 év, mekkorát változott a világ, de ez a gondolkodás és eszme a mai napig megállja helyét, mert örök érvényű......

"Nyugodtan járjatok a lárma és a kapkodás között, és mindig emlékezzetek a békességre, mely a csendben létezni tud. Elidegenülés nélkül, jó viszonyban éljetek minden emberrel, amennyire lehetséges.

Divatos lett a mai világban, hogy mindenki mindenhez felületesen, de nagyon határozottan hozzászól! Az emberek hihetetlenül bátran ítélkeznek, élők és holtak felett! Sokszor rácsodálkozom arra, hogy olyan emberek, akik szinte semmit nem tettek le az asztalra, milyen vehemenciával törnek pálcát mások felett!

Félelmetes az a bátorság, ahogyan biztos próbák nélkül megszólnak, elítélnek, sárral dobálóznak az emberek! Ezek a felületes kirohanások, nagyon mély sebeket okoznak!

Úgy tűnik, túl soká várunk, hogy mondhassuk: szeretjük egymást.

Várunk születésnapokra, ünnepekre, vagy más különleges 

alkalmakra, hogy azt mondjuk: „Szeretlek, becsüllek, köszönöm!” 

Hagyjuk, hogy az élet elragadjon bennünket a napi lét és a gondok véget nem érő útján. 

A hétköznapok teendői között gyakran elfelejtjük, hogy az élet 

nemcsak kifizetendő számlák, telefonhívások és megbízások 

sorozata.

A boldog házasság és a boldog élet egyik titka, hogy az ember arra törekszik, hogy ajándékká váljon, és mindent, amit kapott, Isten szép ajándékaként megköszönjön.

Nem szabadna magától értetődőnek lennie, hogy valakinek a szívét megnyerted, és most főz, mos, vasal rád, elrakja a szétdobált holmidat, hogy ápolt legyél, jól érezd magad.

Köszönd meg neki!

Hálát adhatsz azért is, ha társad meghallgat és megért, nyugtató, bátorító szavai írként hatnak a sebeidre.

,,Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem."Zsolt.55:5

    A legnagyobb kínszenvedés a szív gyötrelme.

Ha a testet éri valami szenvedés, az még csak elviselhető. Sőt ez alatt a szív esetleg még örvendezni is tud, megvetvén minden külső szenvedést. Mert mikor csak a test szenved, az jó megosztás és csak félszenvedés, melyben a szív öröme még ép maradhat.

"A templomba járás ugyanúgy nem tesz kereszténnyé, mint a garázsban állás autóvá." 

Több ismerősöm is megosztotta a facebook-on a fenti "bölcsességet" Nos, a hasonlat sántít. És mivel a "kívül állók" minket, keresztényeket elsősorban a vallásgyakorlatunkról és az élet dolgaihoz való hozzáállásról ítélnek meg, érdemesnek tartom, hogy lelkipásztorként reagáljak e szentenciára. 

Tehát az a bizonyos autó: valóban nem a garázsban állástól lesz autó.

Boldogok, akik mosolyognak és jó reggelt kívánnak azoknak, akiknek oly hosszúak magányos, álmatlan éjszakáik.

Boldogok, aki barátságos szavakkal fordulnak embertársaik felé.

Boldogok, akik nem szólnak meg másokat sem nyíltan, sem titokban.

Boldogok, akiknek éles a szemük és nem a látszat szerint ítélkeznek.

Boldogok, akiknek jó a hallásuk és meghallják embertársaik kéréseit.

"Adjatok hálát mindenért, mert ez az Isten akarata a Krisztus által tihozzátok" (1Tesz 5,18).

Ritkán találkozunk igazi optimistával, hát még akkor, ha 85 éves. Mózes és Józsué idejében élt egy ilyen ember: Káleb. Másokra is átragadó hite klasszikus példájává teszi az itt tárgyalt igazságoknak.

Tudtommal semmi negatívumot nem ír róla az Ige. Elég oka lett volna önsajnálatra, mégsem tette, még legmagasabb korában sem.

Az Istenbe vetett erős hit mellett jellemző volt rá a rendkívül pozitív magatartás, amit érdemes elfogadni.

„A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból.”

Példabeszédek könyve 12:13

Te nem mondtál semmi rosszat, csak azt adtad tovább, amit hallottál. Csak egy „ártatlan” hír. Valaki mondta valakiről, hogy tett valamit, valahol... De Neki már nincs lehetősége megmagyarázni a miértet, az információ terjed tovább megállíthatatlanul.

A tökéletesség útjára lépő ember meg kell tanulja elfogadni, tisztelni, szeretni az embertársát!

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy szeretni aztán azt mindenki tud, s hogy itt ennél a fejezetnél nem is kell megállni, mert ha valamit tudunk, az a szeretet és a szenvedés, mert ez minden embernek nagyon megy! És valóban szeretünk, s mivel nem jól szeretjük egymást, ezért aztán szenvedünk is sokszor nagyon keményen!

Mikor beindult 1993-ban Déván a gyermekvédelmi munka és befogadtuk az első pár gyereket, nagyon hamar köztünk, felnőttek közt parázs vita támadt arról, hogy mit is jelent szeretni egy gyereket!

“Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is volt” Fil 2,5

A XXI. század embere indulatokkal fűtött, s ugyanakkor olyan világban él, amikor azokat bátran kifejezheti, megmutathatja és kiélheti. Lehetőséget ad erre szabados világunk gyenge szerkezetű társadalmi élete is. Amikor az ember indulatait szabadon engedi, lényegében azt mondja el: ez lakozik bensőmben, ez az, amire állarcot veszek, ezt rejtegetem, ezt próbálom eltitkolni.

Mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. (1Kor 3,9)

  Gondolkoztál már azon, hogy Isten munkatársa vagy, vele dolgozhatsz együtt? Nem a rabszolgája, nem a beosztottja vagy, akit állandóan kioszt, hanem a munkatársa. Vele együtt lehetsz.

Azonban olyan apró különbségek vannak - melyek meghatározzák a munkaviszonyt, a munkaterületet -, hogy nem 8-ra kell járnod dolgozni, hanem éjjel-nappal az ő ügyében foglalatoskodhatsz, nincs "szabadság", hogy kipihend a "fáradalmaidat", és ami a legfontosabb: a béredet nem havonta kapod meg és nem holmi moly által megrágcsált "aranyat vagy ezüstöt", hanem az élet koronáját, üdvösséget ad Isten.

Isten = Szeretet

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos,

vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom",

de szeretet nincs bennem,olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt,szeretet pedig nincs bennem,

olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Egyek vagyunk. Sokan vallják, valljuk ezt világszerte - de vajon a szívünkben valóban készek vagyunk-e élni az üzenet igazságát? Vagy ez is csak egy jól hangzó frázis részünkről, divatos spirituális szlogen, amelynek hangoztatásával máris magasabbrendűnek érezhetjük magunkat a hallgatagoknál. Az embernél például, aki nem beszélt sokat, sőt, élete vége felé meg sem szólalt - de hűséggel és bizonyossággal ültette a fákat a domboldalon, ahol élt...

Szeretetet adni, és szeretve lenni – ez az, amiért érdemes élni. Sokan átmennek olyan időszakokon az életben, amikor úgy érzik, nem szeretik őket. Ilyenkor könnyű negatív gondolatokat táplálni, és ha engedjük, hogy tartós legyen, akkor mindez végül boldogtalansághoz és depresszióhoz vezet. 

A szeretet az élet energiája. Ez motiválja az embereket, hogy reggel felkeljenek és folytassák. A szeretet ad célt és értelmet az életnek. Bármerre is nézel, azt látod, hogy az emberek a szeretetet keresik… de rossz helyen.

„A Szellem gyümölcse pedig: ...jóság..." Galata 5,22

A jóság jellembeli kiválóságot jelent. Valaki egyszer azt mondta a jóságról, hogy az „minden tartozékkal ellátott erény", akinek ez birtokában van, az az élet minden területén szívélyes, jószándékú és becsületes.

A jóság a gonoszság ellentéte. A gonosz ember lehet csaló, erkölcstelen, áruló, igazságtalan, kegyetlen, önző, gyűlölködő, utálatos, kapzsi és féktelen. A jó ember azonban - még ha nem tökéletes is - igazságot, igazságosságot, tisztaságot, és más hasonló kívánatos jellemvonásokat mutat fel.

Isten lerombolta a templomot, hogy mindenütt velünk legyen, és mindenütt imádhassuk Őt. Ahogy Jézus mondta: Nem itt, sem nem ott, hanem lélekben és igazságban. (Vö. János evangéliuma 4. rész, 21. és 24b versek)

És mi mégis templomokat építettünk, sőt, monumentális bazilikákat! Hozsánnanyelven csalogattuk, mígnem bevittük, hallelujákat terítve asztalára. Jól megszervezett módon imádtattuk és imádtuk őt, a falak között, és azt mondtuk: ez a te házad, a te lakásod, maradj itt, s ha kell, majd renováljuk, jó lesz itt neked.

 Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet, és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon...

/Iorge Iuis Borges:idő multán/

- és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.

És az ember csak tanul és tanul...

És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb visszatérsz a múltba.

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni, de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni.

,,Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: "Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába."

Mt 19,23

Nemcsak a gazdag ember, a gazdag nő is nehezen megy be a mennyek országába... Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert manapság a pénzcsinálás művészetének egyre több nő hódol - meglehetősen sikeresen. (Talán jobb is lenne a világ, ha nem férfiak, hanem nők irányítanák, háború is kevesebb lenne -, de lehet, hogy ez csak naiv elképzelés, hiszen az ember nem férfiasságában vagy nőiességében hitványult el, hanem EMBERségében romlott meg.)

Mint minden, a gazdagság is relatív .

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék.  Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végülis úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni.

Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Máté 7:21)

Sokan várják a csodát. Azt mondják, majd akkor hisznek Istenben, ha csodát tesz velük. Isten azonban sok csodát tesz, de az ember képes ezeknek meg nem látására, észre nem vételére.

De van más jellegű csoda is e világon.

Erről nem lenne szabad írni, szólni. Talán érzed Te is. Ami nagyon emberi, ami valóságában teljes titok, ami hús-vér-lélek együtt, valami isteni az emberben, arról hallgatni kellene.

Szeretet.

Ha éled, ismered az örömét. Ha meghalt benned a szeretet, csoda, hogy még élsz, de nem csoda, ha nincs örömed.

Szeretet.

A szivárvány színeire bomlik a fehér fény. A szívekben a szeretet annyi színnel, ízzel, örömmel él, ahány embert szeretünk. Minden ember mindenkít másként szeret.

Isten a testet csodálatosan szerkesztette meg, úgy, ahogy senki más nem tudta, és soha nem is fogja tudni. Még mindig vannak olyan területei a szervezetnek, a testnek, amit a mai napig nem fedeztek fel.

Például az élet miértje, az élni akarás csodája. Isten ugyanilyen fantasztikusan és felfoghatatlanul megszerkesztette az elmúlást is. Fiziológiai, filozófiai, teológiai és jogi szakértők egybehangzó véleménye illetve tudományos kutatások eredménye alapján a halált az agyműködés visszafordíthatatlan és teljes megszűnése jelenti.

Egy kisfiú elbűvölten nyitotta ki a vastag, öreg családi bibliát ás lapozgatta a megsárgult oldalakat. Hirtelen kiesett valami a bibliából. A kisfiú felemelte és közelebbről szemügyre vette.

Egy régi falevél volt, ami a lapok között megszáradt. ” Mami idenézz, mit találtam!”-kiáltotta “Mit drágaságom?”- kérdezte anyukája. Lelkendezve jött a válasz: ” Ez Ádám ruhája!!!”

Egy kisfiú már az ágyban volt, amikor éppen kitört a vihar.

,,Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már előre elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra. "

(Efezus 2:10)

"Isten nem azért teremtett a földre, hogy magadnak élj. Azért alkotott, hogy Krisztushoz légy hasonlóvá."

Három dolgot tehetsz az életeddel: elfecsérelheted, kényelmesen eltöltheted, vagy felfoghatod befektetésként is.

Egy  leánytól egyszer megkérdezték, hogy tulajdonképpen mi az ő életének a titka. Mindig vidám és jókedvű volt. Nem panaszkodott soha, nem volt békétlen, elhallgatta és hordozta, ha igazságtalanság történt vele és ami különösen felhívta rá a figyelmet, alázatos és szelíd volt. Ezért kérdezték meg tőle, mi a titka, hogy mindig olyan vidám és békés.

Ha jogaim vannak, panaszkodom a munkahelyem miatt.

Ha hálás vagyok, örülök, hogy van munkahelyem.

Ha jogaim vannak, panaszkodom az étel miatt, amit kapok.

Ha hálás vagyok, örülök, hogy van ennivaló az asztalomon.

Ha jogaim vannak, panaszkodom, hogy a kormány nem tesz értem eleget.

Ha hálás vagyok, azt kérdezem, először is én mit tehetek másokért.

Ha jogaim vannak, panaszkodom a házastársam miatt.

A számítógép, a világháló egyre jobban hozzászoktat ahhoz, hogy gyorsan jussunk hozzá az adatokhoz, minél rövidebb idő alatt lépjünk kapcsolatba egymással, ha kell a világ „túlsó felére is elküldhetjük pillanatok alatt a képet, pályázatot, bármilyen írást stb. A maroktelefon is hasonlóan a segítségünkre van. Ráadásul mindkettő – mondhatni állandóan – mindennapjaink része.

    Milyen jó, hogy nekünk  nem kell azon gondolkodnunk, hogy kinek van igaza, kisebb testvérek vagyunk, és így könnyű a nagyobbaknak igazat adni. A vitás kérdések jó nagy százaléka úgy is csak arról szól, hogy ki a nagyobb, egyszerű kakaskodás a szemétdombon!

    Csíksomlyón az egyik kollégámmal beszélgettem a baromfi udvar mellett... egyszer csak éktelen kotkodácsolás tört ki, a tyúkok izgatottan szaladgáltak, mi figyelmesen néztük egy jó ideig, hogy mi a nagy vita tárgya...

Mi Atyánk ki vagy a mennyekben...

Igen?

Héé ne szakíts félbe, most éppen imádkozom!

De te szólítottál!

Szólítottalak? Dehogy is! Én csak imádkozom. Na, mi Atyánk ki vagy a mennyekben.

Már megint!

Már megint, mi!?

Megint szóltál hozzám: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben” itt vagyok. Miért hívtál gyermekem?

Jaj, de én nem gondoltam komolyan, csak úgy mondtam.

"Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)

Az egyik barátommal még a középiskolai éveinkben komolyan elkezdtük követni az Urat.

Öröm volt minden reggel arról beszélgetni az osztályban vagy a tanulóteremben (bentlakásban voltunk), hogy mit olvastunk a Bibliából.

Egy meleg nyári délutánon az épp akkor érkezett barátommal beültünk az állomási kávézóba. Azelőtt is jártam már ott, viszont csak most tűnt fel nekem, hogy a székek – különbözőek.

Nem csak a színük volt más és más, de az alakjuk és az anyaguk is. Az egyik sarokban két egyszerű karosszék mellett két támlásszék állott, kicsivel odébb két konferenciaszék két irodaszékkel nézett farkasszemet. Az egyik sarokban egy hosszabb kanapéval szemben két fotel volt felállítva.

Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.

"Arra gondolok," magyarázta az adategyeztető, "hogy van-e munkája, vagy csak... ?"

"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."

"Nincs ’anya’ kategóriánk foglalkozásként.

Mi a logikus istentisztelet? Ha nemcsak templomba megyünk, hanem a templomba hozzuk a templomunkat. Ebbe a szomorú világba legalább mi keresztények vigyük bele a bizalmat, a hitet, a reménységet, annak ellenére, hogy. Mert ez a hit! Nem arra néz ami van, hanem arra, Aki van. Aki megtartott bennünket, nagyon nehéz időkben, élet és halál mezsgyéjén. 

Az elmúlt héten meglátogattam egy kedves öreg barátomat, egy szerzetes lelkészt.

"Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható.

Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.

A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol.

A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. 

A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje. 

A szeretet vigyáz.

Reviczky Gyula „Jó lelkek” című költeményét olvasva, Jézus Boldogmondásai jutottak eszembe. Jézus elénk tár egy boldogság eszményt a Hegyi beszédben, mely teljesen idegen ebben a „könyöklő”, agresszív, durva világban. Mégis ők azok a jó lelkek, azok az emberek, akikről Reviczky Gyula versében beszél. 

Vannak jó lelkek még a földön;

De elrejtőznek a világ elül.

A csacska hír hallgat felőlük,

Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

Bátorító és reménykeltő felütéssel kezdődik a vers: a látszat ellenére vannak még olyan emberek, akiket nem szippantott be a társadalom durvasága.

"Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk."  (Ef 2:10)

Három dolog van, amit az életeddel tehetsz: elpazarolhatod, eltöltheted, vagy befektetheted. A legjobb, ha befekteted valami olyasmibe, ami megmarad.

A legrosszabb az, ha csak egyszerűen a mának és csak magadért élsz. Isten nem azért helyezett téged erre a Földre, hogy csak magadért élj.

A legerősebb ima a földön, ami elindít a csodák útján…Nem más, mint a hála. Mindenért. 

Nem szabad természetesnek venni a meleg ágyat, a terített asztalt, a napfényt, ami reggel besüt az ablakon…a hűséges kedvest és barátokat. Vedd észre az életed gazdagságát és ajándékait, amit nem lehet pénzzel mérni.

Mondd gyakran: Köszönöm.

Hadd osszak meg Veled egy történetet, ami talán Téged is változtatásra késztet:

Van egy barátom.

Uram! Kicsattanó egészségről álmodoztam, hogy táncolva dicsőítelek Téged. Te bénasággal, tolókocsihoz kötöttséggel ajándékoztál meg, hogy tenyereden kuporogva csak Tőled kérjem áldásaidat. Nincs más eszközöm, csak a mosolyom, a szelídségem és a türelmem, amely naponta a Te erődből táplálkozik.

Úr Jézus! Te tudod, hogy balett-táncos szerettem volna lenni, de életemben soha egy lépést sem tehettem. Ölben vittek szüleim. Olyan jó volt hozzájuk bújni, beszippantani testük melegét.

"És elment az asszony az ő útjára és evék, és arca nem volt többé szomorú." 1Sámuel 1,18b

Tudsz-e úgy imádkozni a Mindenható Istenhez, mint akinek semmi sem lehetetlen?

Tudsz-e Előtte hitben állni minden dologgal kapcsolatban?

Anna - miután megtalálta az imádság útját, szívét kiöntötte az Úr előtt.

Elmondta, hogy bánatos lelkü asszony vagyok.

Isten csodája hasonlít ahhoz, mint amikor olyan földön, amit még víz soha nem érintett, esőben ázva örömtáncot jársz... 

Nem várod, hogy megtörténik, mindig váratlanul jön. Amikor ott van előtted, nem hiszel és értetlenkedsz, hogy hogyan lehetséges ez. Próbálod megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, majd miután leesett, hogy Isten csodájával állsz szemben, döbbenten és megtörten földbe gyökerezel és ámulattal nézel rá.

Egy indiai bölcs - Swami Buddharakita Teyra - szerint megdöbbentően fegyelmezetlen az európai emberek gondolkodása. Képzeletükben mindig az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs vagy a jövőjüket tervezik, ami még nincs. S a két "nincs" között alig élik át az egyetlen vant, a jelent.

Örök jelenben kellene hát élni, s főként bátran, vállalva vágyainkat, igényeinket, a szív követeléseit. Feldereng egy megrendítő film emléke.

Egy kis számtan:

a Biblia közepe

-   Vajon melyik fejezet a legrövidebb a Bibliában?

-   A 117. Zsoltár

-   És melyik fejezet a leghosszabb a Bibliában?

-   A 119. Zsoltár

-   Melyik fejezet van a Bibliában pontosan a közepén?

-   Ami a kettő között van, vagyis a 118. Zsoltár

-   Azaz: 594 fejezet van a 118. Zsoltár előtt és 594 fejezet van a 118. Zsoltár után is.

-   Add össze ezt a két azonos számot = 1188. 

-   Nos mit gondolsz melyik vers van a Biblia közepén lévő fejezet közepén?

„Vizsgálj meg, Istenem… Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)

A jellemünk nem derül ki csupán tetteinkből, sokkal inkább a történésekre adott válaszaink által.

A tetteket el lehet tervezni, a minket érő hatásokra azonban akaratlanul, önkéntelen reagálunk.

Ezek mutatnak meg egy villanásnyit abból, mi van valójában a szívünkben.

„Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az ÚR neve!”  

(Jób 1,21-22)

Állítólag tudósok igazolták, hogy az emocionális fájdalom 12 percig tart, a többi már csak ’utórezgés’, belemagyarázás, önsajnálat, stb. Nem tudom, hogy ez igaz-e, de mégis mennyit szoktunk időzni a sebeink felett?

Ajtók bezárultak előttünk, megbántottak, átvertek, megcsaltak, elhagytak, összetörtek… Mi meg csak ülünk a zárt ajtók előtt, és semmit sem teszünk annak érdekében, hogy a sebek begyógyuljanak...

"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem.

Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer: 

• Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó. 

• Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést. 

• Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold. 

• A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot. 

• Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit! 

• Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet! 

• Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed. 

• Haragudhatsz istenre, elviseli. 

• Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra. 

• Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás. 

• Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el! 

• Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt. 

• Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól. 

• Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban. 

• Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, isten nem pislog. 

• Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét. 

• Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz. 

• Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól. 

• Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel! 

• Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd, ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges! 

• Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral! 

• Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj! 

• A legfontosabb nemi szerv az agy. 

• Csak te felelsz a saját boldogságodért. 

• Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.

"Szeresd az Urat, a te Istenedet!" Lukács 10,27

Szereted Istent? Akit az ember szeret, azzal sokat szeret együtt lenni.

Egy napon mennyi időt töltesz Vele, mennyit beszélgetsz Vele?

Mennyi időd van Számára? Talán vasárnap sincs Rá időd.

Valaha akartál-e Neki örömet szerezni? Ha valakit szeret az ember, keresi, mit tehetnék, aminek igazán örül? Életedben tettél-e már valamit azért, hogy Isten örüljön? Lesed a parancsait, vagy lábbal tiprod, és semmibe veszed?

"És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból." 1Korinthus 13,3

Az előző versek leírják, hogy szólhatsz csodálatosan, lehet mindenféle tudományod, adakozhatsz, lehet hatalmas hited, Isten azt mondja rá, hogy semmi. A legnagyobb emberi érték is semmi.

Testedet tűzre adhatod, feláldozhatod magad - Isten elűtt semmi.

A félelem akkor erős, ha nincs hited önmagadban... az elvárásoknak megfelelni irányít, mert akkor majd szeretnek... és végre te is fogod tudni szeretni önmagad... és hiába nyílsz ki, ha valami nem úgy sikerül, megint bebizonyosodik számodra, hogy kevés vagy... és egy kis nyugalomért falaid mögé bújsz... nem szereted magad ezért, de azt tanultad: szeress másokat és ők is szeretni fognak...

Már megint, megint kitört belőled a szomorúság, pedig hányszor, de hányszor megesküdtél, hogy pozitív leszel! Mi az, hogy nem emlékszel? Pedig nem is nekem, hanem magadnak esküdtél...

Ugyan már, Te nem vagy senki! Miért gondolod?

Azért, mert nem vagy nádszál karcsú? Kit érdekel? Az én szememben kétszer ekkoraként is csodálatos maradsz.

Azért, mert nem vagy gazdag? Ha egy kezeden meg tudod számolni a barátaidat, akkor már gazdagabb vagy mindenkinél.

Minden mi e földön van és él, a találkozásból, a felek javát, kibontakozását, életét szolgáló szövetségből született. A legegyszerűbb sejtek is parányi atomok közösségéből épülnek fel. Ha körülnézünk a világban minden, de minden társat, szövetségest keres, partnert, kivel összefogva önmagát, megálmodott szép létét megtudja valósítani. Az ami, vagy aki, elzárkózik, az magára marad, elkezd sorvadni, elhal, elpusztul.

Kárpát-medencei nagycsaládunkat az összefogás, a befogadó jóság szülte.

„…azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.” 

2Kor 12,9

Ez is egy olyan nap volt. Zuhogó esőben vezettem a repülőtérig. Szürke volt az ég. Borús az egész nap. Én is az voltam.

'Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.'

(Jn. 3,16.)

'A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat,

a virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is.

Mind-mind Isten ajándéka.

Jó úgy nézni körülöttünk lévő dolgokra, lényekre, mint Isten

szerelmes leveleire, jóságos teremtőnk irántad, irántam való tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is komoly megnyilvánulásaira..

Isten ígéretei - igen találóan - olyan csekkekhez hasonlíthatók, amelyeket bemutatás alapján bármikor be lehet váltani. A hívő ember azért kapja ezeket, hogy valami jó adományban részesüljön.

Nem arra valók, hogy kényelmesen elolvassuk őket, és ennyivel beérjük, hanem hogy vegyük valóságnak az ígéreteket, miként a csekket is valóságos pénzként kezeljük.

Ragadjuk meg az ígéretet, ismerjük el igaz voltát. Hittel fogadjuk el, mint a nekünk szóló ígéretet.

,,Szerezz bölcsességet,szerezz értelmet."Példabeszédek,4:7

Épisd bele az életedbe ezt a hat alapelvet:

1.Ne aggódj ,ha megteszed a tölled telhető legtöbbet! Isten nem elégszik meg kevesebbel de nem vár többet.,,Bizzál az Úrban és tégy jót...és megadja szived kéréseit!"Zs.37:4

2.Ne siess ha a siker a pontosságon múlik!,,Jó tervezés és kemény munka

jómódhoz vezet,de az elsietett lépések inségbe juttatnak."Péld,21:5

3.Ne vonj le következtetést,amig nem ismered az összes tényt!

Sok ember úgy tekinti az öregkort, mint valami büntetést, de úgy érzi, hogy még mindig a kisebbik rossz a másik lehetőséghez képest. Az öregedést nem könnyű elfogadni, főleg ha nem az élet természetes velejárójának, hanem végleges használhatatlanságra és abszurditásra való ítéletnek tekintik.

Nem tudják, hogy minden teremtmény - legyen az csillag, hattyú vagy éppen csúszómászó - születik, felnő, megöregszik és maghal.

Tudod arra gondoltam, mennyire fontos az embernek a visszajelzés. Nem, nem az elismerésre gondolok. 

Az más.... 

A visszasimogatásra. 

Arra, ha valaki meggyógyít egy beteg madarat, nem vár érte "köszönöm"-öt se fizetséget. 

Aki szeret, azt szeretné adni, amit maga is legtöbbre tart. 

A madár a repülést. 

Mit adhatna mást? 

Aki szeret, azt, amit legszebbnek, legjobbnak tart a világon.

S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,

mint álmából a rózsát kitakartam,

s ha épp az árul el, kit életemmel  fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg,

és ha nem harminc ezüstért,

de egy rongyos garasért adnak el engem

barátaim,s ha megcsal a reménység,

s ha kudarcaim térdre kényszerítenek 

és elátkozom már, hogy megszülettem,

s ha csak a bosszút hizlalja a hála 

híveimben, s ha rágalom kerít be, -

akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Irgalom. Irgalom? Igen, bár ritkán használt szó, akkor is lesajnáló hangsúllyal.

Arról kevesen tudnak, hogy a szeretet gyümölcse, még kevesebben élik meg erényként. Pedig hiánya az emberi szívben döbbenetes: ártó szándék, kegyetlenség, gyilkosság, gyűlölet, népirtás. Az ember történelmét sajnos népirtások vérzik be.

A népirtások kutatói egyöntetűen állapítják meg, hogy ” az emberiség történetében a 20. század jelentette a népirtás évszázadát.” 

A 20.

Lehet egy embert jóvá, vagy rosszá hinni…

Az Úristen háztartásában nincs maradék. Újra meg újra elénk tartja a dolgokat.

Megbocsátja vétkeinket, de a következményeket vállalni kell…

Ha egy házasságban, nem Ő a harmadik, a Sátán könnyen odacsempész egy harmadikat…

A depresszió – bűn!

Nem az ifjúsággal van baj, hanem a szülőkkel!

Az életben annyi mindent szeretnénk. Legfőképpen azt, hogy egészségesek legyünk a lehető legtöbbet boldognak érezzük magunkat, és a lehetőségeinkhez képest éljünk viszonylagos jólétben.

Szeretnénk, ha az életünkben jól mennének a dolgaink, ha a szeretteink is jól éreznék magukat és ők is kitűnő egészségnek örvendhetnének.

Amikor rendben halad az életünkben minden, akkor vajon hányszor jut eszünkbe mindezért a jóért hálásnak lennünk?

„Mosolygok, mert a testvérem vagy, s kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit.” (Szűcs Vanda)

„A testvér olyan valaki, aki nem engedi, hogy elfeledd az olyan őrült dolgokat, amiket tettél.” (ismeretlen szerző)

„A báty talán olyan, mint anyánk, de mégiscsak férfi, viszont nem béklyózza annyi minden, mint apánkat szegényt. Vagy… vagy átmenet egy zseniális apa és egy zseniális nagybácsi közt, közel van hozzánk, miként az előbbi, ám nem olyan édes link, miként az utóbbi.” (Esterházy Péter)

„Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.” (George R.

„Divatos lett a mai világban, hogy mindenki mindenhez felületesen, de nagyon határozottan hozzászól. Az emberek hihetetlenül bátran ítélkeznek, élők és holtak felett.

Sokszor rácsodálkozom arra, hogy olyan emberek, akik szinte semmit nem tettek le az asztalra, milyen vehemenciával törnek pálcát mások felett. Félelmetes az a bátorság, ahogyan biztos próbák nélkül megszólnak, elítélnek, sárral dobálóznak az emberek.

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni.

„Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni.”

Énekek 8,7a

„Engem nem lehet szeretni.”

Hányszor emésztette már a lelkedet ez a gondolat? Sodró ereje van, mint a megáradt tavaszi pataknak. Mint egy játékcsónakot dobálja ide-oda a lelket és az elmét a kétség, a rettegés és a félelem romboló folyamában.

Az „engem nem lehet szeretni” gondolat gyakran taszít minket egyik fájdalmas élethelyzetből a másikba.

A szülői szeretet hiányától megsebzett szív kétségbeesetten próbálja kitölteni a benne lévő űrt, s ez gyakran vezet szeretetnélküli, bántalmazással teli kapcsolatokhoz.

,,Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az Ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Lukács: 1, 76-79

A minap olvastam egy felmérést, mely szerint a híradók nagy része valóságos krimisorozatnak felel meg a bennük közölt tartalom miatt.

"Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, és keresi, hogy kit nyelhetne el"

Az ember lépten-nyomon találkozik olyan dolgokkal, amik rosszak, amik fájdalommal töltik el. Családjainkban, az iskolában, a munkahelyeken, és sajnos nemzetünk, népünk nagycsaládjában, a helyi, nemzeti, vagy a nagypolitikában is. A rosszal, a bennünket zavaró dolgokkal szemben három választási lehetőségünk van.

1. Megfutamodni a problémák elől:

A gonosz szeretne megijeszteni, félelemmel eltölteni, hogy vagy pánikba esve, sikoltozva elmeneküljünk, vagy csendes, nyugodt vonulással kikerüljük, tovább álljunk a nehézségek, a gondok elől.

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Egy reggel a jó Isten különösen elém helyezett egy bibliai verset.

„Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!”

Ízlelgettem a szavakat. „Egymást” És már soroltam is magamban a jó ismerőseimet, barátaimat, és nyugtáztam, szeretem őket.

De valahogy mégsem lettem nyugodt.

Valóban, tiszta szívből szeretek?

És akkor rettenetes dolog történt.

Sorban jöttek elém az én drága testvéreim a gyülekezetből, a régebbi és nem túl régi barátaim, sőt, még a rokonaim is, akiket bizony, Uram, te is tudod, nem lehet szeretni.

,,Ne féljetek senkitől és semmitől! Mindig legyenek céljaitok, álmaitok még akkor is ezeket a többiek „elérhetetlennek” és „furcsának” találják. Ha ezek a „többiek” nem hoznak nektek meleg levest a betegágyatokhoz és nem állnak mellétek a bajban, akkor nem számít mit mondanak. Kerüljétek a megkeseredett pesszimistákat!

Ha van egy álmotok, lássatok neki a megvalósításának!

Szereti az Úr Cijjónnak kapuit, jobban, mint Jákob minden hajlékát – írja a zsoltáros, és valóban: Isten szeretete Jeruzsálem iránt végigvonul a Biblián. De vajon miként érzett Jézus a város iránt, ahol kivégezték Őt?

Az elmúlt hetekben sok szó esett világszerte arról, milyen elszakíthatatlan történelmi kapcsolat fűzi a zsidóságot Jeruzsálemhez, és arról is lehetett olvasni, mennyire későiek és hézagosak az iszlám múlt emlékei a városban.

Hányszor járt Jézus Jeruzsálemben? Erre a kérdésre nem tudjuk a pontos választ, de az evangéliumok alapján egyértelmű, hogy a Megváltót nagyon mély, intenzív kapcsolat fűzi a városhoz, amelynek a sorsát, jövőjét mindig a szívén viselte.

Az elmúlt héten Jézus földi életének első 12 évéből tekintettük át, milyen események kapcsolódhatnak Jeruzsálemhez? (Jézus és Jeruzsálem.

„Addig szaggatom a szívemet, amíg az Úristen megparancsolja minden embernek, hogy csodálja és szeresse a székelyt.”

Tamási Áron

"Édes testvéreim, mind, akik vagytok erdélyi szomorúságban, álljatok

közel hozzám, adjátok a kezeteket és legyetek jók, mert nagyon fáj a szívem.

Így. Nézzetek a szemembe, s ha látjátok benne a tenger sok fájdalmat,

akkor hallgassátok meg szavamat szeretettel. Aki pedig mégsem akar ügyet

vetni rám, azt erővel kényszerítem, mert közös keserűség az én

mondanivalóm.

Fontosabb kérdés ez, mint gondolnánk, hiszen nem másról van szó, mint hitelességünkről, ugyanakkor lelki egyensúlyunk szempontjából is fontos kérdés. Egy keresztény mindig vidám?

Az alábbi bibliaszöveg talán eszedbe is jutott e kapcsán: "Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Filippibeliekhez írt levél 4:4-7) Erre hamarosan visszatérünk.

Az árulás a legutolsó dolog a földön. A barátság kialakulásához mindenkinek idő kell. Kinek több, kinek kevesebb. De mindenképpen időre van szüksége az embernek ahhoz, hogy kialakuljon az a kapcsolat közte és egy másik ember között, amikor feltétel nélkül meg tud bízni a másikban, és azt tudja mondani neki: barátom. 

A barátait mindenki megválogatja, meg is kell válogatni! Kevés az az ember akit még sok sok idő elteltével is barátunknak mondhatunk. 

Másokkal szemben az ember távolságtartó marad, és nem enged a magánéletébe betekintést. 

De amikor egy ilyen baráti kapcsolatot elárul valaki, és a másik ellenségévé válik, annál nincs csúnyább dolog.

II. Korinthusi. 5, 10.

Isten, Pál apostol által, egy kikerülhetetlen ítéletet közöl velünk, a Bibliában. A második Korinthusi levél, ötödik részében, a 10-ik versben van feljegyezve, ez az ítélet: ,,Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki - ki, meg jutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt"

A Krisztus előtt való megjelenésre, ítélettétel végett, a legtöbb ember, nem is gondol.

Az élet olyan, mint egy utazás a vonattal: Felülünk és leszállunk gyakran, léteznek balesetek, kellemes meglepetések egyes megállókban és nagyon szomorúak másokban.

Mikor megszületünk és felülünk a vonatra, találkozunk emberekkel, akikről azt hisszük, hogy elkísérnek az egész kirándulásunkra: a szüleink.

Sajnos az igazság más. Ők leszállnak egy megállóban és otthagynak minket a szeretetük és a ragaszkodásuk nélkül, a barátságuk és a társaságuk nélkül.

  1. Ha tanácstalan vagy, csak kis lépést tegyél.

  2. Az élet túl rövid ahhoz, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.

  3. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.

  4. A munkád nem ápol, ha majd megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd. Tartsd velük a kapcsolatot.

  5. Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.

  6. Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.

Amidőn felvirul a reggel, te is hálával és imával kelj fel.

Bízakodva merítsd az Igéből erőt, mielőtt elkezded  a napi teendőt.

Csak Krisztus lehet éltednek üdvössége, munka közben is Ő legyen lelkednek reménysége.

Dolgozz, szolgálj, a szegényeknek is szívesen. Ki tudja jutalmad milyen hamar lészen!

E világ hiúságára sose add magad! Díszed legyen jámborságod és szorgalmad.

Fordíts hátat minden gonosznak, sok elesettje van a bűnnel való játéknak.

Nem ellenséged.  Nem barátod. Ember, mint te: hasonló igényekkel és vágyakkal. Értsék meg. Dolgozzanak együtt vele. Kudarcain ne nevessenek. Segítsék.  Sikerén irigység nélkül örüljenek. Vegyék észre, ha új nyakkendőt köt. Dicsérjék haját, ha fodrásztól jött. Ha könnyek nélkül sír, úgy kérdezzék, hogy ne kelljen válaszolnia, ha nem akar. Ha boldog, örömét osszák meg.

Jó napot! Szia! Kezét csókolom! Csüssz! vagy Helló!

Vita folyik arról, hogyan köszönjünk. Közben elfelejtettünk köszönni egymásnak. Kerüljük a köszönést.

A köszönés tisztelet. A köszönés bizalom. A köszönés lépés a másik felé. Mintha a kezed nyújtanád. A szív dobban a köszönésben a másik szíve felé. A köszönés a szeretet gyertyalángnyi lobbanása.

Képzeld el, hogy az alábbi történet veled esik meg:

Egyik vasárnapi istentiszteleten a 2000-es gyülekezet megdöbbenve látja, amint belép két talpig feketébe öltözött ember gépfegyverrel a kezükben.

Az egyik ezt kiáltja: "Aki Krisztusért hajlandó vállalni egy golyót, az maradjon a helyén."

A kórus nyomban elmenekül, a diakónusok, és a gyülekezet nagy része is elrohan. A kétezerből mindössze kb. 20 ember marad a helyén.

A férfi, aki az előbb beszélt, leveszi a csuklyáját, ránéz a lelkészre,és ezt mondja: "Rendben, lelkész úr megszabadultunk az összes képmutatótól.

Erdély egyik legfőbb jellegzetessége a vallási sokszínűség. Ez legfőképpen abből fakad, hogy a terület a nyugati és a keleti kerszeténység határán fekszik és így mindkét kultúra vallásai jelen vannak itt.

Az utóbbi években a kisebb és újabb vallások is egyre inkább terjednek. Romániában a vallás egyúttal többnyire nemzetiségi hovatartozást is jelent.

Ha visszagondolok arra, hogy melyek voltak a legbecsesebb ajándékok, amelyeket az édesapámtól kaptam, a kettesben töltött pillanatok jutnak eszembe. Amikor ötévesen cukrászdába vitt, mint egy igazi hölgyet, vagy amikor megmutatta az égen a Göncölszekeret és a Hold változását, amikor büszkén mondta a szalagavatón, hogy „de csinos vagy, kislányom!”…

Vajon van-e bármi a világon, amely egy-egy ilyen meghitt pillanatot felül tudna múlni?

Emlékszel-e még… mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek. 

Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak.

Hogyan tegyek bizonyságot a társaimnak, ha úgy tűnik, mindent meg tudnak cáfolni?

Valószínűleg mindannyian találkoztunk ezzel a problémával. Ha tudunk hallgatni és gondolkozni, Isten bizonyosságot tud adni bármilyen ellenérvvel szemben.

Érdekes, hogy a legtöbb ember, aki a kereszténység ellen van, csak "szajkózza", amit valahol hallott. Ha megkérik őket, hogy magyarázzák meg az érveiket, vagy mondjanak egy példát, nem tudnak válaszolni.

„Megkérdezte hát a tizenkettőt: „Hát ti nem akartok elmenni?” „Uram - felelte neki Simon Péter -, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad. S mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje.”

János Evangéliuma 6,67-69

Tettél már fel valaha mindent egy lapra? Volt már úgy, hogy csak egyetlen egy lehetőséged maradt, semmi más, csak a hitnek útja?

Boldogságot adó Isten: Zsoltár 1, 1.

  ,,Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székébe nem ül"

Kedves Testvéreim: már a bűneset kezdete óta, boldogságot kereső emberek vagyunk.

Az a boldogság, melyben az ártatlan és bűntelen emberpár élhetett, az őt megalkotó Isten közelében, csak nagyon rövid ideig tarthatott. De ez a csodálatos harmonikus boldogság, az ember szemeinek bűnös kívánsága miatt, olyan hamar szétfoszlott, mint nyáron, rónán a délibáb.

Mi kell ahhoz, hogy Isten válaszoljon az imáinkra?

Hogyan imádkozzunk: megválaszolt imádságok

Ismersz olyan valakit, aki igazán bízik Istenben? Amikor még ateista voltam, volt egy jó barátom, aki gyakran imádkozott. Minden héten mesélt valamiről, amit Istenre bízott, és minden héten láttam, ahogy Isten valami valószínűtlen dolgot tett, hogy megválaszolja az imádságát.

Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! (2Kir 2,9)

Elizeus elkezdi szolgálatát, és Isten edzi a hitét. Eddig ő csak Illés szolgája volt. A nagy próféta végezte Istentől kapott feladatát. Most azonban neki közvetlenül Istennel van már kapcsolata, tőle kapja az utasítást, tőle kell várnia az erőt és bölcsességet is.

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

A kegyelmi pillanatokban megéljük, hogy megnyílnak az ég csatornái, zsilipei, és maga az Isten árasztja ránk kegyelmét, mint ahogy a jó meleg tavaszi eső bőségesen öntözi a földet. Virágba borítja hitünket, fényt gyújt mindenütt, egyszerűen átláthatóvá, világossá tesz mindent, az ő szuverén ajándékai ezek az élmények.

Ilyenkor a lélek nem fárad, nem erőlködik, csak kitárul. 

Ez a keresztény misztika , a lelki élet csúcsa.

Majdnem-ember majdnem ott volt mindenhol, de végül sehová sem jutott el.

Majdnem-ember nagy hévvel, irigylésre méltó lelkesedéssel vetette bele magát mindenbe, de végül mégsem vágott bele, vagy ha belevágott, hamar abbahagyta.

Majdnem-ember majdnem kezdett valamit a sokféle tehetségével, de mindig, amikor döntenie kellett volna, hogy mi az, amit előnyben részesít a lehetőségei közül, nem döntött, és minden csak majdnem sikerül neki.

Majdnem-ember mindennel így volt.

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...

Nézz körül a világban! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.

Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással

látod. Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot. 

Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád. Nézz

meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...

Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok vesznek körül...Nézd

azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül. 

Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret. 

Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...

"Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk!

De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült."

(Mt 8,25-26)

A tanítványok Jézust követve hajóba szálltak, hogy átevezzenek a túlsó partra. A Genezáret tavának víztükre pillanatok alatt félelmetes, viharzó tengerré tud változni a hegyek felől érkező szél hatására.

A korábban lágyan ringatózó hajó a természeti elemek harcában a túlélésért küzdő gyenge lélekvesztővé válhat.

- Istenem, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Ígérd meg, hogy nem leszel ideges tőle.

- Megígérem.

- Miért engedted meg, hogy ennyi minden történjen velem?

- Mire gondolsz?

- Nos reggel túl későn ébredtem.

- Igen.

- A kocsim alig akart elindulni.

- OK.

- Ebédre rossz szendvicset kaptam és várnom is kellett miatta.

- Hmmmm...

- Hazafelé bedöglött a telefonom, amint felvettem egy hívást...

- Értem.

- Mindezek után, amikor hazaértem, élvezni akartam a lábmasszázs készüléket, de nem jött össze.

Megbuktam

Türelmességből.Higgadtságból. Együttérzésből.  Bölcsességből. Alázatból. Szeretetből.

Szóval: gyereknevelésből.

Történt, hogy egyik gyermekem eddigi élete (talán) legnagyobb lehetőségéhez jutott; egy országos sport verseny döntőjébe került. És sajnos egy figyelmetlenség miatt nem állhatott rajthoz. Egy apró, de nagyon fontos papírról megfeledkezett.

Ne kelljen ecsetelnem, hogy mennyit készültünk a versenyre fizikailag és lelkileg is. És azt hiszem, amit szülő megtehetett, azt mi megtettük.

Egymást szeretni (Jn 13,34-35),

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!  Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

egymást a tiszteletadásban megelőzni (Róm 12,10),

„a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők”

egymással egy véleményen lenni (Róm 12,16),

„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat.

“…embert még nem láttam soha. Akit láttam vagy férfi volt, vagy nő volt…

Ha egyedül ülök a szobában, akár férfi is lehetek, de mihelyt bejött egy nő a szobába, abban a pillanatban férfi lettem, és annál inkább vagyok férfi, minél inkább nő az, aki bejött a szobába.”

- Karinthy Frigyes: Capillaria

A férfiasság jelentését erősen befolyásolja az adott kultúra; a család, a barátok, a tágabb környezet, és az is, hogy melyik országban lakunk.

Közeleg a tavaszi félév vége. Az asztalom terítve van jegyzetekkel, papírokkal. A vizsgaidőszak ilyen, és az idegeim már eléggé meg vannak tépázva.

Az íróasztalom fölött görnyedek a könyveimbe bújva. Az elmúlt heteket ebben a testhelyzetben töltöttem. Néhány nap múlva vége, akkor befejeződnek a vizsgáim. Addig még van néhány stresszes napom, a gyomromban pedig egy görcs.

A vizsgák sok aggodalommal és stresszel járnak. Esténként sokáig fennmaradok, hogy átvegyem a tananyagot, és magamban imádkozom egy jó vizsgáztatóért.