Karácsony, az új élet....

 A prédikátor

 

 

 

Egy hideg vasárnap történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe.

 

Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni.

 

 

 

	"Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá..." (1 Péter 2:5) Isten azt mondja, hogy pap vagy. A hátteredtől függően, ez vagy félelmetesnek hangzik, vagy összezavar. Péter azt mondja, hogy papnak lenni két előnnyel jár, és ez ma már mindenki számára elérhető, aki hívő. Az Ószövetségben a papok két dolgot tettek: Megvolt a joguk, a kiváltságuk és felelősségük, hogy közvetlenül Istenhez mehessenek.

 

 A lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség,jóság, hûség, szelídség, mértékletesség.”

Gyümölcsöt csinálni nem lehet, a gyümölcs terem. És minden fán pontosan olyan gyümölcs terem, amilyen az a fa. Ezért hangsúlyozza nekünk Isten igéje, hogy a mi Istentől elidegenedett, megromlott természetünk nem tud olyan gyümölcsöket teremni, amik Isten minősítése szerint is jók lennének.
Sajnos igaz az a diagnózis, amit a mindenható Isten az özönvíz előtt a tőle elszakadt emberiségről mondott: "az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz." Lehet ezt kimagyarázni, ez ellen védekezni, hosszú védőbeszédet is tartani, vagy az ellenkezőjét állítani, sajnos az élet azt mutatja, hogy ez történt, ilyenek vagyunk.

rchideák színes orchideák

Jövés-menés helyett…

            Aki rohan, azt az idő szorítja,
            Aki zarándokol, azt az idő tágítja
Aki menekül, önmaga elől fut
Aki zarándokol, önmaga felé tart
            Aki menetel, másokhoz igazodik
            Aki zarándokol, saját ritmusára jár
Aki túrázik, teljesít
Aki zarándokol, teljessé lesz
            Aki kirándul, kikapcsolódik
            Aki zarándokol, bekapcsolódik

 

 

 

Aki sétál, nézelődik
Aki zarándokol, befelé figyel
            Aki bóklászik, céltalan
            Aki zarándokol, célra talál
Aki zarándokol, úton van.

Békét, nyugalmat

	"Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja őt, aki elküldött engem..." (Ján 6,44) "Ugyanaz az isteni erő, amely a természetet uralja, hat az emberi szívre is, kimondhatatlan vágyat ébresztve benne valami után, ami itt nincs. E világ kincsei nem elégíthetik ki vágyait. Isten Lelke munkálkodik benne, hogy olyan javak után törekedjen, amelyek egyedül nyújthatnak a léleknek békét és nyugalmat. Ezek a javak: a Krisztussal való közösség, az életszentség öröme.

Babits Mihály:Eucharistia

MAGYARORSZÁG NAGYON SZÉP ÖSSZEÁLLÍTÁS. !!

 A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél-idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.

Karácsony

TANÍTÁS A KARÁCSONYRÓL

Talán minden ember legkedvesebb ünnepe a Karácsony: a hatalmas Isten egészen közelinek, egészen embernek, sőt gyermeknek mutatkozik, - így "ajánlja föl nekünk szeretetét..." (Róm. 5,8). A Karácsonyt sok kedves szokással vették körül a századok. Ami igazán helyes és szép szokás volt, azt ne engedjük elpusztulni. Ugyanakkor őrizzük meg az ünnep vallásos, keresztény tartalmát, s ne hagyjuk, hogy édeskés polgári-pogány ünneppé váljék.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karácsony táján mindig előkerül az az evangéliumi rész, amikor a napkeleti bölcsek, ezek a titokzatos vándorok, meglátják a betlehemi csillagot, és elindulnak, követik Betlehembe. A templomokban úgy is megemlékeznek róluk, hogy kiállítják a szobraikat a jászol mellé. Ott állnak, az egyiknek a kezében az arany, másiknál a tömjén, a harmadiknál a mirha.

Kik is lehetnek ezek a királyok vagy napkeleti bölcsek, nem tudjuk pontosan.

  

 Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük.
Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

 

 

Háborús időkben Gyakran lehetünk tanúi az igaz, önfeláldozó barátság példájának. Egy ilyen történet két elválaszthatatlan jó barátról szól az első világháborúban. Együtt jelentkeztek a hadseregbe, együtt vettek részt a kiképzésen, együtt mentek hajón külföldre, és egymás mellett küzdöttek a fronton.

 Szeretem az embereket! Legalább is próbálom, de minden nap mondogatom.
Van is erre módom minden reggel.

 

Amikor felszállok a villamosra. Csak úgy hömpölyög a sok szeretni való ember. Amikor felszállunk vagy legalább is gondolom, hogy felférek én is és megáll ott ahol van az ajtóban. Jó érzéssel tölt el abban a pillanatba, hogy Ő is figyelt rám meg a többiekre.

 

De akkor is jó érzés amikor egy bevásárló központba vettünk egy varrógépet és viszem kibontásra az új szerzeményt.

 Nem is tudom, mikor gondoltam rá utoljára. Kicsit szégyellem magam, hogy ennyi idő eltelt és én csak rohanok-szaladok a holnapba. Pedig tudom, hogy Ő sokat gondol rám. Minden nap eszébe jutok és elmosolyodik. Nem nevet ki, nem, Ő szeretetből mosolyog. Nap mint nap küld egy mosolyt, csak hát hogyan lehetne azt észrevenni, amikor itt nekem a munka, meg a család, meg a bajok... Jaj, annyi minden van és ha nem figyelek eléggé, ha nem összpontosítok, biztos becsúszik valami hiba.

 Este van, várunk. Valaki jön, egyedül, de nem üres kézzel. Többet hoz, mint bárki hozhatna, többeket vonz mint bárki vonzhatna. Most még csak mi vagyunk, egyedül. Várunk egy jövőt, remélünk egy napot, egy utat, melyen elindulhatunk, mely az életbe visz. Nem tudjuk mikor jön, de tudjuk, hogy miért. Értünk jön, minket akar. Teljes odaadásunkat, ráhagyatkozásunkat, életünket akarja. Érte mindent el kell hagynunk és Ő a mindent adja nekünk. Csodákat tesz majd, tanít, talán velünk is csodát tesz.

 

Aranyosi Ervin: A jó Isten szeret

 

A jó Isten szeret, – megteremtett téged, s tudd, hogy nincs határa a szeretetének. Ő, amit kérsz tőle, neked fogja adni, s hidd el megérdemled! Akard elfogadni! Ne kétkedj magadban, mert mindig azt teszed, ami épp a legjobb, amit diktál eszed. Lehet a döntésed, később majd megbánod, tanulásra épül az egész világod. Ám jó Atyád kegyes, s hibád megbocsátja, imád meghallgatja és valóra váltja. Figyelj, ha imádat Őhozzá intézed, sose gondolj rosszra, mert abban lesz részed.

   

 

 A világmindenség teremtésekor az Úristen összegyűjtötte a csillagokat. Köztük volt a mi napunk is. Végignézett a nyüzsgő sokaságon és beszédet intézett hozzájuk:

 

 

- Figyeljetek rám! - kezdte. - Gondjaitokra bízom a teremtett világot. Mindegyikteknek adok néhány bolygót. Az lesz a feladatotok, hogy kiárasszátok a fényt, a meleget ezekre a bolygókra, s ez által ott élet sarjadjon. Legyenek rajtuk növények, állatok, emberek, mindenféle élőlények nagy változatosságban, gazdagságban.

 

John aggodalommal figyelte, mint vonszolja be maga után 17 éves lánya, Katie az ő neveletlen báránykáját a város állatvásárára. Remélhetőleg, most nem ájul el a kislány, mint előző nap, egy másik hasonló vásáron.

Katie rákkal küszködött. Ez volt az első alkalom, hogy kint lehetett a szabadban, szórakozhatott, megszabadulhatott a kórháztól és a kemoterápiás kezelésektől. Nagyon bízott benne, hogy szép summára tehet szert. Egy ideig habozott, hogy megváljon-e jószágától, de mivel a bárányhúsért átlagosan négy dollárt fizetnek kilónként, igazán szép pénz ígérkezett belőle.

 ,,A fejsze immár a fák gyökerére vettetett" (Máté 3: 10)

Advent nagy alakja Keresztelő János, aki eljött, hogy az Úrnak útját megkészítse népe szívébe. Egyszer csak megjelent a Júda pusztájában, megtérést hirdetett és parancsolt az arra utazóknak, járókelőknek. Szikár alakján szegényes ruhája teveszőrből volt, bőrrel a derekán, sáskán és erdei mézen tengette életét. Bozontos haja, karvaly orra, parázsló szeme nem volt vonzó inkább ijesztő. Ám dörgő hangján elkiáltott prófétai üzenete messzire zengett.

 Egy afrikai gyülekezet lelkésze arra lett figyelmes, hogy egy szegény öreg férfi mindennap betér a templomba, de viszonylag hamar ismét elhagyja. Arra a kérdésre, hogy mit csinál a templomban, azt felelte:

 

-''Bemegyek, hogy imádkozzam.''
A csodálkozó lelkész további érdeklődésére, hogy :

-''De te sohasem vagy elég hosszú ideig bent, hogy imádkozhass'', azt felelte az öreg férfi:
- Én nem tudok hosszú imát mondani, de mindennap délben eljövök ide, és ezt mondom:

-' 'Jézus!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 "Akik 1982 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi
mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

 

 

Gondolj csak bele, 1982 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy
életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,
sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a
gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és
vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi
furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak
felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy
könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.

 Kányádi Sándor

NYERGESTETŐ
(A néhai jó öreg Gaál Mózesre, gyermekkorom regélőjére is emlékezve)

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtéren, hogy felszállhasson a gépre...

Mivel több órát kellett várnia elhatározta,hogy vásárol egy könyvet...
A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is.

Leült a váróteremben egy padra pihenni és olvasni kezdett. A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni...

Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is.

 

 Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg? Igen - volt a válasz.

Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe.

 Történet a Barátságról.  

 

volt egyszer egy kisfiú, akinek igen rossz természete
volt.

Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor,  amikor
elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön egy szöget az
udvar végében lévő kerítésbe.Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.

Az elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a
kerítésbe ütött  szögek száma napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint szöget ütni a kerítésbe.

 Az egyik legkedvesebb ószövetségi történet számomra Sámuel meghívása. Valahányszor kezembe kerül, mindig meghat a gyermek Sámuelnek az Úrral való első találkozása. Azt olvassuk (1Sám 3,1), hogy Isten abban az időben nem szólt a választott néphez. S ez így van ma is. Akkor egy gyermek kellett ahhoz, hogy meghallja az Úr szavát. Ma is azt mondjuk, hogy már nincsenek csodák, ma már Isten nem szól úgy hozzánk, mint régebben. Persze, ha nincs, aki meghallja őt, akkor a legkönnyebb azt a kifogást emelni: ma már nem szól...

  

,,Csak nálad talál irgalmat az árva" (Hós 14,4).

 

Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. Ha egy gyermek elveszíti (természettől való) gondviselőjét, hozzá lép Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója.

 

Ugyanígy a felnőtt ember is: ha már mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van. Az árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk.

 NEM... NEM

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b

Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid?

 

 Akkor ami benned van, az nem szeretet. "A szeretet nem rója fel a gonoszt." Az egyik fajta ember úgy haragszik, hogy hirtelen kitör, aztán elmúlik. Lehet, az a fajta vagy, aki nem mutat semmit, de nem tud megbocsátani.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy anyuka elment vásárolni majdnem 5 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.

-Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi...

Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt.

-Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked, amikor erre járunk.

 

 

 

 Öreg halász

A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével.
Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járó betegeinek.
Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét. 
A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította.

  

- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik.

 

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki.

 

Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.

 

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt!

 A világ azt feltételezi Isten gyermekeiről,hogy el vannak szakadva a

valóságtól,hogy megfontolatlan,balga,értelmetlen,mi több költséges és

távlat nélküli dolgokat tesznek,s mindezt csak azért,mert hisznek Istenben

és az Ő szavában.

 

,,És mégis azt mondottad ,Uram,Istenem,nékem:Végy magadnak mezőt

pénzen,és legyenek tanuid felőle,holott a város a kaldeusok kezébe

adatik."Jer.32:25.

 

,,-Nézzétek! - mondták az emberek Jeremiásról - Jeruzsálem Babilon had-

seregeinek ostroma alatt áll,bizonytalan holnap előtt állunk,az emberek

alig tudják beosztani kevés,fáradságos munkával megszerzett pénzüket,

erre Jeremiás hatalmas összeget költ mezővásárlásra!"

 

De tudjátok miért vásárolta meg Jeremiás a szóban forgó mezőt?

 

 ,,Annak pedig,aki titeket bűntől megőrizhet,és az ő dicsősége elé állithat

feddhetetlenségben nagy örömmel,az egyedüli bölcs Istennek,a mi meg-

tartónknak,dicsőség,nagyság,erő és hatalom most és mindörökké.Ámen

Júd.24-25, Az apostol levele utolsó verseiben bátoritó szavakat szól az első gyülekezethez,amelyben a hitehagyás jelei mutatkoztak.Figyelmüket

Jézusra irányitja,aki a végsőkig kitart mellettük,mig hitük - szemtől szembe

találkozni Üdvözitőjükkel - valóra válik.

 

 

 

Élt egyszer egy anya és gyermeke.Az anya teljes szivéből szerette ezt az

egyetlen gyermekét,nélküle nem tudott sem élni sem létezni.

Egy napon a gyermek ágynak esett,halálosan megbetegedett.

 

Édesanyja naphosszat sirt,éjszakákon át virrasztott és imádkozott

szeretett gyermeke mellett...mindhiába.A gyermek meghalt.

 

Ekkor,hatalmas

kimondhatatlan fájdalom ragadta el az édesanyát,ki most egyedül maradt ebben az egész világban.

 

Nem evett,nem ivott három nap és három éjszakán át ,sirt és a gyermekét

szóllongatta...

A gyertyák a halottakért égtek.A tűz

megtisztulást hoz.

Mindenszentek ünnepén,a halottak

napja előestéjén,a sirok néhány órára

fénybe öltöznek.

A katolikus hit az üdvözültek,a szentek

emlékének szenteli november 1-jét.És

mindazok emlékének,akik már eltávoz-

tak a földi világból.

A gyertyaláng Krisztus jelképe,aki

meghalt az emberekért,hogy elhozza a

megváltás fényét.

 

 

 

 

 

 Egy régi ir

legenda szerint,

egy Jack nevü férfi

olyan rossz ember

volt,hogy nem

nyert bebocsátást

a mennybe,de a

pokolba sem,mert

túl sok tréfát

űzött az ördöggel.

 

Igy halála után a

földön kellett

éjszakánként

bolyongania,vállán

egy lámpást

hordozva.

Lámpása egy

kivájt növény

belsejébe

helyezett izzó szén

volt.

 

A babonás

emberek,hogy

elűzzék Jacket,

hasonló lámpást

raktak ablakukba vagy a házuk elé.

Ez a szokás

elterjedt az

Egyesült Államokban

is,ahol tököt

használtak világitó

eszközként,amely

a halloweeni hagyomány részévé vált.Hogy a dolog még félelmetesebb legyen,a kivájt tököt emberi arcra emlékeztetően lyukasztották ki,melynek résein szűrődő fény világit.