Nagycsütörtök – Az utolsó vacsora, lábmosás és elfogatás

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus tanítványaival közösen ünnepelte meg a Széder esti lakomát, az Egyiptomból való kivonulás emlékére. Aztán szerezte az úrvacsorát, megmosta tanítványainak lábát. Később a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra, Istennel való tusakodása után vállalta kereszthalálát.

A hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad. (Ézs 54,10)

Krisztus mondja: "Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen." (Jn 14,27)

A mai nap bibliai olvasmányai: JSir 3,51-62 -- Mk 15,42-47

Az ünnep igéi

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson el hozzád kiáltásom!

Húsvétkor szívesen töltök időt a kereszt lábánál. Csatlakozol hozzám? Képzeljük azt, hogy mi is ott vagyunk a tömegben Jeruzsálem falain kívül, Jézus keresztre feszítésének helyszínén. A Golgotán állunk figyelve ahogy a katonák keresztre feszítik Jézust.

Korán van még.

Mivel szembesülünk?

Jézus a kereszten függ, elmondhatatlan fájdalomtól meggyötörve.

Ember tervez, Isten végez! Mindannyiunknak van elképzelése a tavaszról, a húsvét ünnepéről, a virágos fák alatt locsolkodó fiatalokról, de Teremtőnknek megvan a maga forgatókönyve, melybe egyikünk se írhat bele!

Az idén úgy látta jónak, hogy fekete karácsony és fehér húsvét legyen székelyföldön. Mit is mondhatnék!? Meghajtott fejjel csak ennyit mondok: legyen áldott az Úr szent Neve!

Az ünnepek évről évre pergő eseményei között, számomra mindig felsejlik valami új, ragyogó szép vonása Teremtő Istenünknek.

Úr Jézus! Mi, ma élő tanítványaid, hajlunk arra, hogy azt gondoljuk, hogyha mi éltünk volna akkor, ha mi lettünk volna a tanítványaid, mi mások lettünk volna és minden másként történt volna. 

Bűnbánattal valljuk meg előtted, hogy mi sem vagyunk különbek. Nem értünk meg téged, hiába teszel jeleket és csodákat, újra és újra megkérdezzünk, hogy tényleg te vagy az, akinek el kellett jönnie, vagy mást várjunk.

Amikor melletted áll a tömeg, mi is hangosan kiáltozunk, eléd terítjük felső ruhánkat, és virágokat szórunk a lábad elé, kicsit ki is húzzuk magunkat, igen, mi a Te tanítványaid vagyunk, mégis értetlenül fogadjuk, amikor ki akarod űzni, sőt ki is űzöd szívünk templomából az árusokat, a pénzváltókat és az állatokat és nem értjük mi sem, hogy miért kellett ilyen felfordulást csinálnod. 

Csodálkozunk, amikor szavadra elszárad a fügefa. 

Elkészítjük az ünnepi vacsorát, de nem akarjuk megengedni, hogy megmoss minket.

2016. Húsvétján. 

„Én vagyok a feltámadás és az élet

aki hisz énbennem, ha meghal is, él

És aki csak él és hisz énbennem, soha

meg nem hal” János. 11, 25 – 26.

Drága Testvéreim és Barátaim!

A Feltámadás nagy ünnepének közeledtével, nem külön – külön, hanem ebben a levélben kívánok, áldott feltámadási ünnepet, minden drága testvéremnek és Barátomnak, sok örömmel és boldogsággal.

A fent idézett igeversek drága üzenetével, valamint az itt mellékelt feltámadási versemmel.

Köszönjük neked, Istenünk, húsvét hajnalát! A tiszta, verőfényes reggelt, az elhengerített követ. Az angyal szavát. Győzelmedet. Mindezért örvendező szívvel kiáltjuk bele mi is a világba: Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt!

Megvalljuk neked, hogy sokszor csak a lezárt sírkövekig lát a szemünk. Nem látjuk a kövek között megbúvó virágot. Nem látjuk a haláltól az életet.

Erősítsd bennünk a hitet, hogy te legyőzted a halált, megtörted hatalmát.

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.

Mikor jelensz meg énnekem?

Nem úgy, mint Magdaléna várt,

nem bolyongok temetőkerteken,

és nem keresem halott testedet.

Mint élő, örök Mesteremet várlak,

mert húsvét van, öröm zeng a világon

... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.

Tanítvány voltam. Láttam a csodád,

és hallgattam életadó szavad.

„Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki:  „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged" 
Jn 21, 17

Tele vagyunk kérdésekkel. Nem csak tavasszal, nem csak húsvét táján. Persze ilyenkor más jellegűek a kérdéseink, mint télen, sötét napokon, vagy nagy nyári kánikulákban.

Eljött az óra, s a kárhozat fia,

hűtlen elárulta, az Emberfiát,

mint egy elvetemült rablót elfogtak,

a gonosz ellenség, kezet emelt Rád.

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva

ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát

tagadás, mielőtt a kakas szólalt,

gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,

megütöttek s hangzott gonosz káromlás.