... én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.

 Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.

 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. (Filippi4:11-14)

Kénytelenek vagyunk bizonyos dolgok nélkül élni. Nekem is megvan a listám, és neked is. Mit kezdek ezzel a tudattal, hogy bár Istennel járok, mégis vannak (és mindig is lesznek) dolgok, amik hiányoznak az életemből?

Sokat megtudhatunk egy személyről, az alapján, hogy milyen hatást gyakorol másokra. Milyen körülötte lenni? Milyen szájízzel távozol a társaságából? Olyasvalaki az illető, akit elvinnél magaddal egy hosszú autóútra?

Figyeljük meg, hogy érzik magukat az emberek Jézus közelében:

„Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz. Volt abban a városban egy asszony, akiről mindenki tudta, hogy bűnös életmódot folytat.

„Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell." (Filippi 2:13)

Már vagy húsz éve élünk Coloradoban, de még mindig nem tanultam meg snowboardozni. Próbálkoztam vele, de nehéznek, veszélyesnek és macerásnak találtam. Úgy éreztem magam, mint kutya a görkorcsolyán. Nem sok örömet találtam benne. Feszült voltam és féltem. A problémám ez volt: nem tudtam rászánni magam, hogy előrehajoljak.

El tudsz képzelni egy kapcsolatot kommunikáció nélkül? Tegyük fel, hogy találkozol két jó barátoddal egy kávézóban, akik már egy órája ott ülnek, amikor te betoppansz, és kérdésedre, hogy „Miről beszélgettetek idáig", azt válaszolják: „Semmiről." „Semmiről?" – kérded. „Semmiről. Nem beszélgetünk egymással. De nagyon jó barátok vagyunk."

Jézus a barátainak hív minket: „Ezentúl már nem szolgák vagytok, mert a szolga nem tudja, hogy az ura mit és miért tesz.

 Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között.

 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (1 Mózes)

Az első emberpár, Ádám és Éva, ismerte Istent és beszélgetett Vele. Isten még a bukásuk után is kereste őket. Ez azt mutatja nekünk, hogy még bűnösen is akar minket Isten, utánunk jön és keres.

 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.

(1 Mózes11:4)

Túl sok évet töltöttem azzal, hogy megpróbáltam egyedül megoldani az életemet. Könyveket olvastam, különböző kurzusokon vettem részt, és próbáltam mindig olyan emberekre figyelni, akikről úgy tűnt, hogy összejöttek nekik a dolgok.

Amikor feltűnt, hogy a szomszédom gyerekei milyen jól boldogulnak, rögtön feltettem magamnak a kérdést: „Vajon ő mit csinál, amit én nem?" Ha olyasvalakivel beszélgettem, aki látszólag a siker csúcsára ért, megállapítottam róla, hogy rendkívül olvasott.