Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet." (János 8:12, EF)

Így szólt Jézus a házasságtörésen ért asszonyhoz: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (János 8:11) Jézus erővel ajándékozta meg az asszonyt – erővel, hogy ne vétkezzen. De tudod, mit mondott neki ezután? Azt mondta: „Én vagyok a világ világossága..."

Sokan vagyunk úgy, hogy amikor azt halljuk, Jézus a világ világossága, félünk a szeme elé kerülni, mert azt gondoljuk, hogy a bűneinkre fog rávilágítani.

 Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Máté6:33)

Isten nem akarja, hogy reggel az legyen az első dolgunk, hogy megragadjuk az újságot és végigolvassuk az összes rossz hírt, ami a világban történt. Tudja, ha ezt tesszük, akkor a szívünk tele lesz aggódással és félelemmel. Ha állandóan az újságokat, magazinokat, gazdasági elemzéseket, orvosi folyóiratokat bújjuk, mindenféle filmeket nézünk, vagy egyfolytában a neten lógunk, akkor ezek lesznek a lelkünk „táplálékai” Isten Igéje helyett.

,,De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!

Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket.

 Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!"

(2 Mózes14:13-14)

Nem sokkal azután, miután Mózes kivezette az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, a választott nép két tűz között találta magát.

Előttük a Vörös-tenger, mögöttük a Fáraó talpig felfegyverzett serege, készen arra, hogy lemészárolja őket.

 …és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket.(1 János4:16)

Lehetséges, hogy tudod, Isten törődik veled és szeret, és azáltal mutatta meg irántad való szeretetét, hogy meghalt érted a kereszten, de el is hiszed ezt? Egy dolog tudni Isten irántad való szeretetéről és más dolog valóban a szíved mélyéről elhinni ezt.

Egy dolog tudni, hogy nappal a nap süt.

„Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak közöttetek — emberi megítélés szerint — bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak. Gondolkozzatok el ezen!" (1 Korinthus 1:26, EF)

Lehet, hogy azt gondolod, a világ szerint vesztes vagy. Ezzel szemben Isten Igéje azt mondja, hogy ha emberi megítélés szerint nem vagy bölcs, hatalmas, vagy előkelő, akkor te vagy a tökéletes jelölt Isten elhívására! Ha Ő munkálkodik rajtad keresztül, láthatod jóindulatát, erejét, hatalmát az életedben.

Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atya!" (Gal.4:6)

Elgondolkodtál már valaha azon, hogy Istent nem ismerték Atyaként, egészen addig, amíg Jézus el nem jött a földre és Atyának jelentette Őt ki? Jézus így imádkozott:

 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük." (Ján.17:26)

Itt tehát milyen névre is utalt Jézus?

 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. (5 Mózes28:3)

Biztosan hallottál már olyanokról, akik azt hiszik, hogy egy új otthonba, másik munkahelyre, vagy netán egy másik országba kell menniük ahhoz, hogy megtalálják a „szerencséjüket”.

Az igazság azonban az, hogy nem egy bizonyos hely tesz téged áldottá, hanem Isten! És te, mivel Isten gyermeke vagy, már áldott vagy, Jézus Krisztusban minden szellemi áldással megáldva (Efezusi 1:3).

„...Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál! Tudom, hogy te mindig meghallgatsz..." (János 11:41-42)

Miután Jézus ezeket a szavakat mondta, hangosan felkiáltott: „Lázár jöjj ki!" És a négy napja halott férfi kijött a sírjából!

Ez az egyik legnagyobb csoda, amit Jézus tett. Lázár már négy napja halott volt, amikor Jézus feltámasztotta őt. Ugye egyetértesz velem abban, hogy a halál azért egy elég súlyos probléma?

„Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.” (Lukács 17:15)

A hálás szívű emberek mindig dicsérik Istent. Gyakran mondják: „Jó az Úr!” Tudják, hogy Isten a forrása minden jónak, amit kapnak.

Azonban, vannak olyanok is, akik Istentől várják az áldásokat, de amikor megkapják azokat, egyszerűen vidáman továbbállnak. A szívüket az áldások tartják fogva, ahelyett, hogy az tartaná fogva, Aki az áldást adta.

,,Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.'' (Fil 4,6)

Valószínűleg már olvastad ezt a bibliaverset. Most szeretnék segítséget nyújtani abban, hogy hogyan alkalmazd a gyakorlatban.

Tegyük fel, hogy a munkahelyeden egyike vagy azoknak, akik előléptetésre várnak, és másnap fog kiderülni, hogy megkapod-e.

 Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Efezusi2:8)

Tegyük fel, hogy van egy gazdag nagybácsid, aki egy nap a következőkkel áll elő: „Nagyon jó hírem van a számodra. Tudom, hogy égető szükséged van egy családi autóra, így vettem neked egyet!” Azonban mielőtt meg tudnád neki köszönni, már folytatja is: „Teljes egészében a tiéd…DE fizetned kell nekem az ezer dolláros havi részleteket.”

És egy csapásra, a jó hírről kiderül, hogy mégsem olyan jó hír.

 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.

 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba."

Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. (János6:11-13)

Amikor Jézus meglátta az öt kenyeret és a két kis halat, a tanítványaival ellentétben, Ő nem a Rá nehezedő természet szerint lehetetlen kérést látta – hogy megetessen ötezer férfit (plusz a jelenlévő nőket és gyerekeket) egy kisfiú ebédjével.

„…Az írott Törvény ugyanis megöl, a Szent Szellem pedig életet ad.”

(2 Korinthus 3:6, )

Az izraeliták Pünkösdkör azt ünneplik, hogy megkapták Isten törvényeit. Ötven nappal Húsvét, vagy más néven a Páskaünnep után ülik meg ezt az ünnepet.

Az első Páskaünnepkor az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásukat ünnepelték, és ötven nappal később Isten odaadta nekik a Tízparancsolatot a Sínai-hegyen.

,,Ha valaki ételáldozatot akar bemutatni az Úrnak, finomliszt legyen az áldozata… "(3 Mózes2:1)

Nagyon tetszik nekem ez a jelkép, ami Jézust finomliszthez hasonlítja. Ahhoz, hogy finomlisztet kapjunk, össze kell törni a búzaszemeket, majd többször át kell szitálni a lisztet. Nem emlékeztet ez minket Jézus értünk viselt szenvedéseire és áldoztára?

Mint ahogy a finomlisztben nem lehet semmiféle durva anyag, úgy Jézusban sincs semmiféle szeplő. Őbenne minden a tökéletes arányban van meg.

 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra!

 Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén,

 mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.(Példabeszédek4:20-22)

Müller Györgynek, aki az 1800-as években élt, öt nagy árvaházában kétezer árvára volt gondja. Azonban soha nem hagyta, hogy emiatt a hatalmas felelősség miatt ne legyen ideje Isten Igéjére.

,,Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk."

(Róma 5:8)

Képzeld el a következő jelenetet: Az autód defektet kap, és emiatt elkésel a munkahelyedről. Az irodába érve megtudod, hogy valaki más kapta az előléptetést, amire vágytál.

Azután, jön a telefon otthonról, hogy megint csőtörés van a konyhádban.

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás41:10)

Amikor jól mennek a dolgok, könnyű mondogatni, hogy „Dicsőség az Úrnak! Halleluja!” Könnyű elhinni, hogy Isten szeret, amikor az ember a hegy tetején van és élvezi a napsütést. De mi van akkor, amikor a sötét völgy alján vagyunk ellenségekkel körülvéve?

„Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot.” (1 Mózes 15:8-9)

Elcsüggedtél, mert az áttörés, amiért már régóta imádkozol még nem történt meg? Lehet, hogy te is ezt kérdezed: „Miből fogom tudni, hogy megtörténik?” Ábrahám ugyanezzel a helyzettel nézett szembe, amikor feltette Istennek a kérdést.

Ha óvatosan és ésszerűen gyakoroljuk, a böjtölés fizikailag is hasznos a test számára. Az alábbiakban felsorolunk néhány megszívlelendő tanácsot, melyek hasznodra válhatnak, ha szeretnéd a böjtölés fizikai előnyeit is élvezni. 

1. Ne felejtsd el, hogy tested a Szent Szellem temploma! (1Kor 6:19) Istennek örömet szerez, ha megfelelően gondoskodsz testedről, és arra törekszel, hogy Szellemének tiszta és egészséges templomot készíts. Ha megfelelően böjtölünk, annak egyik áldása az egészséged lesz.

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz… (Zsoltárok91:4)

Egy gazda körbejárta birtokát, hogy felmérje a tűz okozta kár nagyságát. Amikor a baromfiudvarhoz ért, észrevett egy elszenesedett tyúk tetemet. A lábával megfordította a tetemet, és legnagyobb meglepetésére élő kiscsibék szaladtak ki alóla. A tyúkanyó élete árán megmentette kiscsibéit a tűztől.

A bibliai szóhasználatban a „szárny” a védelmet jelképezi. Dávid ezt mondta Istennek: „Rejts el szárnyad árnyékába” (Zsoltárok 17:8).

„...Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle." (Lukács 10:42)

Ha Jézus ellátogatna hozzád, mit tennél? Megkérnéd, hogy üljön le, majd elkezdenéd kiszolgálni? Vagy leülnél, és merítenél Tőle? Hagynád, hogy Ő szolgáljon feléd és feltöltsön?

Jézus ellátogatott Mária és Márta otthonába (Lukács 10:38). Márta látta, hogy fáradt. Tudta, hogy Jézus sok mérföldet gyalogolt, jót tett amerre csak járt, meggyógyította a betegeket, és betöltötte az emberek szükségeit.

„Így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (Efezusi 5:27)

Voltál már olyan dicsőítő alkalmon, ahol kezeidet felemelve készen álltál Isten imádatára, amikor a dicsőítés vezető megszólalt: „Mielőtt elkezdjük a dicsőítést, vizsgáljuk meg a szívünket”? Majd, miután megvizsgáltad a szívedet, találtál valamit, ami nem mondható túl szépnek, és rögtön elment a kedved a dicsőítéstől.

„Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.” (Efezusi 1:7)

Megtörtént már veled, hogy reggel, amikor felébredtél, ezt mondtad: „Ma nem fogok vétkezni.”

És miközben elindultál otthonról, mondogattad: „Vigyáznom kell, nehogy bűnbe essek ma. Nem akarok vétkezni. Nem fogok vétkezni!” Kedves barátom, amikor ezt teszed, akkor nem Krisztus-tudatos vagy, hanem bűn-tudatos, még akkor is, ha nem is vétkeztél.

 Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sámuel 16:7)

Képzeld magad elé Dávidot. Azok, akik a Góliáttal vívott csatája előtt ismerték azt gondolhatták róla, hogy egy hétköznapi fiatal, aki a szüleivel és a testvéreivel él, szeret kint lenni a szabadban és kedveli a zenét. Míg az emberek csak egy átlagos tinédzsert láttak Dávidban, Isten egy királyt látott benne. Isten már tudta, hogy nevét örökké tisztelettel fogják kiejteni, mert még az Úr Jézust is Dávid Fiának fogják hívni!

 ...bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg. (Zsidók10,17 )

Szingapúrban nőttem fel. Amikor fiatal keresztény voltam, a kezembe került egy traktátus „Ez volt az életed" címmel. Ebben azt olvastam, hogy amikor a mennybe kerülünk, Isten egy hatalmas kivetítőn le fogja játszani életünk filmjét, annak minden bukásával együtt, amit minden angyal és szent látni fog.

Ne aggódjatok, és ne kérdezzétek: »Mit fogunk enni, és mit fogunk inni?«, vagy: »Mibe öltözzünk?« Azok törtetnek szüntelen ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van.

Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt!

...bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg. (Zsidók10:17)

Szingapúrban nőttem fel. Amikor fiatal keresztény voltam, a kezembe került egy traktátus „Ez volt az életed" címmel. Ebben azt olvastam, hogy amikor a mennybe kerülünk, Isten egy hatalmas kivetítőn le fogja játszani életünk filmjét, annak minden bukásával együtt, amit minden angyal és szent látni fog.

Attól a gondolattól, hogy mindenki látni fogja minden bűnömet, szörnyen éreztem magam, és tele voltam bűntudattal.

 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. (1 Mózes22:12)

A fiát feláldozni hajlandó Ábrahám története, tulajdonképpen a szeretett Fiát, Egyetlenét feláldozó Istenről szól. Isten a Golgotán adta értünk a Fiát, ami ugyanannak a hegyvonulatnak a része, ahol Ábrahám akarta feláldozni Izsákot. Amikor tehát azt olvasod, hogy Izsák a fával a hátán ment fel a hegyre, képzeld a helyére Jézust a keresztfával a hátán.

 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (1Mózes3:9)

Miután Ádám és Éva bűnbe estek, meghallották az Úr hangját, aki a kertben sétált. Mit tettek? Elrejtőztek jelenléte elől.

Isten szeretné, ha megtanulnánk valamit a bűntudattal kapcsolatban: a bűntudat miatt elrejtőzünk Előle, pedig Ő azért jön, hogy közösségben legyen velünk. A bűntudat miatt úgy érezzük, hogy kiestünk a látóteréből. A bűntudat miatt félünk Tőle, miközben a legbiztonságosabb és legvigasztalóbb hely a világon: az Ő jelenléte.

 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. (Ézs.60,1 )

Talán előfordult már, hogy az emberek azt mondták: „Te olyan szerencsés vagy!”, vagy „Nem hogy öregednél, inkább egyre fiatalabbnak nézel ki!”, vagy „Olyan sok rosszal találkozunk manapság, de úgy tűnik, téged ezek nem aggasztanak.”

Az emberek a világban nem rendelkeznek szellemi felismeréssel.