„és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.”” (Máté 21:13)

Húsvét hete volt. A Húsvét, azaz a Páska ünnepe a zsidó kalendárium fő eseményének számított.

Emberek jöttek az ország különböző régióiból, sőt még más országokból is, hogy részt vehessenek az ünnepen.

New York, 1921. február 15. A Kane Summit Korház műtője. A sebész vakbélműtétet végez.

Dr. Evan O’Neill Kane hajtja végre a műtétet. Harminchét éves sebészi múlttal rendelkezik, és már majdnem négyezer vakbélműtétet végzett. Így, két dolgot leszámítva, teljesen rutinműtétnek mutatkozik az esemény.

Az egyik újdonság az, hogy a műtétet helyi érzéstelenítésben végzik. Dr. Kane úttörő ezen a területen. Szerinte a helyi érzéstelenítés sokkal biztonságosabb, mint az altatás.

Talán az, ahogy a nevét kimondta. A hangszín, a hanglejtés. A galileai akcentus. Talán a hozzá kapcsolódó emlék: az a pillanat, amikor hallotta, hogy valaki kiejti a nevét, anélkül, hogy közben démonok üvöltöztek volna a fejében.

„Mária.”

Korán reggel kiment a sírhoz. Mielőtt még a nap felkelt volna. Mielőtt bárki is tudta volna, hogy a Fiú feltámadt.

A mi hangulatunk változik, de Istené nem. Mi sokszor meggondoljuk magunkat, de Isten nem. A mi hűségünk ingadozik, de Istené soha. Még ha hűtlenek vagyunk is, Ő akkor is hűséges marad, mert önmagát meg nem tagadhatja (2 Timóteus 2:13).

Ő egy megbízható Isten, és mivel Ő egy megbízható Isten, bátran állíthatjuk, hogy „bizony, jóság és irgalom kísér életem minden napján" (Zsoltárok 23:6, angolból fordítva).

Mindig örüljetek az Úrban! Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr!

Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van! (Filippi 4:4-6.EF)

Nem tudjuk irányítani a világot, de rábízhatjuk Istenre. A békesség elérhető számunkra, de nem a problémák hiánya, miatt, hanem a Mindenható jelenléte miatt.

Az üdvösség nem egy ismétlődő jelenség. A Bibliában nem találunk példát arra, hogy valaki üdvösséget nyert, majd elveszítette, azután újra üdvösségre jutott, majd ismét elveszítette.

Ha nincs üdvbizonyosság, nincs békesség. Ha nincs békesség, nincs öröm sem. Az öröm hiánya pedig félelmen alapuló életet eredményez. Ez az az élet, amit Isten teremt? Nem. A kegyelem bizalmat teremt, hogy kijelentsük: „tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra" (2 Timóteus 1:12).

Isten minden nyelvet beszél – beleértve a tiédet is. Hát nem megmondta, hogy „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és tanácsollak, mit tegyél" (Zsoltárok 32:8, EF)

Vagy, nézzük Jób könyvét, mely arra sürget, hogy „Tanítson téged a Mindenható beszéde" (Jób 22:22, EF).

Milyen nyelven szól hozzád Isten?

Örülsz neki, hogy szól hozzád?

 Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. (Zsoltárok34:8)

Angyalok szolgálnak Isten népének. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11).

Ha elfogadtad Isten uralmát az életedre, akkor biztos lehetsz benne, hogy sok hatalmas angyal fog őrizni utadon.

„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett”.

,,Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük."

 (1 Thesszalonika4:13)

Sokszor elgondolkodtam már azon, miért csak ilyen kevés embert támasztott fel Jézus a halálból. Százakat gyógyított meg, ezreket lakatott jól, de csupán három ember feltámasztásáról számol be az Újszövetség: Jairus lánya, a naini ifjú és Lázár. De miért ilyen keveset támasztott fel Jézus?

„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok…” (Filippi 4:5-6)

Az Úr közel! Nem vagy egyedül. Lehet, hogy úgy érzed, vagy úgy gondolod, hogy egyedül vagy. De soha egyetlen pillanat nincs az életedben, amivel Isten segítsége nélkül kellene szembenézned. Isten közel van.

Isten újra és újra biztosítja népét a jelenlétéről.

Egy óra túl rövid. Egy év túl hosszú. Egy nap az az idő, az élet falatnyi része, amit Isten egyszerre ránk bíz, hogy gazdálkodjunk vele.

Nyolcvannégyezer szívdobbanás.

Ezernégyszáznegyven perc.

A föld egyszer bejárja teljes pályáját a nap körül.

Egy napfelkelte és egy naplemente.

Egy vadonatúj, érintetlen, kiaknázatlan, nem használt nap!

A szakértők az erőszak forrását egy gonosz ideológiához kötik. A radikalizált muszlimokra mutogatnak. Miközben van igazság ebben, hibát követnénk el, ha nem mennénk tovább. Nézzük csak meg, mit ír a Biblia a terrorizmusról:

„Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak.

Itt jön a nagy kérdés. Vajon, mit csinál Isten, amikor kutyaszorítóba kerülünk? Ha a mentőcsónakba szivárog a víz? Ha a mentőkötél elszakad? Amikor az utolsó fillér is elfogy, és ott van még egy kifizetetlen számla? Amikor az utolsó remény elment az utolsó vonattal? Ilyenkor mit csinál Isten?

Azt tudom, hogy mi mit teszünk ilyenkor. Tövig rágjuk a körmünket. Idegesen járkálunk fel s alá.

Úgy tűnik, mintha egy olyan világban élnél, ami teljesen kicsúszott az irányításod alól, és nem tudod, mit tegyél? Állj hátrébb, és hagyd, hogy Atyád vezessen!

Úgy emlékszem, kilenc éves lehettem, amikor édesapámmal elmentünk csónakázni. Viharba keveredtünk, és komolyan megfordult a fejünkben, hogy soha nem érünk partot. A csónak kicsi volt, a hullámok pedig óriásiak. Zengett az ég, és villámok cikáztak körülöttünk...

Ahogy apukám igyekezett kifelé irányítani a csónakot, a hullámok mindig felkaptak minket, majd ledobtak.

 József pedig… úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki… (Máté1/24)

Nem tudjuk, mi történt Józseffel. Szerepe az első felvonásban annyira létfontosságú, hogy elvárnánk, hogy a dráma hátralévő részében is találkozzunk vele.

Azonban a tizenkét éves Jézus templomi látogatása kapcsán tett rövid utalást leszámítva, nem tesz róla említést a Biblia. Élete hátralevő részével kapcsolatban csak találgathatunk, és magunkra maradunk a kérdéseinkkel.

Max Lucado írja: „Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi.

A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők.

A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz!

Tulajdonképpen, mit akar Isten, hogy mit tegyünk? Mit vár tőlünk? Csak azt, hogy higgyünk.

„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött"

(János 6:29).

Valaki, aki ezt olvassa, megkérdi: „Azt mondod, hogy jó cselekedet nélkül is be lehet kerülni a mennybe?" A válasz: nem. A jó cselekedetek szükségesek. Valaki más pedig ezt kérdezi: „Azt mondod lehetséges jó jellem nélkül a mennybe jutni?" A válaszom újra: nem.

Amikor a gyermekemnek lelki fájdalma van, akkor elmondom neki, mennyire különleges. Ha megsérül, megteszek érte mindent, hogy jobban érezze magát. Ha éjszaka fél, addig nem alszom el, amíg biztonságban nem tudja magát.

Nem vagyok hős. Nem vagyok különleges. Szülő vagyok. Amikor egy gyermeknek fájdalma van, egy szülő azt teszi, ami természetes számára.

Elmondhatom, hogy a vigasztalás pillanatai a nap legdrágább pillanatai. A szülő számára természetes, hogy vigasztal, és ezt szívesen és örömmel teszi.

Gyere velem, elvezetlek a világ legnépesebb börtönébe. Ebben a börtönben több lakó van, mint ágy. Több fogvatartott van, mint amennyi tányér. Több elítélt van, mint amit a rendelkezésre álló források biztosítani tudnának. Nézzük meg az elítélteket. Túlhajszoltak és alultápláltak.

A falak üresek, az ágyak pedig kemények. Nincs ennél zsúfoltabb és nyomasztóbb börtön a világon, sőt állandóbb sem.

Gimnazista koromban történt egyszer, hogy a péntek éjszaka ott talált ránk, ahol nem kellett volna lennünk. A szüleim úgy tudták, hogy a helyi fagyizóban vagyok a barátaimmal, és tömjük a fejünket különféle nyalánkságokkal.

Valójában, harmincöt kilométerre autóztunk az otthonunktól, annak reményében, hogy jó bulit csapunk. A buli elmaradt. Helyette defektet kaptunk. Természetesen a pótkerék is lyukas volt. Nem volt más választásunk, fel kellett hívnom apámat.

Néhány évvel ezelőtt szívműtéten estem át. A szívverésem leginkább morzejelekhez hasonlított: gyors, gyors, gyors, lasssúúú. Többszöri sikertelen gyógyszeres kezelés után sem tudták visszaállítani a normális szívritmust, így az orvos úgy döntött, hogy műtéti beavatkozás szükséges. A folyamat során az orvos a "rosszalkadó részeket" kiégeti.

Miközben a műtőbe toltak, megkérdezte tőlem, hogy van-e még egy utolsó kérdésem? (Talán máshogy is feltehette volna a kérdést.) Próbáltam szellemes lenni.

Nem sokáig kell az élet útján utaznunk ahhoz, hogy rájöjjünk, ez az utazás bizony nem mindig sima és tökéletes. Élveznünk kell a napfényes útszakaszokat, ahol gyönyörűen mennek a dolgok.

Meg kell köszönnünk Istennek azokat az időszakokat, amikor azon kapjuk magunkat, hogy énekelünk, fütyörészünk, nevetünk és mosolygunk.

Azonban, minden ember megtapasztalja, hogy vannak bukkanók, kerülők és balesetek, amik megfosztanak az örömtől.

Egyhetes vakációnkat töltöttük több másik család kíséretében Colorado-ban, amikor elhatároztuk, hogy megmásszuk az egyik hegycsúcsot.

A túra gyönyörű volt, ám egyben fárasztó is. A magaslaton lévő ritka levegő arra hívta fel a figyelmemet, hogy én igencsak besűrűsödtem.

Négyéves lányunk Sara, kétszeresen megnehezítette a túrát, mert az első pár méter után elesett, és lezúzta a térdét. Nem akart gyalogolni. Azt akarta, hogy vigyük őt.

 Ezt mondta nekem az Úr: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő... (Hóseás3:1)

Isten nem fog elhagyni. Szeretetből hozzád bilincselte magát. Nála van a kulcs. Nem kell megnyerned a szeretetét. Már a tiéd. És mivel nem kell megnyerned, így elveszíteni sem tudod.

Példának okáért nézzük meg Hóseás kitartó szeretetét Gómer iránt.

Ekkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Majd én gondoskodom róluk! Adok nekik ételt a mennyből. Úgy fog hullani az égből, mint az eső. A népnek naponta ki kell mennie majd a táborból, hogy összegyűjtsék a mindennapi táplálékot maguknak…

A hatodik napon, amikor elkészítik az ételt, látni fogják, hogy az kétszer annyi, mint a többi napon.” (2 Mózes 16:4-5, EF)

Figyeld csak meg Isten tervét, ahogy népéről gondoskodik.

Tegyük fel, hogy adsz nekem egy ajándékot. Mondjuk, kapok tőled egy új nyakkendőt. Kiveszem a dobozából és megnézegetem. Megköszönöm neked, majd a pénztárcám után nyúlok, és megkérdem: „Mennyivel tartozom?” Azt gondolod, viccelek, és ezt mondod: „Ez ajándék. Nem kell kifizetned.”

„Értem” – válaszolok, de a következő kérdésemmel elárulom, hogy mégsem értem. „Csekket írjak inkább?” Teljesen ledöbbensz. „Nem akarom, hogy fizess nekem.

Máté úgy mutatja be Jézus földi apját, mint ácsot (Máté 13:55).

Egy kisvárosi ácsmester Názáretből, az unalom földjéről. Tényleg ő a megfelelő? Istennek nincsen jobb választása?

Mondjuk egy ékesszóló pap Jeruzsálemből, vagy egy tudós a farizeusok közül?

Miért éppen József? Nagyrészt József jó híre miatt: képes volt azt feladni Jézus miatt. „József istenfélő ember volt, és a menyasszonyát meg akarta kímélni a nyilvános megszégyenítéstől.

„mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”" (Márk 5:28)

Kockázatos döntés. Ahhoz, hogy megérinthesse Őt, meg kell érintenie az embereket is. Ha valaki felismeri, akkor búcsút inthet a gyógyulásnak, viszont kiteszi magát a bőséges szidalmazásnak.

De mi más választása lehetne? Nincs pénze, nincsenek kapcsolatai, barátai, és nincs megoldása.

Kedves barátom, Bill Frey, lélekemelő könyvében, A remény táncában, mesél egy vak egyetemista társáról, Johnról. Egy nap megkérdezte a fiút, hogy miért lett vak. John beszámolt neki a kamaszkorában történt balesetről.

A tragédia nem csak a látását, hanem a reményét is elvette. „Megkeseredett voltam és haragudtam Istenre, hogy megengedte ezt a balesetet. A mérgemet a körülöttem élőkön töltöttem ki.

 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (János1:17)

Börtönbe zárt a múltunk, a helytelen döntéseink és a büszkeségünk. Az ítélet: bűnös! Halljuk, ahogy az ítéletvégrehajtó kemény lépteit visszhangozzák a falak.

Poros cellánkban, a földön ücsörögve várjuk a végső pillanatot. Fel sem nézünk, amikor kinyílik az ajtó.

„Isten, mint minden jó szülő, csodálatos módon arra vágyik, hogy virágozzon minden, amit teremtett és amit szeret – mi magunk” Richard Rohr

Összetörték a gyermekem lelkét. Elmondom neki, hogy mennyire különleges ő a számomra.

A gyermekem megsérült. Mindent megteszek, hogy jobban legyen.

A gyermekem fél. Addig nem hajtom álomra a fejem, amíg meg nem nyugtatom, és biztonságban nem érzi magát.

,,A kegyelem hozott el biztonságban idáig, és a kegyelem fog hazavezetni engem.”

Amikor John Newton papírra vetette ezeket a szavakat, a saját tapasztalatát írta le. Élete legnagyobb próbája jött el azon a napon, amikor eltemette feleségét. Nagyon szerette őt, és azért imádkozott, hogy az Úr előbb vegye magához, mint a feleségét. Azonban ez az imája válasz nélkül maradt.

Ismerjük a történetet a férfiról az afrikai őserdőben. A vezetője előtte lépkedett macsétával a kezében, hogy lecsapkodja a magasra nőtt gyomokat és a sűrű aljnövényzetet. Az utazó kimerültnek érezte magát, melege volt, idegesen megszólította: „Hol járunk? Tudja egyáltalán, hova vezet engem? Hol van az út?” A tapasztalt vezető megállt, hozzáfordult, és ennyit mondott: „Én vagyok az út”.

Gimnazista koromban történt egyszer, hogy a péntek éjszaka ott talált ránk, ahol nem kellett volna lennünk. A szüleim úgy tudták, hogy a helyi fagyizóban vagyok a barátaimmal, és tömjük a fejünket különféle nyalánkságokkal.

Valójában, harmincöt kilométerre autóztunk az otthonunktól, annak reményében, hogy jó bulit csapunk. A buli elmaradt. Helyette defektet kaptunk.

Kedves barátom, Bill Frey, lélekemelő könyvében, A remény táncában, mesél egy vak egyetemista társáról, Johnról. Egy nap megkérdezte a fiút, hogy miért lett vak. John beszámolt neki a kamaszkorában történt balesetről.

A tragédia nem csak a látását, hanem a reményét is elvette. „Megkeseredett voltam és haragudtam Istenre, hogy megengedte ezt a balesetet. A mérgemet a körülöttem élőkön töltöttem ki. Mivel úgy éreztem, hogy nincs jövő számomra, a kisujjamat sem voltam hajlandó megmozdítani, hogy egy kicsit is javítsak a helyzetemen.

József Jákob fia .Kiváló minősítésű diploma a Kemény Pofonok Egyetemről.

A Globális Együttműködés az Emberiség Sikeres Megmentése Érdekében szervezet igazgatója.

Hogyan? Hogyan tudott ilyen sikeres lenni a tragédia közepette? Nem kell túl sokáig spekulálnunk. Húsz évvel később a szerepek megcserélődtek: József volt az erős, a bátyjai pedig a gyengék.

Félelemmel közelítettek hozzá.

Nem szabad úgy tekintenünk a kegyelemre, mint a törvény bukása után megjelent gondoskodásra. Isten még a törvény megjelenése előtt felajánlotta a kegyelmet. Sőt, az ember megteremtése előtt már élt a kegyelem!

"Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.

Isten tudja, hogy milyen embernek lenni. Amikor határidőkről, sorbanállásról, nehéz időszakokról beszélünk, Ő megérti. Ő is átélte, hiszen itt élt a földön. Betlehem miatt van egy Barátom a mennyben.

Betlehem miatt van egy Megváltóm a mennyben. Az első karácsonykor kezdődött az, amit a húsvét ünnepel. A gyermek a jászolban a keresztrefeszített Király lett. És mivel Ő ezt tette, az én bűnlajstromom teljesen üres. A kegyelem miatt tiszta lapom van.

Miért ment el Isten egészen a betlehemi jászolig? Miért ment el ilyen messzire? Azért, hogy tudd, Ő biztosan rádtalál.

Ő Megérti, mit érzel, hiszen mindennel szembenézett, amivel te szembetalálod magad. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (János 1:14). Jézus nem olyasvalaki, akinek „fogalma sincs a mi realitásunkról. Keresztülment gyengeségen, próbákon, mindent megtapasztalt – mindent, kivéve a bűnt.

Az első karácsony más volt, mint amiről Mária álmodozott? Igen. A meglepetés terhesség, a hirtelen rendelet a népszámlálásról, a hosszú út Názáretből Betlehembe, az istálló – nem éppen kellemes és kényelmes dolgok, de végül a világ legnagyobb csodáját eredményezték.

„És (Mária) megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette” (Lukács 2:7). Minden, ami ezelőtt történt, azért volt, hogy ez a pillanat eljöhessen.

„Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1 Mózes 3:21)

Isten befedi őket. Védelmezi őket.

A szeretet mindig védelmez.

Hát nem ugyanezt tette velünk? Mi is megesszük a magunk részét a tiltott gyümölcsből. Olyanokat mondunk, amit nem kellene. Oda megyünk, ahová nem kellene. Olyan fáról szedünk gyümölcsöt, amit nem szabadna megérintenünk.

Haragos. Sértődött. Ítélkező. Panaszkodó. Ha összeadjuk ezeket a szavakat, akkor a kapott szó a k-e-s-e-r-ű lesz. Ha mindegyiket beletesszük egy személybe, akkor az a személy egy mély gödörben, a keserűség vermében van.

Ez a gödör hív, hogy belépj. Tudod, hogy megteheted. Már elég sérelmet szenvedtél el. Éppen elégszer árultak el. Dönthetsz úgy – sokakhoz hasonlóan – hogy a fájdalmadhoz láncolod magad.

Vagy némelyekhez hasonlóan dönthetsz úgy, hogy elmész a vigasságra.

Az aggodalom a terhek zsákja. Tele van „mi-lesz-ha" és „hogyan" kérdésekkel. Mi lesz ha a fogyókúrám során kiderül, hogy a saláta jobban hizlal, mint a csokoládé? Hogyan fogjuk majd kifizetni a kisbabánk egyetemi tandíját? „Mi-lesz-hák" és „hogyanok"... a terhek zsákja.

Ormótlan. Vaskos. Csúnya. Kellemetlen. Nehéz cipelni és lehetetlen túladni rajta!

Haragos. Sértődött. Ítélkező. Panaszkodó. Ha összeadjuk ezeket a szavakat, akkor a kapott szó a k-e-s-e-r-ű lesz. Ha mindegyiket beletesszük egy személybe, akkor az a személy egy mély gödörben, a keserűség vermében van.

Ez a gödör hív, hogy belépj. Tudod, hogy megteheted. Már elég sérelmet szenvedtél el. Éppen elégszer árultak el. Dönthetsz úgy – sokakhoz hasonlóan – hogy a fájdalmadhoz láncolod magad.

Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. (Zsoltárok34:8)

Angyalok szolgálnak Isten népének. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11).

Ha elfogadtad Isten uralmát az életedre, akkor biztos lehetsz benne, hogy sok hatalmas angyal fog őrizni utadon.

„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett”.

„Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?"

Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!"” (János 8:10-11)

Vádlás – a gonosz kedvenc eszköze. Annyiszor fogja megismételni a házasságtörő asszony forgatókönyvét, ahányszor csak megengeded neki: végigvonszol a városon és besározza a neved.

Nem sokáig kell az élet útján utaznunk ahhoz, hogy rájöjjünk, ez az utazás bizony nem mindig sima és tökéletes. Élveznünk kell a napfényes útszakaszokat, ahol gyönyörűen mennek a dolgok.

Meg kell köszönnünk Istennek azokat az időszakokat, amikor azon kapjuk magunkat, hogy énekelünk, fütyörészünk, nevetünk és mosolygunk.

Azonban, minden ember megtapasztalja, hogy vannak bukkanók, kerülők és balesetek, amik megfosztanak az örömtől.

Isten harcol érted.

Ez új számodra? Vagy csak megfeledkeztél erről a tényről, a világ szívszorító eseményeit hallva? Úgy tűnik, mintha Isten tehetetlen lenne az ISIS fenyegetéseivel szemben?

Eltűnődtél már azon, vajon Isten miért nem állítja helyre a világot?

Immanuel jelentése: Isten velünk van. Valószínűleg már hallottál az Istenről, aki alkotott, aki lát, aki ismer téged… na de az Istenről, aki harcol érted? Aki az utat egyengeti előtted, aki megvéd, aki falakat rombol le, királyokat dönt le?