Ez a planéta, ahol élünk, Isten váróterme. Az a fiatal pár ott a sarokban, arra vár, hogy végre kisbabájuk lehessen.

Az aktatáskás fickó? Az egész országban mindenhová beadta már az önéletrajzát. Munkára vár.

Az öreg nénike a botjával? Özvegy.

Egy éve arra vár, hogy egy napja könnyek nélkül teljen el.

Várunk. Várunk Istenre, hogy adjon, segítsen, gyógyítson.

Mikulás legendáját évszázadokon keresztül alakították az emberek, mígnem eljutottunk a mai változathoz. Személye azt testesíti meg, amire a világon minden ember vágyik:

Egy barát, aki törődését azzal fejezi ki, hogy a sok viszontagság ellenére vállalja a hosszú utat, hogy szép ajándékokat hozzon a jó embereknek.

Egy bölcs, aki minden cselekedetről tud, megjutalmazza a jó cselekedeteket, és szemet huny a rosszak fölött.

Amikor a lányaim életkora egy számjegyű volt – 2, 5 és 7 – megleptem őket egy csodával. Elmeséltem nekik Mózes történetét a mannával, és egy képzeletbeli pusztai vándorlásra invitáltam őket a házunkban.

„Ki tudja, lehet, hogy még manna is fog potyogni az égből.”

Lepedőbe bugyoláltuk magunkat, szandált húztunk, hogy még inkább korhűek legyünk, és így meneteltünk végig a szobákon.

Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez.

Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré. Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.

Előfordult már veled, hogy imádkozni akartál, de nagyon ügyetlennek érezted magad? Nehéznek tűnik megtalálni a megfelelő szavakat, amikor imára hajtod a fejed?

Mindig gondolj arra, hogy Az, Aki hallja az imáidat, az Apukád. Nem kell ékesszólónak lenned.

Jézus nem tulajdonított nagy fontosságot a szavaknak. Mi pedig éppen az ellenkezőjét tesszük. Minél több szó, annál jobb. Amikor imádkozunk, a megfelelő nyelvezetre, a legújabb imatrendekre, és a legmagasztosabb kifejezésekre koncentrálunk.

Haragos. Sértődött. Ítélkező. Panaszkodó.

Ha összeadjuk ezeket a szavakat, akkor a kapott szó a k-e-s-e-r-ű lesz.

Ha mindegyiket beletesszük egy személybe, akkor az a személy egy mély gödörben, a keserűség vermében van.

Ez a gödör hív, hogy belépj. Tudod, hogy megteheted. Már elég sérelmet szenvedtél el. Éppen elégszer árultak el.

Dönthetsz úgy – sokakhoz hasonlóan – hogy a fájdalmadhoz láncolod magad.

Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak, hogy átéld álmaid legszebb napját? Huszonnégy óra egy csodálatos szigeten, ami maga a paradicsom, a neked legkedvesebb emberek, étkek és tevékenységek társaságában. Az egyetlen bökkenő?

A napodat egy ezredmásodpercnyi szomorúsággal kellene kezdened. Elfogadnád az ajánlatomat? Gondolom, egy másodpercig sem tétováznál

A történelem nem jelentéktelen történések végtelen sorozata, hanem egy irányított mozgás egy nagy esemény felé. Istennek van időrendje, és Betlehem miatt, tudjuk, hogy hol állunk.

A következő nagy esemény a második eljövetel. Egy szempillantás alatt Krisztus személyesen, látható módon, testben fog visszatérni. Jézus mondta: "ismét eljövök" (János 14:3).

,, József pedig… úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki…" (Máté1:24)

Nem tudjuk, mi történt Józseffel. Szerepe az első felvonásban annyira létfontosságú, hogy elvárnánk, hogy a dráma hátralévő részében is találkozzunk vele.

Azonban a tizenkét éves Jézus templomi látogatása kapcsán tett rövid utalást leszámítva, nem tesz róla említést a Biblia. Élete hátralevő részével kapcsolatban csak találgathatunk, és magunkra maradunk a kérdéseinkkel.

Istennek terve volt Józseffel és a fiú tudta ezt.

Hiszed, hogy Istennek veled kapcsolatban is terve van?

Már harmadik évtizede működöm pásztorként. Harminc éve hallgatok „József történeteket". Túl sokan vannak, akik Egyiptom felé kényszerülnek. Minden egyre nehezebb.

Már megtanultam, hogy mit kérdezzek: „Mid van, amit nem veszíthetsz el?" A nehézségek sok mindent elvettek már tőled.

A fiú különböző munkákat vállalt el: gazolás, ablaktisztítás, kertészkedés. Keményen dolgozott és félretette a pénzt. Amikor elég pénzt gyűjtött össze, visszament a kisállat kereskedésbe.

A bolt tulajdonosa megszámolta a pénzt, majd így szólt: „Rendben van fiam, kiválaszthatod a kiskutyádat."

A fiú a doboz hátuljából egy soványka, sánta kiskutyát vett ki, és elindult kifelé. A boltos megállította: „Ne azt a kiskutyát vidd el.

Ha azt mondaná neked valaki, hogy nyugodtan beléphetsz a Fehér Házba, biztosan a fejedet csóválnád, és azt mondanád az illetőnek: "Öregem, neked nincs ki a négy kereked."

Na most ezt a hitetlenkedést szorozd meg ezerrel, hogy képet kapj arról, hogy egy izraelita hogyan érezte volna magát, ha valaki azt mondja neki, hogy beléphet a Szentek szentjébe – a Templomnak abba a részébe, ahová csak a főpap léphetett be, és ő is csak évente egyszer.

Egy szeméttel teli világban élünk. Nemkívánatos szemétbe botlunk nap mint nap.

Biztosan te is kaptál már egy szemeteszsáknyi szívfájdalmat, vagy egy szemeteszsáknyi balszerencsét. Megkérdezhetem, mit csinálsz ilyen esetben?

Több lehetőség közül választhatsz. Elrejtheted, és úgy csinálhatsz, mintha ott sem lenne. Azt azonban tudnod kell, hogy másokat nem verhetsz át. Egyébként is, előbb vagy utóbb szaga lenne.

Vagy éppenséggel „álruhába" is öltöztetheted a szemetet, mondjuk, zöldre festheted, és kiteheted a pázsitra, és azt mondhatod róla, hogy egy fa.

Itt vagyok a siralomházban, tőlem pár méterre egy férfi üldögél a cellájában. Születése szerint zsidó. Foglalkozását illetően sátorkészítő. Elhívása szerint apostol. A napjai meg vannak számlálva.

Tudni szeretném, miből meríti az erőt, ahogy kivégzésének napja egyre közeledik. Felteszek hát neki néhány kérdést.

-      Pál, van önnek családja?

Amikor a legidősebb lányom kétéves volt, elveszítettem őt az áruházban. Teljesen pánikba estem! Egyszerre semmi más nem számított, csak, hogy megtaláljam Jennát. A vásárlásról teljesen megfeledkeztem. A bevásárlólista jelentőségét veszítette.

Jenna nevét kiáltoztam. Nem érdekelt, mit gondolnak az emberek. Minden energiámmal azon voltam, hogy megtaláljam elveszett gyermekemet.

 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.

(1 Thesszalonika4:13)

Sokszor elgondolkodtam már azon, miért csak ilyen kevés embert támasztott fel Jézus a halálból. Százakat gyógyított meg, ezreket lakatott jól, de csupán három ember feltámasztásáról számol be az Újszövetség: Jairus lánya, a naini ifjú és Lázár.

Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!" — mondta nekik. De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette.

Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!" (Márk 14:32-34,)

Kérlek, gyere velem egy pillanatra, és vegyük szemügyre a történelem legsötétebb éjszakáját.

Soha nem mehetsz olyan helyre, ahol Isten ne lenne jelen. Most képzeld el az elkövetkező néhány órát – hol leszel? Iskolában? Isten ott van az osztályteremben. Úton leszel? Isten ott van a csúcsforgalomban. A műtőben leszel, a bíróságon, vagy netán az anyósodék nappalijában? Isten ott lesz.

Az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvashatjuk: „nincs is messzire egyikünktől sem" (17:27).

Általános iskolai éveink alatt, a bátyám egyik karácsonyra kapott egy BB pisztolyt. Azonnal felállítottunk egy lövészállást az udvaron, és egész délután egy céltáblára lövöldöztünk.

Amikor már meguntuk a sima lövöldözést, a testvéremnek remek ötlete támadt, amihez velem hozatott egy tükröt. A fegyvert fordítva rakta a vállára, majd miután a tükörben bemérte a céltábla közepét, legjobb Buffalo Bill imitációját előszedve, lövést adott le.

Azonban, elvétette a célt… Hamarosan megjelent a szomszédunk, és azt kérdezte, ki volt az az elvetemült, aki egy BB pisztollyal szétlőtte az üveg tolóajtóját, és ugyan ki fogja megtéríteni a kárát.

Egy repülőgépen, a felszállásra várva, három utas beszélgetésbe kezd. Eszmecseréjük tárgya a gép pilótája.

„A” utas, aki nem hiszi, hogy van a gépnek pilótája, így szól: „Senki sem vezeti ezt a gépet. Egy számítógépes rendszer irányít minket a terminálból. A pilótafülke ajtaja be van csukva. Úgyhogy nincs semmi bizonyítékunk, ami ezt megcáfolhatná. Nincs pilóta.”

„B” utas nem ért vele egyet. „Ó, dehogynem. Van pilóta

A bosszú Istenre tartozik. Ha az Úré a bosszú, akkor nem a miénk. Isten nem kért meg rá, hogy visszavágjunk, vagy kiegyenlítsünk. Soha. Miért? A válasz József szavaiban rejlik: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1 Mózes 50:20).

A megbocsátás könnyebb, ha széles látókörű lencsén keresztül nézzük a dolgokat.

New York, 1921. február 15. A Kane Summit Korház műtője. A sebész vakbélműtétet végez.

Dr. Evan O’Neill Kane hajtja végre a műtétet. Harminchét éves sebészi múlttal rendelkezik, és már majdnem négyezer vakbélműtétet végzett. Így, két dolgot leszámítva, teljesen rutinműtétnek mutatkozik az esemény.

Az egyik újdonság az, hogy a műtétet helyi érzéstelenítésben végzik. Dr. Kane úttörő ezen a területen. Szerinte a helyi érzéstelenítés sokkal biztonságosabb, mint az altatás.

Amikor imádkozol, emlékezz Annak a nevére, Aki meghallja az imáidat: Jézus.

Jézusnak megdönthetetlen hatalma van. „Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és kormányozza az egész világmindenséget" (Zsidók 1:3, EF).

„Isten ezért mindenek fölé emelte, s olyan nevet adott neki, amely minden névnél hatalmasabb" (Filippi 2:9, EF).

A római hatalom megpróbálta megfélemlíteni. A hamis vallás megpróbálta elhallgattatni.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is" (Máté 6:9-10)

Atyám, te mindenek fölött állsz, mindent tudsz, és mindent látsz. Mégis úgy hallgatsz engem, mintha egyetlen teremtményed lennék.

Kérlek segíts, hogy ne egy távoli apának lássalak, hanem olyasvalakinek, aki eljött a földre és megérti, hogy milyen kihívásokkal és kísértésekkel kell szembenéznünk.

Amikor gyerekek voltunk, amint hazaértünk az iskolából, már rohantunk is focizni. Az egyik kisfiú édesapja, egy sportos ember, szenvedélyesen szerette a focit. Nem tudott ellenállni, amikor hívtuk, hogy játsszon velünk.

Ilyenkor mindig megkérdezte: „Melyik csapat áll vesztésre?" Majd csatlakozott a gyengébb csapathoz – ez általában az én csapatom volt. A megjelenése teljesen megváltoztatta a játszmát.

Amikor a lányaink kicsik voltak, a feleségem, Denalyn, néhány napra elutazott, így egyedül maradtam velük. Természetesen voltak szokásos gyerekes civódások, veszekedések, és némi rosszalkodás is, de azért jól bírtam velük.

„Na, hogy mentek a dolgok?” – kérdezte Denalyn, amikor hazaérkezett. „Minden rendben volt. Nem volt semmi probléma.”

Jenna lányom meghallotta, amit mondtam, és tiltakozni kezdett: „Apa, de hiszen nem voltunk jók!

Aranyozd be a napodat azzal, hogy elképzeled, amint Isten fut feléd.

Amikor a pátriárkák imádkoztak, Isten megáldotta őket. Amikor Péter prédikált, Pál írt, vagy Tamás hitt, Isten mosolygott. De soha sem futott.

A futást a tékozló fiú történetére tartogatta. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt”

(Lukács 15:20).

Isten szalad, amikor látja a fiát hazatérni a disznók vályújától. Amikor a szenvedélybeteg feladja addigi útját.

Az egész egy szempillantás alatt történt, egy nagyon különleges pillanatban. Ahogy a pillanatok tovatűnnek, és helyüket átveszi egy másik pillanat, ez is csak úgy jött és ment. Azonban, ez a pillanat semmi máshoz nem hasonlítható. Mert az időnek ebben a szeletében egy ámulatos dolog történt:

Isten emberré lett. Mialatt a földi teremtmények mit sem sejtve jártak-keltek, az Istenség megérkezett.

Egy templom, a Születés Bazilikája jelzi Jézus feltételezett születési helyét Betlehem közelében. A templom egyik magas oltára mögött található egy barlang, amit ezüst lámpákkal világítanak meg.

Körülnézhetünk a fő csarnokban és gyönyörködhetünk az ősi épületben. A csendes barlangot is meglátogathatjuk, ahol a padlóba ágyazott csillag mutatja a Király vélt születési helyét.

Elkezdődött Isten terve az emberiség számára: ami a menny csarnokaiban született meg, a föld felszínén valósult meg. Csak szentség tud ilyet kitalálni. Csak istenség tud ilyet véghezvinni. Csak az igazság tudta ezt elviselni.

És amikor a terv elindult, nem volt visszaút. A teremtő tudta ezt. A Fiú tudta. Hamarosan, maga a föld volt tanúja, ahogy a menny fensége leszállt a bolygóra.

Amikor Isten úgy döntött, hogy kijelenti magát az emberiségnek, milyen médiumot használt?

Szeretnék neked mondani valamit, amit lehet, hogy alig fogsz elhinni. Nem kívánom, hogy érts velem egyet, de szeretném, ha elgondolkodnál rajta. Szóval, ha te lennél az egyetlen ember ezen a földön, a föld akkor is pontosan ugyanígy nézne ki.

A Himalája ugyanolyan lenyűgöző lenne, és a Karib-szigetek bája sem változna. Esténként a nap ugyanúgy bukna le a Sziklás hegység mögött, és reggelente ugyanúgy beragyogná a sivatagot. Ha te lennél az egyetlen zarándok ezen a bolygón, Isten akkor sem venne el a szépségéből egy szikrányit sem.

A hálás szív minden napot ajándéknak tekint. A hálás emberek nem arra koncentrálnak, amijük nincs, hanem sokkal inkább arra, amijük van, és ezért kiváltságosnak tartják magukat. Nem régiben egy fogadáson vettem részt, amit egy háborúban megsérült katona tiszteletére rendeztek.

A katona, akinek egyik lába odaveszett, egy házat kapott ajándékba. Annyira túlcsordult benne a hála, hogy azt leírni sem lehet. Egy lábával felpattant a színpadra, és megölelte a konferansziét.

 Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!

 Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" (János7:37-38)

A vallás egy ideig megnyugtat, de sohasem elégít meg. A gyülekezeti elfoglaltságok elrejthetik a szomjúságot, azonban egyedül Krisztus képes kioltani azt.

Évekig hordtam egy elegáns zakót, amihez volt hozzáillő nadrágom, kabátom és még kalapom is. Nagyon jól öltözöttnek képzeltem magam ebben a ruházatban, és meg voltam győződve arról, hogy ezt mások is így gondolják.

A nadrág a jócselekedeteim anyagából készült, erős szövet, ami az elvégzett cselekedeteimből és a véghezvitt projektjeimből lett szőve. Néhány tanulmány itt, néhány igehirdetés ott. Sokan megdicsérték a nadrágomat. Be kell vallanom, néha még meg is lengettem, hogy az emberek észrevegyék.