Tegyük fel, hogy adhatnál valamilyen ajándékot Jézusnak. Mi lenne az? Hogyan választanál ajándékot az Egyetlennek, akinek nem csak hogy mindene megvan, de aki mindent alkotott?

A napkeleti bölcsek megtették. Ők példa lehetnek számunkra. Az arany, a tömjén és a mirha mellett adtak még néhány ajándékot a Megváltónak: a reményüket, az idejüket és az imádatukat. Ezekkel mi is megajándékozhatjuk Őt.

A vándorló napkeleti bölcsek Jézusnak adták a reményüket.

Néhányan annyira csalódottak vagyunk amiatt, amit szeretet címszó alatt látunk és tapasztalunk, hogy eljutunk arra a pontra, amikor már nem is tudjuk elképzelni Isten szeretetét.

Az probléma azzal van, hogy az emberi szeretet kényelmes. Korlátozott. A hormonoktól függ. Az érzelmektől függ. Olyan, mint az étel, amit lefekvés előtt ettünk, és megülte a gyomrunkat. Először jólesett – de most? Már nem annyira.

Isten szeretete örökkévaló – nincsenek korlátai.

„Háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a problémámtól, de Ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem. Amikor gyenge vagy, akkor jut teljességre benned az én erőm.” (2 Korinthus 12:8-9, angolból fordítva)

Mindenkinek van problémája. De gondoltál már arra, hogy Isten esetleg arra használja a problémádat, hogy megváltoztasson? Hogy formáljon? Sőt, hogy meggyógyítson?

„De én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát.” (Lukács 22:32, EF)

A halála előtti éjszakán tette Jézus ezt a kijelentést: „Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás: »Megölöm a pásztort,  és szétszóródnak a juhok.« De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.””

(Máté 26:31-32, EF)

Mit jelent ez?

 Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. (Zsoltárok34:8)

Angyalok szolgálnak Isten népének. „Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11).

Ha elfogadtad Isten uralmát az életedre, akkor biztos lehetsz benne, hogy sok hatalmas angyal fog őrizni utadon.

„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett”.

Amikor legutóbb felszálltam a repülőre, a pilóta a nevemen szólított. A pilótafülke bejáratánál állva üdvözölte az utasokat.

„Szia Max!” Joe volt, a barátom. Egy kedves, régi barátom. Ő a légiközlekedés matuzsáleme.

Már vagy ezer éve repül. Vezetett már teherszállító repülőt, dolgozott már kereskedelmi járaton. Minden lehetséges problémával találkozott már; az elektromos vihartól kezdve az üres üzemanyag tartályig.

Amikor Isten ránk mosolyog, és azt mondja, hogy elfogadott minket, akkor bárcsak hálásak lennénk Neki és úgy élnénk, mint akik éppen most kaptak ajándékot a Főparancsnoktól!

Ámde, ritkán tesszük ezt. Jobban ragaszkodunk a régi recepthez, miszerint mi magunk akarjuk kiérdemelni Isten elfogadását! Le akarjuk nyűgözni Istent a jócselekedeteinkkel, ahelyett, hogy mi lennénk lenyűgözve az Ő nagyságától.

Soha nem fogsz odamenni, ahol Isten nincs. Képzeld el életed következő néhány óráját. Hol találod magad? Az iskolában? Isten ott van az osztályteremben. Az úton?

Isten a forgalomban is ott van. A kórház műtőjében, a főnök irodájában, a házastársad szüleinek a nappalijában, a ravatalozóban? Isten ott lesz. „Hiszen nincs is messzire egyikünktől sem” (Apostolok cselekedetei 17:27).

„A kegyelem hozott el biztonságban idáig, és a kegyelem fog hazavezetni engem.”

Amikor John Newton papírra vetette ezeket a szavakat, a saját tapasztalatát írta le. Élete legnagyobb próbája jött el azon a napon, amikor eltemette feleségét. Nagyon szerette őt, és azért imádkozott, hogy az Úr előbb vegye magához, mint a feleségét. Azonban ez az imája válasz nélkül maradt.

Nagy volt a fájdalma, de szomorúságában megtalálta Isten gondoskodását. Később ezt írta: „A világ legnagyobb bankja sem tudna kárpótolni a veszteségemért.