"Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” (Márk.9:24)

Azt mondja a Biblia, hogy Isten megindul a gyengeségeinken. Ez azt jelenti, hogy ha nekünk valami fáj, akkor Neki is fáj.

Amikor csalódást érzünk, Isten is átérzi a fájdalmunkat. Amikor elcsüggedsz, azt is megérti. Jézus is átélte.

Amikor a Gecsemáné kertben volt a keresztre feszítése előtti éjszakán, annyira Rá nehezedett mindaz, amivel másnap szembe kellett néznie, hogy vért izzadt.

Eltűnődtél már valaha azon, hogy Isten vajon mire gondol, mi jár a fejében? A Zsoltárokban azt olvashatjuk, hogy Isten szüntelen törődik velünk - az Ő teremtésével.

Vagyis ez azt jelenti, hogy szüntelen rád gondol.

Sokan úgy gondolják, hogy Isten szigorú arccal lenéz az égből és alig várja, hogy elrontsunk valamit.

Azok, akik így gondolkodnak ilyeneket szoktak mondani:

„Ha én betenném a lábam a gyülekezetbe, leszakadna a mennyezet”.

Az egyik legnagyobb szükségünk az, hogy értékesnek érezzük magunkat. Mélyen legbelül, tudnunk kell, hogy fontosak vagyunk, és számít az életünk. Fontos tudnunk, hogy valami nagyszerűvel rendelkezünk, amit felajánlhatunk másoknak.

Gyakran az emberek múló dolgokból merítik az önértékelésüket – elért sikerek, külső megjelenés és a birtokukban lévő tárgyak. Akkor érzik fontosnak magukat, ha a leggyorsabb autót vezetik, vagy ha rendelkeznek a legújabb műszaki kütyüvel.

Így szólt a szolgájához: Menj föl, és tekints a tenger felé! Az fölment, és arra tekintett, majd ezt mondta: Nincs ott semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer!

 Hetedszerre ezt mondta a szolga: Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből. Ő azt felelte: Menj el, és mondd ezt Ahábnak: Fogj be, és menj le, míg föl nem tartóztat az eső!

(1 Királyok18:43-44)

Egyik alkalmunk után odajött hozzám egy asszony, hogy imádkozzak érte, mert lakásra volt szüksége.

                   Úgy gondolom  minden nap ,,gyermeknap" hiszen ők a jövő nemzedéke ,szülők ,nagyszülők ,nevelők szemefénye ,mégis tekintsük ezt a napot különleges napnak és olvassuk szeretettel az alábbi gondolatokat :

Azt mondja a Példabeszédek 18:21, hogy „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.”

Szülőként megvan a hatalmad arra, hogy életet vagy halált szólj a gyermekeid életére.

Elérkeztünk a 2016-es év utolsó napjához. Hihetetlen, ugye? Ahogy visszanézek, látom Isten hűségét.

Lehet, hogy azt gondolod, nem ez volt éppen életed legjobb éve. Lehet, hogy rengeteg kihívással, nehézséggel kellett szembenézned. Lehet, hogy visszatekintve elszalasztott lehetőségeket látsz.

A jó hírem az, hogy nem kell cipelned a csalódások terhét az újévben. Isten nagyobb, mint az elmulasztott lehetőségek, és el tud juttatni oda, ahol lenned kell.

 Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. (Efezusi3:20)

Életünk során szembe kerülünk olyan helyzetekkel, kihívásokkal, amik elerőtlenítenek minket. Előfordulhat, hogy nem látjuk a kiutat, vagy nem tudjuk elképzelni, hogy megváltozhatnának a dolgok, és feladjuk.

Az igazság azonban az, hogy hívőkként sohasem vagyunk erőtlenek, így sohasem kell „csak úgy” feladnunk!

De az Úr erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. (2Mózes4:2)

Voltál már olyan helyzetben, hogy teljesen alkalmatlannak érezted magad? Hát, ezzel nem vagy egyedül.

Valójában a Bibliában említett nagyszerű férfiak és nők közül sokan küszködtek ugyanezzel a problémával.

Amikor Mózesre gondolunk általában egy nagy szellemi vezető képe jelenik meg előttünk, aki kivezette Izrael népét a fogságból.

Az egyik unokahúgom 18 éves, és életének fontos szakaszához érkezett. Több főiskolára is beadta a jelentkezési lapját, és most várja a válaszokat. Várakozásban telik az élete, csakúgy, mint a többi vele egykorú diáknak.

Természetesen,  kidolgoztak már egy A, B és C tervet is. Figyelem az unokahúgomat, amint a különböző lehetőségeken töpreng: „Ha felvesznek az első helyre, amit megjelöltem, vajon, kivel leszek egy szobában? Milyen lesz az egész?”

Ahogy látom őt átmenni ezeken a dolgokon, az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen mindannyian várunk valamire.

Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek… (Ján.15:16)

A Biblia egyik nagyszerű története Dávid életéről szól. Jóval még mielőtt Dávid legyőzte volna Góliátot, és jóval azelőtt, hogy Izrael királya lett volna, azzal töltötte a napjait, hogy apja juhaira vigyázott a mezőn.

Az élete nem nevezhető éppen könnyűnek. Az apja átnézett rajta, a bátyjai folyton kritizálták, és a legtöbben csak úgy néztek rá, mint egy egyszerű pásztorfiúra.

 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef.2:10)

Isten remekműve vagy! Ez azt jelenti, hogy nem vagy hétköznapi, átlagos, hanem egyedülállóan eredeti vagy! Amikor Isten megalkotott mindent bevetett, hogy pontosan olyan legyél, amilyennek Ő akart. Az Ő műalkotása vagy. Most képzelj el egy festőművészt, aki egy gyönyörű festményen dolgozik.

Amikor az angyal megjelent Máriának és elmondta neki, hogy Isten Fiának fog életet adni, Máriában egy hatalmas kérdés fogalmazódott meg, amit fel is tett az angyalnak: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"

(Lukács 1:34)

Mária természetesen fizikai szempontból érdeklődött. Nem volt férjnél, és még soha nem volt férfival. Hiszem, azonban, hogy szellemi szemszögből is megvizsgálhatjuk a kérdést.

A minap próbáltam valamit összerakni. Természetesen volt hozzá használati utasítás is, de én olyasvalaki vagyok, aki nem áll meg azért, hogy végigolvassa azt. Nekikezdek, és megpróbálom kitalálni, hogy is kéne csinálni, nem „vesztegetem” az időmet, ha nem muszáj.

Azonban egy ponton megrekedtem, így kénytelen voltam a használati utasításhoz fordulni. Ámulatos, hogy mi mindent megtud belőle az ember! Nélküle lehet, hogy teljesen rosszul raktam volna össze, és még csak nem is sejtettem volna, mert kívülről úgy nézett volna ki, hogy rendben van, azonban nem működött volna hatékonyan.

Minden, amit teszünk egy mag, ami magában hordoz valamit a következő nemzedék számára. Lehet, hogy úgy érzed, nem számítasz különösképpen, de Isten azt mondja, hogy ha helyesen élsz, akkor igenis hatással leszel másokra. Jézus azt mondta: „Világítson hitetek az emberek között, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat.”

Vegyük észre, hogy nem azt mondta, hogy az emberek a szavainkra fognak figyelni, hanem az életünkre, arra, amit teszünk.

Évekkel ezelőtt, éppen a gyülekezetünk konyhájában voltam, hogy teát készítsek. Nagy volt a sürgés-forgás körülöttem. Már az egyik kezemben volt a forró teáscsésze, a másikban pedig a kanál, amikor megpillantottam ötéves unokaöcsémet, amint egyenesen felém viharzott.

Bár Christopher feleakkora volt, mint én, erős és lendületes kisfiú volt.

Ha újjászületett hívő vagy, akkor Isten Szelleme él benned. Ugyanaz az erő lakik benned, ami feltámasztotta Jézust a halálból! Nem vagy átlagos; a Mindenható Isten gyermeke vagy!

Mária, Jézus édesanyja, átlagosnak tűnt a körülötte élők számára, de Isten valami különleges dologra választotta ki őt. Mégpedig arra, hogy Jézust elhozza erre a világra, és az Ő dicsőségét tükrözze.

Isten téged is ugyanezzel a különleges dologgal bízott meg – hogy elhozd Jézust a világnak, és tükrözd az Ő dicsőségét.

A kertemben van egy mediterrán növény, amit úgy hívnak, hogy murvafürt (Bougainvillea). Amikor megkaptam, cserépbe ültettem, majd a virágágyásba tettem, hogy a többi növénnyel együtt locsolja az öntözőberendezés.

Egyik nap észrevettem, hogy virágba borult. A bugenvilla egy cserjeféle, gyönyörű ciklámen színű virágokkal. Elhatároztam, hogy a teraszra költöztetem, hogy még inkább gyönyörködhessem a csodálatos virágözönben.

Amikor kislány voltam, a családunk nagyon szeretett strandra járni. Egyik délután, amikor lementünk a tengerpartra, annyira belefeledkeztem a lubickolásba, hogy észre sem vettem, mennyire elsodródtam.

Nem láttam anyukámat a parton, sem a piros napernyőnket. Igazából semmi sem tűnt ismerősnek. Az áramlás miatt körülbelül 300 méterrel arrébb találtam magam, mint ahonnan elindultam. Gondolhatjátok, anyukám mennyire örült nekem, amikor végre visszataláltam. Mondanom sem kell, soha többé nem felejtettem el egyik szememet a piros napernyőn tartani, hogy ne sodródjak el a családomtól.

,, Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek…" (János 15:16)

A Biblia egyik nagyszerű története Dávid életéről szól. Jóval még mielőtt Dávid legyőzte volna Góliátot, és jóval azelőtt, hogy Izrael királya lett volna, azzal töltötte a napjait, hogy apja juhaira vigyázott a mezőn. Az élete nem nevezhető éppen könnyűnek.

Az apja átnézett rajta, a bátyjai folyton kritizálták, és a legtöbben csak úgy néztek rá, mint egy egyszerű pásztorfiúra.

Különböző elvárásokkal lépünk a kapcsolatainkba, és mércéket állítunk a másikkal szemben.

Amikor az emberek nem felelnek meg ezeknek, akkor csalódottá és frusztrálttá válunk. Könnyű kijönni az emberekkel, amikor minden nagyszerűen megy, és mások úgy cselekszenek, ahogy elvárjuk tőlük. De mi történik, ha valami elromlik a kapcsolatban, megbántanak, vagy olyasmit mond a másik, amit nem kellett volna.

Amikor Jézus Keresztelő Jánoshoz ment, hogy bemerítse őt, János így szólt: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?" (Máté 3:14).

Azonban János volt kiválasztva erre a feladatra. Amikor Jézus feljött a víz alól, Isten mindenki által hallható hangon megerősítette Őt, felkenvén a szolgálatára: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm" (Máté 3:17). Ha Krisztus ott él a szívedben, akkor ugyanezt a kenetet hordozod te is.

 De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.(Máté6:33)

A Lukács 10-ben arról olvashatunk, hogy Jézus ellátogatott két nővér házába. Nagyon különbözően viselkedtek, amikor náluk volt. Mária egyszerűen leült lábaihoz, és itta a szavait. Márta úgy döntött, hogy ő szolgál Jézusnak, és megállás nélkül serénykedett. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen.

Aztán egyre frusztráltabbá vált amiatt, hogy minden az ő nyakában van, nővére pedig csak üldögél.

 Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki,

 vagy ha halat kér, kígyót ad neki?

 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" (Máté7:9-11)

Amikor a gyerekeim hazajönnek az iskolából, az első útjuk általában a hűtőszekrényhez vezet. Nem kérdezik meg tőlem, hogy ihatnak-e egy italt, vagy ehetnek-e valamit, hanem egyszerűen kiszolgálják magukat.