Alighogy véget ért a második világháború, Európa kezdte összerakosgatni a széthullott darabokat. Az óhaza romokban hevert. Szétdúlta a háború. Talán mind között a legszomorúbb látvány az volt, ahogy az éhező kis árvák kószáltak a háború sújtotta városok utcáin.

Egy fagyos reggelen egy amerikai katona visszafelé igyekezett londoni barakkjába.

Ahogy terepjárójával befordult egy sarkon, észrevett egy kisfiút, aki egy pékség kirakata előtt állt, orrát az ablaküveghez nyomva.

A világ legbefolyásosabb újságjának tulajdonosaként William Randolph Hearst nagyon gazdag és hatalmas ember volt. Műgyűjtőként szerette a szép festményeket.

Egyik nap Mr. Hearst látott egy képet két rendkívüli műalkotásról, és úgy döntött, muszáj megszereznie ezeket magángyűjteménye számára. Magához hívatta egyik alkalmazottját, és azt mondta, tegyen meg mindent a festmények felkutatásáért, és vásárolja meg őket, akármibe is kerülnek.

Volt egyszer egy kislány, akinek meghaltak a szülei. Nagymamájával élt, és a tetőtérben volt a szobája.

Egyik éjszaka tűz ütött ki a házban, és a nagymama meghalt, miközben a kislányt próbálta megmenteni. A tűz nagyon gyorsan terjedt a házban, és a földszintet hamarosan teljesen elborították a lángok.

Ahogy a tűz továbbterjedt, megérkeztek a szomszédok, és megpróbáltak behatolni, de nem tudtak, mert minden ajtónál útjukat állták a lángok.

Autók ezreit lopják el minden évben Kaliforniában, 1981-ben azonban volt egy autólopás, amit minden újság a címlapon hozott, és ami vezető hír lett az esti híradóban is.

A rendőrség minden egységet tájékoztatott, hogy minél előbb sikerüljön megtalálni a lopott autót, és kapcsolatba lépni a tolvajjal.

Miért volt akkora felhajtás e körül az autólopás körül?

Két barát szerves kémiát hallgatott az egyetemen. A kurzust mindketten jó eredménnyel teljesítették, jó munkát végeztek a laborban is, így mind a ketten tiszta ötös átlaggal néztek szembe a záróvizsgával. Eddig minden jól ment.

Sajnálatos módon azonban kissé elbízták magukat és úgy döntöttek, hogy a vizsgát megelőző éjszakát egy szórakozóhelyen töltik.

Még mindig élénken él sokak emlékezetében az az óriási áramszünet, ami Északkelet-Amerika nagy részét érintette 1965 novemberében. Délután 5.18-kor New York városa sötétbe borult, ahogyan az állam nagy része is. Az érintett terület csaknem 80000 négyzetmérföldnyi volt, és hét állam legnagyobb részére kiterjedt, valamint Kanada Ontario tartományára is. Nehéz volt megállapítani, hogy az egyik generátor adott rossz frekvenciájú áramot, vagy az áramszolgáltató egyik alkalmazottja kapcsolt félre egy kapcsolót.

1945. december 5-én du. 2.10-kor öt amerikai tengerészeti repülő szállt fel tiszta időben a floridai Fort Lauderdale-ből, és kelet felé repült a parti vizek fölött.

A 19-es raj C.C. Taylor hadnagyból és négy gyakorlópilótából, valamint embereikből állt - tizennégy emberből, akik Florida és a Bahama-szigetek közötti navigációs tréning jellegű küldetésre indultak.

Sok-sok évvel ezelőtt fáradt vándor bandukolt mérföldeken keresztül a sivatagban; a nap forrón tűzött a hátára.

Elfogyott a vize, és tudta, hogy ha nem talál hamarosan vizet, amivel olthatná a szomját, biztosan meghal.

A távolban megpillantott egy elhagyatott bódét. Felvillant benne a remény, hátha ott vizet talál. Odaért a bódéhoz, és egy régi kutat talált. Kétségbeesetten kezdte pumpálni a kút fogantyúját, hogy vizet húzzon, de a pumpálástól csak a por szállt.

Egy Brennan Manning nevű író és előadó szokta elmesélni ezt a történetet az asszonyról, aki elment a paphoz, és elmondta neki, hogy amikor imádkozik, látomásban látja Jézust.

"Olyan valóságosan jelenik meg nekem, mint ahogy ön itt áll most, atyám!" - mondta az asszony. "És beszél is hozzám. Azt mondja, hogy szeret engem, és hogy velem akar maradni.

A Little River Community Gyülekezet épülete ugyanazon az utcán volt, mint a First Memorial Gyülekezeté. Mivel ugyanannak a városkának ugyanazon az utcáján volt a két gyülekezet, az ifjúsági csoportjaik gyakran versengtek egymással. Ugyanabban a softball ligában játszottak, ugyanabban a kosárlabda ligában, és kemény riválisok lettek. Az LRC mindig megpróbálta túlszárnyalni az FM-t, és viszont.

Egy vasárnap, miután arról tanultak, hogyan kell szolgálni mások felé, az LRC gyülekezet ifjúsága úgy döntött, hogy kimennek a városba, és gyakorlatba ültetik a hitüket.

Johnny, egy nagyon okos ötéves kisfiú, azt mondta az apjának, hogy nagyon szeretne egy kis öcsikét, és felajánlotta, hogy nagyon szívesen segít, amiben csak tud.

Apja, egy nagyon okos harmincöt éves férfi, egy pillanatig gondolkodott, aztán így felelt: ,,Tudod, mit, Johnny? Ha két hónapig minden nap imádkozol egy öcsikéért, biztosítalak arról, hogy Isten adni fog neked egyet!"

Johnny buzgón vállalta a feladatát, és aznap este korán ment lefeküdni, hogy elkezdhessen az öcsikéért imádkozni.

Nemrégiben egy újság szalagcíme ezt hirdette: "Egy hiányzó kötőjelet okolnak a rakéta meghibásodásáért."

Nehéz volt elhinni, hogy egy számítógépes kiolvasásban egyetlen kis kötőjel tönkretehet egy óriási, erős rakétát.

Lehet, hogy hallottad már a régi mondást: "Egy szög miatt elveszett egy patkó, egy patkó miatt elveszett egy ló, egy ló miatt elveszett egy lovas, egy lovas miatt elveszett egy csata, egy csata miatt elveszett a háború".

Az amerikai Outside magazin gyakran ír olyan emberekről, akik életüket teszik kockára azért, hogy hírnevet szerezzenek maguknak.

Larry Walters például, negyvenkét hatalmas héliummal töltött léggömbre függesztett fel egy kerti széket, és ezzel emelkedett a levegőbe. Amikor mintegy 4800 méter magasságba ért, elkezdte sörétes puskával kilövögetni a léggömböket, és épségbe ért földet.

Mivel a fiú középiskolás korában kissé félénk volt, nemigen merte találkára hivni a lányokat. Egy nap egy barátja igy szólt hozzá: “Hékás, egy nagyszerü találkát szerveztem neked szombat estére! Minden elő van készitve.“

Kivel? kérdezte a fiú. Kiderült, hogy a barátja unokahúgáról, Dóráról van szó. A fiú még nem találkozott, sőt még nem is ismert egyetlen Dóra nevezetü lányt sem.

Valamikor régen egy faluban – egy tanmese szerint – mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük. A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az az utazót, hogy engedje meg, hogy megérintsék a nagy vadállatot. Úgy akartak visszamenni a faluba, hogy el tudják mondani a többieknek, hogyan néz ki az elefánt.

Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette.

A férfi egymagában üldögélt a kétszemélyes asztalnál, amikor odalépett hozzá az egyik pincér.

,,Sikerült már választania, uram?" - érdeklődött udvariasan. Elvégre a férfi már hét óra óta, csaknem fél órája várakozott.

,,Nem, köszönöm!" - felelte mosolyogva a vendég. ,,Még várok a hölgyre egy ideig. Hozna esetleg még egy kávét?"

,,Hogyne, uram!" - válaszolta a pincér.

Két gazdag testvér elindult egyik karácsonykor, hogy a legjobb karácsonyi ajándékot vegyék meg édesanyjuknak.

Olyan hevesen keresték a megfelelő ajándékot, hogy végül versenyre kelt a két fivér, melyikőjük találja meg a legegyedibb és legkülönlegesebb ajándékot.

Az egyik testvér úgy gondolta, ő megtalálta a tökéletes ajándékot.