RABBÓNI

Még piros a kereszt az ártatlan vértől,
Még hangos a város a zajongó néptől…
A kisorsolt ruhát lengeti a szelő,
Fénysugárban úszik a búskomor felhő.

Pirkadó hajnalban rózsaillat árad,
Nárdus olajával bús Mária fárad
A temetőkertbe, hol harmatcsepp ragyog,
Tétova léptekkel a sír előtt lerogy.

Hosszú évezredek vágyódó reménye,
Hite, bizodalma, ott van a lelkébe’…
Hogy életre keljen Mestere szavára,
S örömüzenetet vigyen a világba.

Hisz őt soha senki még úgy nem szerette,
Mint az, aki nehéz bűneit elvette;
S mikor ott a kertben hangját újra hallja:
„Mesterem, Rabbóni!” – hangos szívvel vallja.

A kereszt elhorkadt. Nem piros a vértől,
Nem zajong a nép sem a fizetet bértől…
De Mária hangja itt cseng a lelkemben:
Mesterem tündököl – hitem napfényében.

Bányai Ferencné

11f.jpg

Válasz

ÉNEKELJÜNK, TESTVÉREK!

Csodás nap a húsvét napja,
Szálljon hozsánna, dicséret,
Jézus győzelmét aratta;
– Énekeljünk, testvérek!

,,A sír nem tarthatta fogva’’,
Mert Isten Fia, az Élet.
Nem lehetett halál foglya,
– Énekeljünk, testvérek!

Harmadnapra föltámadott,
Legyőzte a poklot, halált;
Zengjük hát mind, kicsik, nagyok
Jézus Krisztus diadalát!

Varga Erzsébet

Áldott Húsvéti Ünnepet g.jpg

Válasz

A FELTÁMADOTTHOZ

Jóságos Mester, Te Feltámadott!
Testi szemeim még nem láttak Téged,
De azért Tamás én mégsem vagyok;
Nem óhajtom, hogy szent sebeid lássam,
S azokba bűnös ujjam belemártsam,
Én hiszem Uram, hogy Te vagy az Élet!

Érezlek sokszor láthatatlanul,
Amint benyitsz a lelkem szentélyébe
S áldó kegyelmed rám szeretve hull;
És hallom szelíd szavad suttogását,
Mint halkan zengő, szent mennyei hárfát:
– Fiam, gyermekem! … Béke neked, béke!…

Ó, légy vendégem sokszor énnekem!
Ó, légy már enyém úgy, hogy sohse hagyj el,
Én feltámadott, drága Mesterem!
Hogy enyém legyen a győzelmes élet
Te segíts eltiporni a bűnt, a vétket,
S önzésem sírjából, ó, Te támasz fel!

Vitovszki István

Áldott Húsvéti Ünnepet.jpg

Válasz

MAGDOLNA HÚSVÉTI ÉNEKE

Én láttam Őt a hétnek első napján,
mikor a sírhoz olajat vivék,
s a követ akkor angyalai régen
győzelmes arccal elhengerítették.
Én láttam Őt, és a találkozásnak
mély nyoma lelkem falán bent ragyog.
És hirdetem a teremtett világnak,
Ne sirassátok! Él! Föltámadott!

Én láttam Őt, míg békességet szólva
tanítványai között megjelent.
Lelkem nyomába jár az Ő lelkének.
Tudom, hogy emmausi alkonyatban
két tanítványnak dicső jelt hagyott,
és hirdetem a fénysugaras napban:
– Ne sirassátok! Él! Föltámadott!

Én láttam Őt és ez elég ok arra,
hogy amíg élek, örömdal legyen
nagypéntek után Krisztusom köszöntő
húsvéti diadalmas énekem!
Tudom, e földnek minden tája zengi,
s ezzel köszönti eme nagy napot:
– A Krisztus él! A Krisztus újra itt van!
A Krisztus győzött, mert feltámadott!

Feltámadásra konduló harangok
segítsetek csak dalolni nagyon,
legyen hangotok harsogó ének,
hatoljon át a hideg kőfalon
rombolja le a halál építményét,
tündököltesse azt a csillagot,
amit a húsvét napja nekünk külde,
mert él a Krisztus, mert feltámadott!

Lélek, ki vártad azt, hogy visszajöjjön,
és búsan álltál nagypéntek alatt,
kinek mélyéről kétségbeesések
panasza szállt ki és hit se maradt,
és azt hitted, hogy vége van örökre,
most áldjad Istent! Győzelmet adott!
A világ üdve, a húsvét szent Hőse
Életben maradt! Ím föltámadott!

Én láttam Őt és látom is, örökre,
bár felhő takarja el, s fényfalak,
de lelkem mélyén Krisztus és az Ige
s az örök élet hite megmaradt.
S elmegyek én is egykoron utána,
mikor győzök e földi életen,
de addig zengjen lelkemből hozsánna,
s húsvéti diadalmas énekem!

Kárász Izabella

Békesség Néktek.jpg

Válasz

HÚSVÉTI CSEND

Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely
fentről hozott kristályos-tiszta hangja,
mint a hóvirágok fehér harangja.
Legyen dalodban élet és erő…
fakadó rügyek, fesledő virágok:
a tavasz, mely meggyőzte a világot.
Legyen benne ragyogó diadallal
a hosszú éjszakát elűző hajnal!
Az a mosolygó, bíborfényű reggel,
melyben a sírban hasztalan keresték
gyászt illatozó, könnyes kenetekkel
a Názáreti Jézus drága testét,
mert élt, előttük feltámadva járt.
Visszhangozd szívük ujjongó szavát.
Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének!
Lelkem, adj hangot húsvét örömének!

Figyelek… várok… Csend van, hosszú, tiszta,
mint mikor az ég harmatkönnyét issza
minden fűszál még… és hiába kérem:
ösvényein ott jár az élő Mester
feltámadottan, tündöklő-fehéren,
bűn és halál felett vett diadallal.
Ujjongó lelkem lépteire hallgat
és ezt a csendet hogy zavarná dallal?!

Túrmezei Erzsébet

Áldott,Békés ,Húvéti Ünnepet.2.jpg

Válasz

Túrmezei Erzsébet: Nagyszombat reggel

Nagypéntek este az ég feketére
vált, s hullt a könnye , mint a zápor.
Mosta a kormot, szennyet, port a fákról,
mint szívünkről a vétket Krisztus vére.

Ma reggelre már kicsi ablakok
nyíltak rajta, egyre több kéklő ablak.
Sugarak törtek át, és simogattak
rügyet , bimbót és új akaratot.
Minden azt hirdeti: húsvét lesz holnap.

A madarak új himnuszt gyakorolnak,
és a világ könnyben tisztulva várja,
hogy legyen átoknak , halálnak vége,
hogy felragyogjon Krisztus dicsősége,
felzendüljön húsvét hallelujája.

Nagyszombat reggel.j.jpg

Válasz

PILÁTUS

A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

“Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

‘Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: ‘én vagyok’.

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

‘De jaj! vajon kire szállott a vére?!’

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.

‘Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!

‘Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”

Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
“Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
“A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.

Reményik Sándor

NAGYPÉNTEKEN.jpg

Válasz

Balog Miklós: JÉZUS MEGFESZÍTÉSE

Kiadta Pilátus Jézust
a gonosz tömegnek,
s hogy megfeszíthessék végre,
Golgotára mentek.
Jobbról, balról két bűnöst is
feszítettek fára,
Jézusét meg is címezték
Pilátus szavára:
„EZ A NÁZÁRETI JÉZUS
A ZSIDÓK KIRÁLYA”
De a zsidók panaszt tettek
eme felírásra:

„Nem jól írattad Pilátus
e többnyelvű táblát,
zsidók királyának csupán
csak ő mondta magát.”

„Amit megírtam, megírtam,
nem változtatom meg!” –
szólt Pilátus. Vitézei
már osztozni kezdtek
Jézus ruháin, köntösét
pedig kisorsolták,
amint róla az Írások
ezt mind megjósolták.

Keresztje alatt meg ott állt
néhány nő és anyja,
a szeretett tanítványa,
kire anyját hagyta:
„Asszony, ímhol a te fiad,
fiú, ímhol anyád!” –
így bízta egymásra őket,
s megfogadták szavát.

„Szomjúhozom” – mondta később
az Írások szerint.
Ecettel itatták, végül
így szólalt meg megint:
„Elvégeztetett!” – s a lelkét
ezzel kilehelte.

De hogy ne maradjon tovább
kereszten a teste,
kérték a zsidók Pilátust,
töresse meg lábát,
s vegyék le a fáról, hogy ott
szombaton ne lássák.

A vitézek csak a latrok
lábát törték össze,
egyikük lándzsáját Jézus
oldalába döfte.
Már halott volt, így a sebből
vér és víz fröccsent ki.
– Így tudott egy hű tanítvány
bizonyságot tenni.
A régi páska-báránynak
nem törték meg csontját,
új Bárányunknak sem, amint
az Írások mondták.

Abban is jövendölések
teljesedhettek be,
hogy felnéznek arra, aki
által volt szegezve.

Egyszerre van azóta Ő
velünk s fenn az égben.
Nézzünk fel rá mi is mindig
minden körülményben! ÁMEN

JÉZUS MEGFESZÍTÉSE.gif

Válasz

Túrmezei Erzsébet: PILÁTUS UDVARÁN


Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus vagy Barabás…

Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Zsúfolt Pilátus-udvaron
mind a ketten előttem állnak.
Melyiket akarom?

Barabás… úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
tüzek parázslanak.

Mozdul acélos izmú karja.
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.

Pogány hatalom… pogány szépség
és pogány élni akarás.
Igen a testnek és a földnek!
Krisztus vagy Barabás?

Farizeusok bujtogatnak:
„Te Barabással vagy rokon.
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!

Te megtagadnád ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabást ne tagadd!

Ők nem élhetnek mind a ketten.
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.

Bélpoklos, rút tisztátalannak
érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!”

A fejsze is utolsót csattant,
nem zuhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus vagy Barabás?

Pogány erő és pogány szépség…
Tagadjak mindent… magamat?
„Barabást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!”

Azóta is nap mint nap jő a
sorsdöntő súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen, Ő vagy én?

Én… földi, poklos és fekélyes…
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
sohase Barabás.

Elébe hullok s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet.
Aztán keze – újjáteremtőn
érinti lelkemet.

PILÁTUS UDVARÁN.jpg

Válasz

A LÁTHATATLAN MUNKA.

Azon az éjszakán így szólt Jézus az éjben:
Imádkozzatok vélem…
A lelketek legyen most az enyém egészen.
Hatalmas munka vár, a megváltás munkája,
a Lélek győzelme a nagy Halál felett,
szükségem van reá, kell segítségetek,
imádságtok, a könyörgésetek,
Munkátok, magatok…
… S magára hagyatott …
.
Meg se érti talán a szív, ez a mai,
hogy’ történhetett így a végtelen éjben,
a Nagy Halál előtt Jézus kérő szavára,
tanítványainak kedves meghitt körében?
Miért nem vigyáztak ők ott, azon az órán?
Imádságuk se szállt, aludtak csendben mélyen,
a súlyos titkokat bontó idő mélyében.
Jézusra, az Egyre hagyták az összes munkát,
s az ima idejét csendesen átaludták.
.
Mihozzánk is beszél, szól Jézusunk az éjben:
Imádkozzatok vélem.
Ott vagyok az Igében.
Az igeszólóban élek.
A lelketek legyen az Igéé egészen.
Ne legyen köztetek érzéktelen, hideg,
megnehezül szemű, elalvó, vagy halott,
követeim közül imádsággal nem védett,
Gecsemánéban küzdő
s magárahagyatott.
.
Mihozzánk beszélő Jézusunk, hogyha látnád,
hogy kialudt fénylő, ragyogó mécsesünk.
Hogy hivalkodásból, hogy az emberek lássák,
látható munkákat Érted hűen teszünk,
de hogyha arra kérsz, hogy imádkozzunk Véled,
hogy győzelemre vidd győzedelmes Igédet,
mi kérő hangodat, mint alvó szívvel feledjük.
Gyújtsad fel mécsesünk elaludt, üres lángját,
hogy világítson sok, titkon mondott imádság,
ne hagyjuk lelkedet küzdeni egymagában.
.
S a láthatatlan Isten láthatatlan munkánkat
láthatóvá teszi
a megtért lelkeknek
boldog csodálatában…ÁMEN.
-Kárász Izabella vetse-

A LÁTHATATLAN MUNKA1.jpg

Válasz