A RÜGY ÉNEKE

A tél után tavaszt várok,
És bimbó-hívó nap sugarát,
Levetem téli köntösöm,
Mi fogva tartott és bezárt.

Ha majd azt, mit a gyökér küld,
Átadja a törzs és az ág.
Akkor én is bimbó leszek,
S bimbóból egyszerű virág.

Ha majd a kelyhem szétnyitom,
Jöhetnek a kicsi méhek.
Nem féltem virágporomat.
Tudom, hogy ők abból élnek.

Bár magamból adok nekik,
S asztalukra ételt teszek.
Mégis nekik köszönhetem,
Hogy virágból gyümölcs leszek.

Engedj magadhoz méheket,
Hogy te is gyümölcs tudj lenni.
Nem csukva kelyhet… a szívet.
Az ember sok jót tud tenni.ÁMEN
1951. 03. 18.

Légy jó.jpg

Válasz

Neveden szólítlak téged

Köszönöm, Uram, hogy ismersz,
Hogy tudod a nevemet,
S a haszontalanok közt észreveszel
Egy haszontalanabbat – engemet.
Köszönöm, hogy a Péterekkel és Jánosokkal
Nekem is mondod:
„Gyermekem” – csak egy cserép:
de megáldom, vele nedvesítem meg
virágaim gyökerét.
Köszönöm azt is, hogy nincs miért felfuvalkodnom,
Hogy érzem az agyagot,
Amiből formálódik a cserép,
Melyet, ha kiejtesz kezedből,
Nem lesz más, csak törmelék.
S én, cserép – a Te korsóid között
Oly boldog vagyok.
A kegyelemért, a cserépsorsért
Hálát, köszönetet mondok.
Köszönöm, Uram, hogy ismersz,
Hogy tudod a nevemet,
Hogy meghallgatod, hogy elmondhatom:
Igen, Uram – én szeretlek Téged.
1956. 01. 29.

Átadom2.jpg

Válasz

Tanít a Mester

Az igát, amire Uram azt mondta:
„Gyönyörűséges és könnyű”,
csalódva, reményt vesztve,
erőtlenül le akartam tenni.
-Nem azért, mert meguntam már vinni!
Hiszem, hogy kegyelmi ajándék,
és mégis sokszor úgy érzem,
nem bírom magamra venni.
A testvérszemek miatt nehéz,
amik kutatva figyelnek:
amik mindig csak azt látják,
hogy amit én viszek… az mind semmi.
-Azok a testvérkezek a nehezek,
amelyek csak terheket raknak,
s titokban keresztemre is
titulust akarnak szegezni.
-De amikor ezeket a szemeket -
hogy önmagukba nézzenek
és ne fürkésszék a hibát -
egymás után be akartam kötni,
s a békét, csendet zavarókkal együtt
szerettem volna szívemből kitörölni…
Akkor megállított Krisztus és ezt mondta:
te nem ezt ígérted nekem.
Ne tedd… Ez nem az én erőm.
„Akképp bocsáss meg” – így tanított imám.
-Ha majd megérted ezt… újra elmondom…
hogy a hibát néző szemek,
a terheket rakó kezek -
ha nem is érzed annak
s könnyezve viszed … mind, az én igám.
1967. 08. 12.

Átadom.jpg

Válasz

Imádságom

Édes Atyám, az én célom
Színed elé jönni.
Az akadályt, mely gátolna,
Mindet félre lökni.
Célegyenest Hozzád futni
Egyedüli vágyam.
Adj erőt, hogy Teelőtted
A szívem kitárjam.
Adj erőt, hogy segíthessem
Minden embertársam,
Megérezzem, mi a helyes;
A bűnt mindig lássam.
Adj erőt, hogy ne szégyelljek
Bizonyságot tenni.
Legyek én a mintakép, hol
Jót kell cselekedni.
Bűnbánattal orcád elé
Sohse jöjjek későn,
Legyek én az imádságban
Mindig a legelső.
1946.04.08

A keveset is..jpg

Válasz

Csend legyen

Én csendet várok. Ami még nem volt.
Világra szóló nagy csendet
mert ez szül áldozat nélkül békét:
szeretetet, mindent.
Én csendre váró társakat keresek,
akiknek hite nem inog,
s ha kell, imádkoznak és böjtölnek:
míg az gyümölcsöt hoz.
Nekünk ütni kell a meleg vasat,
hogy a vágy most csodát tegyen,
s mielőtt lángra gyúl a világ:
béke és csend legyen.
S ha már nem növeszthetik karmukat
a csend-fojtogató kezek:
akkor a földnek minden sarkában…
ünnepelni lehet.
1966. 05. 06.

Csend legyen.jpg

Válasz

Újévre

Ne csak várjál ebben az új évben,
Ne csak mindig kérjél a jövőben,
Ne is panaszból álljon a napod,
És ne sírással kezd, a holnapod.
Ne mondd, hogy neked nagy a kereszted,
Hogy amid van, magadtól szerezted,
De ne is hidd, hogy sziklamódra állsz,
Hogy mindent mindenkinél jobban látsz.
Ne is bántsad mindig a testvéred.
Szeress, ha ez nehéz is tenéked,
Ne másban keresd mindig a hibát,
Ne nagyítóval nézzed a szálkát.
Adj hálát is ebben az újévben.
Köszönd meg, hogy itt lehetsz a révben.
Töröld csendesen mások könnyeit,
Segítsd mindenki nemes terveit.
Legyen hited ebben az új évben,
Nézz előre és járjál a fényben.
Mit ma tehetsz, ne halaszd holnapra,
Rakjál mosolyt, derűt az arcokra.
Ha bánat ér, ne mutasd senkinek.
Baja és búja van mindenkinek.
Ha egy perced van, ne szalajtsd soha.
Imádkozz, ennek megvan a haszna.
1947.12. 27.

EGY ÉS EZER.jpg

Válasz

Szálkafeszegető

Rokonságban vagyok vele.
Sőt… kedves testvérnek szólít.
S mint felfedez… hibáimmal
Kenet- telten fejbe kólint.
Mindkét szeme bámulatos.
Legalább nyolc dioptriás.
Örökít, mint fénykép lencse,
Minden egyes hunyorgatás.
Mikroszkóp- képen ha rebben,
Parányi szálka: gerenda.
Mit más talán észre sem vesz,
Nála abból lesz legenda.
Mint mester, piszkálja mindazt:
Mi neki egy cseppet sem fáj.
S mindent művészien felfúj,
Az örökösen mozgó száj.
Azt mondja, joga van ehhez.
-Kötelezi a szeretet.
Így amikor csak teheti,
Rám pazarolja a perceket.
Biztosan téged is ismer.
-Kerüld ki… ha csak teheted,
Jobb, csendben egyedül lenni,
Mint söprögetni a szemetet.
1952. 07.05.

HARMÓNIA.jpg

Válasz

Misszió mezőnkről

Ma még csak néhányunkat tartasz,
Uram, kezedben.
De köszönjük, hogy ennyien is
Dolgozhatunk nevedben.
Míg egyik kezedben féltőn
Nevelve tartasz,
A másikban, s mi ezt érezzük
Áldóan simogatsz.
És mi…a kevesek, az erőtlenek…
Tebenned bízunk:
Mert tudjuk, hogy Teveled
Mindennel bírunk.
Általad meggyújtott gyertyánk
Naponként lobog,
És szívünk igédre vágyakozva,
Imádkozva dobog.
Ma még csak néhányunkat tartasz
Uram, kezedben.
De mi mesze tekintve,
Hittel nézünk a jövőbe.
Nem jerikói falakat akarok én
Dönteni, Uram.
Csak mesterséges gátakat:
Mik elállják az utat… az utam.
Ezekért…mindennap acélozd meg
A gyenge karunk.
Mert nevedben …érted
Dolgozni akarunk.
De könyörgünk az itt lévő
Húrokért, Áronok-ért:
Akik imádkozva zörgetnek ajtódon
A mi munkánkért
Ne lankadjon sohase az Ő
Felemelt kezük.
Vigyük közösen igádat…
A mi ügyünk.
1961. 01. 29.

A KESKENY ÚTON.jpg

Válasz

Szentlélek jöjj

Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged.
Gyújtsd fel szívem, oly sok bennem a vétek.
Cseréld fel erőddel erőtlenségem;
Jöjj, szentelj meg, csak ez a kérésem.
Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged,
Oly sokat szeretnék megvallani néked.
Hogy mindennap gúzsba köt gyengeségem;
De szentelj meg mégis: Ez a kérésem.
Szentlélek, jöjj, úgy vár a lelkem téged,
Segíts, hogy eszközöd lehessek néked.
Vezesse szent kezed minden lépésem;
Szentelj meg, Uram... és nincs több kérésem.
1953. 05. 04.

Szentlélek jöjj.jpg

Válasz

Én, az óra

/ Óévre/

Felhúzott engem az Úr, ez évnek hajnalán,
Hogy mutassam a perceket az éltem számlapján.
A pirkadó nap, csengetés és én futok munkába,
Mert mutatóm nem állhat meg a csendes járásba.
Megkérdez engem az Úr, mért késel, gyermekem?
Szent, nagy dolgok fordulnak meg a rövid perceken.
Tőled várom és rád bíztam, hogy mutass a jóra,
És e sötét éjszakában légy ébresztő óra.
Uram, én oly boldog vagyok, hogy érted járhatok,
És mondhatom a lelkeknek, tovább ne várjatok.
Készüljetek, az éjfél jön – az óra már lejár,
Sok mutató, ma este majd… a Mester elé áll.
Az év, a húzás most lejár…s Uram elé jövök.
Áldott kezébe, mert bennem már sok minden törött,
Megkérem, hogy javítson meg és használjon tovább,
Hadd mutassam még sokáig a percet, az órát.
1951. 10. 25.

Ahogy én látom.jpg

Válasz