HITETLEN TAMÁSOKHOZ

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzedelmes marad.
Az Úr feltámadt, vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én nem hajlok a hitető beszédre,
világcsalók előtt se hódolok,
de tördelvén a titok néma zárát,
csak azt hiszem, amit megtapasztalok.

De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
lelkemmel látom azt, amely ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma.
Értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a keresztről
lelkeket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
nyugodtan tűrök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet s fenn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sir felé menőt,
gyermeket-vesztett, zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.

Az Úr feltámadt, vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Bármit beszéltek hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad! ÁMEN

HÚSVÉT VAN.jpg

Válasz

Lukátsi Vilma:

EMMAUS

Emmausba több út is vezet:
tört reményekkel kikövezett,

Ketten járjuk, vagy néha többen,
és újra, újra belénk döbben,

hogy meghalt! És el is temették!
A sírkövet lepecsételték!

…hogy feltámadt? és újra élne?…
Ki hallgat ma ilyen beszédre?

Beszélünk szomorúan, halkan,
a szívünk veszik a szavakban,

De mégis:

Irgalmas Isten! Hinni akarunk!
– és észrevétlen –
már hárman vagyunk!

Ámen

A HARMADIK.jpg

Válasz

Aytay Gábor:

EMMAUS

Elmúlt immár a legszebb nap is,
Az alkony ráborult a tájra,
Úgy mennek ők Emmaus felé,
Mint két könnyes, szomorú árva.

Egymást nézik vigasztalanul,
Hallottak valamit, mely csodás,
De köd borong a lelkük előtt,
És minden csak puszta látomás.

Leszáll az alkony, esteledik,
S fenn ragyog mégis egy csodás nap,
S ím fényözönben áll a kereszt,
A kegyelem, mely életet ad.

A hegyormon zengnek a kürtök,
Alkonyban így örök a hajnal,
Velünk van már az Élet ura,
Kik telve vannak jajjal-bajjal.

Emmaus felé hogyha megyünk
És az alkony lassan ránk borul,
Ha sírunk, szemünk tele könnyel:
Ő odajön mellénk vigaszul.

Bejön házunkba ismeretlen,
Megtöri nékünk a kenyeret,
Sebhelyes kézzel felénk nyújtja
Az új, győzelmes életet.

Angyali ének ütemére
Száll életünkből minden óra,
Szóljunk mi is: maradj velünk,
Mert megérkeztünk Emmausba.

Ámen

Emelj fel uram.jpg

Válasz

Páskúlyné Kovács Erzsébet:

MARADJ VELÜNK!

A Szentírásnak roppant csarnokából
Egy kép előttem gyakran megjelen.
Alakjai, mint régi jó barátok
Lépnek be hozzám és szólnak velem.

Ha járok, vagy ha ülök asztalomnál
Velem időznek gyakran estelig,
Kérő szavuk visszhangot kelt szívemben:
– Maradj velünk, mert beesteledik!

…Vasárnap volt. Oly páratlan vasárnap,
Milyen nem volt s nem lesz többé sohsem.
Két férfi megy az emmausi úton,
Két szürke vándor, némán, csendesen.

Tavasz dalol az olajfák hegyéről,
Virul Nisán hó bájos évszaka.
…A két utas a zengő ébredésben,
Csak hulló alkony, hulló éjszaka.

Ne háborítsuk őket bánatukban!
Szívük miért fáj, majd megkérdi más.
…Íme egy könnyű árnyék lép közéjük,
Egy könnyű árnyék, egy új utitárs.

Orcája halvány, mély tűz ég szemében,
Beszéde halk, járása nesztelen,
Úgy tetszik, mintha nem is földi lenne,
Csupán vendégként volna itt jelen.

– Mi fáj? Mért jártok ily szomorú arccal? –
Testvéri hangja kérdi szelíden.
A két utas egyszerre csupa kérdés:
– A városban csak te vagy idegen?
Te nem tudod, hogy pénteken mi történt,
Hogyan feszíték föl keresztre Őt,
Ki nagy hatalmú volt és tiszta jóság,
Ki meggyógyított minden szenvedőt?!

Beszélnek még, de rájuk néz a vándor:
– A szívetek oly rest, oly, balgatag!
A Golgotán nem az történt-e véle,
Mit Róla az Irások mondanak?
Igaznak tűrés, szenvedés a sorsa!
A törvény szent és mindörökre áll:
Csak vérből tud, születni szebb jövendő.

Az Üdvösségnek ára kínhalál!

A két barát hallgat, szent áhítattal,
Hisz így csak drága Mesterük beszélt!
Vajon ki ez, az Ő hangján beszélő,
Ki új remények magját hinti szét?
És lángralobban hitük azonnal,
Örömre fordul a forró panasz,
Érzik megint, nem koldusok, nem árvák,
Kit úgy sirattak, ím velük van az.

Sötétedik… A felleget az égen
Barnára festi már az alkonyat,
Már itt a falu, melyben válniuk kell.
E gondolat újabb fájdalmat ad.
Elválni újra! E seb egyre égőbb,
Átjárja őket szívük mélyéig.

Egyszerre kérik: Ó, Uram, maradj még!
Maradj velünk, mert beesteledik!
*
A Szentírásnak roppant csarnokából
E kép előttem most is megjelen.
Ott járok én is Emmaus vidékén,
Vasárnapon, kietlen útfélen.
Eltűnt a május már, a nyár is elmúlt,
Kihalt ligetben tél következik…
Őt kérem én is, mint a két zarándok:
– Maradj velünk, mert beesteledik!

Életünk lejár. S ha elfutó időnkben
Nem gyűjtöttünk mást csak a föld javát:
Leszáll az est, s mi koldusok, kifosztva
Evezhetünk a túlsó partra át.
De ha az Úr lesz lelkünk útitársa,
S nyomába járunk éltünk végéig:
Új kincset hoz számunkra minden óra…
… Ha ő velünk van, sosem esteledik.

-ÁMEN

A Harmadik.jpg

Válasz

Kárász Izabella:

LEGYEN HÚSVÉT

Harangzengéssel beköszönt a húsvét,
virágpompa ring minden levelén,
ledobja fagyott páncélját az élet,
győzőként ragyog a tél tört jegén.
Jézus lehetett ilyen győzedelmes,
nagy ünnepi, szép, lelki fénymezőn,
mikor nagypéntek gyászos éje helyett
húsvéti fényben feltámadt dicsőn!

Ó, nincs szebb, mint a feltámadott élet,
az újjászépült, ragyogó világ!
De nagypénteki búra győzelmet
e föld népének vajon itt ki ád?
Nincs addig húsvét az emberi szíven,
hiába hívja ünnepi harang,
míg Jézus lelkét magáénak vallva
nem szólal benne kikeleti hang.

Mindenfelé e földön legyen húsvét,
Jézust meglátó, megváltó öröm,
boldog tudat, hogy nem hal meg a lélek,
ha hisz, de ragyog örök örökkön.
Ünneplő szívvel Jézust magasztalva
zengjen az ének itt e föld terén
amíg, mint mindig, beköszönt a húsvét,
s virágpompa ring minden levelén…
Ámen

HÚSVÉT REGGEL.jpg

Válasz

Balog Miklós:

HÚSVÉTKOR...

Húsvétkor a feltámadást
ünnepeljük vígan.
Nagypéntek csúf keresztfáján
meghalt Jézus értünk, ámde
nem maradt a sírban.

E nagy ünnep nemcsak Urunk
győzelmének napja,
mindnyájunké, mert aki hisz,
örök éltét, üdvösségét
Jézusunktól kapja.

Hiszek én is, mint kisgyermek,
s a halált nem félem.
Életemet itt a sírig,
azután a mennyországban
majd Ővele élem. ÁMEN

1963

Elmúlt az éj.JPG

Válasz

Balog Miklós:

HÚSVÉTI ÖRÖM


Elhengerítve már a sziklatömb,
kitátva tátong már a sziklabolt.
Ujjongva hirdeti a menny s a föld:
Halleluja, az Úr feltámadott!

És hirdetik az első szemtanúk,
hogy újra él a drága Messiás,
ezzel telik meg szívük és szavuk,
már nem érdekli őket semmi más.

E szent öröm bennünk is győzze le
a félelembe bújt önérdeket,
s szívünk az élő Krisztus töltse be
bátor szólással gyávaság helyett!

Bizonyságul, hogy Teste nem halott,
vigyük ma is mindnyájan szerteszét,
hogy halálával életet adott,
s hogy feltámasztja minden gyermekét!

Bizonyságul éljük ez örömöt,
s a most is élő Krisztus életét,
ki mint a fán a kínhalál előtt,
most is kitárja értünk szent kezét.

És mondjuk el: e földre értünk jött,
értünk halt meg, s fel értünk támadott!
Fogadjuk hát ma még szívünkbe őt,
nyíljék meg már e büszke sziklabolt! ÁMEN

1962

Áldott ,békés.jpg

Válasz

Balogh Miklós:

HÚSVÉT REGGELÉN

Zengjen ma hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva,
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva:
Feltámadott! Feltámadott!

A szellő susogva hogy átmegy a tájon,
Könny csillog utána ezernyi fűszálon.
Érinti az erdőt, lombját az olajfa
Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja...
Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott!
Zizegve beszélik egymásnak a lombok:
Feltámadott! Feltámadott!

De ah, amott, zöld selymén a rétnek,
Galileának özvegy női jőnek...
Kezükben balzsam, sok jóillatú,
Szemükben némán ott virraszt a bú...
- Te néma bánat, nyílt örömre változz!
Győzelmi dalként szállj az ég Urához:
Feltámadott! Feltámadott!

Nézd, ott a sir, az Úr akarta, s ímhol
Örökélet bölcsője lett a sírból...
Lehullt a kő: helyén az égbe látunk,
A sir üzen: halál, remélve várunk!
Szegezd nyilad bár az ember szívének,
Fülünkbe cseng mindig az angyalének:
Feltámadott! _Feltámadott!

Töröld le könnyed ember, nem vagy árva,
Út lett a sir egy szebb, dicsőbb hazába.
Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben,
Az út felén ne félj, nem hágy el az Isten.
Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá,
E mennyei varázsszó szüljön ujjá:
Feltámadott! Feltámadott!

Zengjen hát hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva,
A Golgothának szent halottja
Feltámadott! Feltámadott!
Ámen

HÚSVÉT.jpg

Válasz

Túrmezei Erzsébet:

FELTÁMADOTT

Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

ÁMEN

HÚSVÉT.jpg

Válasz

HIRDETEM A FELTÁMADÁSOD

Állok a húsvéti csendben
kopár kövek között.
Egy sziklasir nyitott szájánál,
hol az Élet és a Halál
egyszer megütközött.
Állok a múltba révedve
események peregnek le :
születés,kereszt, halál,feltámadás.
És a tanitói három év:
lebbentem a mult csipkefüggönyét:
- bizonyságnak sok,
nagyon sok , elég.

Olyan sok,hogy meg nem érthetem,
amit értek is ,részleteiben.
- Felépitetted három nap múlva
azt a lerontott templomot.
Kérlek , Jézusom, épits bennem is
Szentlelked által templomot.
Hogy bennem élj, s én benned éljek,
mert kezedben van az Élet:
hittel hiszem,s dicsérlek Téged.

- A múlt emlékeiből kilépek,
zendül az ének ajkamon,
dicsérlek az égi karokkal,
feltámadt , élő Krisztusom!
Te vagy az Élet és a Remény
hívő szíveknek záloga ,
hírdetem Életed ,Halálod,
hírdetem Feltámadásod
én a bűnös ,kit véred megváltott:
nem hallgatok már el soha!

- Fájdalmas tán' a gondolat -
meg kell halni - , egyszer vége.
S a gondolatot ,mint zúgó ár
elsöpri az öröm , a béke .
A sír nem lesz a végső helyünk,
Veled élünk ,majd odaát:
ezért jöttél, ezért haltál,
ezért vívtad a kínhalált.
- Te vagy az Élet és a Remény
hívő szíveknek záloga :
hírdetem Életed , Halálod,
hírdetem Feltámadásod,
én a bűnös ,kit véred megváltott,
nem hallgatok már el soha !ÁMEN

Páskúlyné Kovács Erzsébet1981.március 5.

Elmúlt az éj.JPG

Válasz