Amikor a nap feljön, az Úristen mosolygását látom (...) és az Úr mosolyát látom akkor is, amikor a nap lemegyen. Az Úr mosolygását látom a holdon is, s szemének derűs csillogását minden kicsi csillagban. Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom s a tovaszálló gondoskodó szeretetet, mely éltet bennünket tisztító esőkkel.
A szélben az Ő szent leheletét érzem, mely naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől.(Wass Albert)

Fűben fában.jpg

Válasz

TAVASZ-VÁRÁS

Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havas.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...

Ha jönne már...
ugye testvér, megálmodod mi lenne? ...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe ...

Tavasz.jpg

Válasz

- Isten csak jót adhat - mondta szelíden az öreg.
Az idegen ember szürcsölte a vizet a forrásnál, hangosan.
- A rossz mindég csak embertől származik - folytatta az öreg -, mégpedig az olyantól, aki nem tudja az igazat......
- Micsoda igazat? - mordult fel a forrásnál kuporgó.
- Ahány ember, annyi igazság...!
- Csak EGY igazság van - javította ki a vénember csöndesen -, s ez Isten.
Isten, aki jó, s aki rosszat nem is ösmer. Amit pedig Isten nem ösmer, öcsém, az nincsen is...
Az ember ott a víznél összehúzott szemekkel, kutatva nézett föl.
- Furcsán beszél kigyelmed... tán csak nem maga az a vak ember, akiről azt mondják, hogy mindent lát?
Akit szent embernek mondanak? Aki gyógyítani tud?
Az öregember megrázta a fejét.
- Isten gyógyít, fiam, nem én.
Ha pedig az igazat akarod tudni, hát még ő sem. Mert a valóság az, hogy nincs mit gyógyítani. Betegség, baj, meg minden, ami rossz, emberi félelem találmánya csak. Mint az éjszakai árnyék, amit vadállatnak, vagy kísértetnek nézel az erdő szélén. Ha Fényt vetsz reá, eltűnik nyomban, mert hiszen ott se volt soha...
-Wass Albert: Kard és kasza (részlet)-

Látható az Isten.jpg

Válasz

Wass Albert:

ÚJ SZÉKELY BALLADA

Valahol egy messzi hegyen
öregasszony megyen, megyen,
vállán batyu, kezében bot,
hajlott a dereka, hajlott,
a dereka fáradt, hajlott.

Valahol egy messzi hegyen
Édesanyám megyen, megyen,
megyen a fia elébe,
könnye hull az út kövére,
könnye hull az út kövére.

Édesanyám, jaj megálljon!
Felleg rí a láthatáron,
benne zokog egy üzenet,
hogy én haza nem mehetek,
hogy elibém ne is menjen,
hogy engemet ne is várjon,
itt halok meg idegenben,
sötét orosz pusztaságon...!

De valahol egy messzi hegyen
egy öregasszony mégis megyen,
nem hiszen a fellegeknek,
nem hiszen az üzenetnek,
nem hiszen az üzenetnek.

Fölmegyen a határhegyre,
feltekint a fellegekre,
megettük az Istent látja
s belekezd egy imádságba,
egy bánatos imádságba.

És csak áll fönt, áll a hegyen,
felleg jő és felleg megyen,
imádságát mondja, mondja,
benne sajog féltő gondja...
S meglátja az egész világ:
azt az imát addig mondja,
addig mondja, míg a fiát
mégis hazaimádkozza!

Uram, adj békességet.jpg

Válasz

Wass Albert:

ÜZENET HAZA

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

www.tvn.hu_b4465560a8e24166af25e35b2021b77c.gif

Válasz

Wass Albert: Tenger az élet

Mindannyian keresünk mindig,
keresünk egy másik vízcseppet a nagy,
szörnyű óceánban.

Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra,
aztán jön egy hullám és felkap,
vagy leránt a mélybe, és mi keresünk,
keresünk újra tovább.

Minden csepp egy másik kicsi cseppet,
a mérhetetlen, szörnyű Óceánban.

Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán
és egy vízcsepp olyan parányi benne.

Sok ezer év óta keresem már őt,
kis vízcsepptársamat, és alig lelem meg néha-néha...
olyankor is egy pillanatra csak.

Háborog a vihar, röpít a hullám...

Voltam koldus, béna, nyomorék,
hazám a templomajtó... ő talán királynő volt akkor
és garast dobott reszkető kezembe...

Császár is voltam... büszke, nagy, hatalmas...
ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn,
de éppen akkor nem vadásztam ott,
mert dolgom volt, más... fontosabb, nagyobb...
pedig akkor is csak azért éltem, hogy megkeressem őt.

Most is keresem.

Néha belenézek valakinek a szemébe...
aztán tovább megyek. Nem ő volt, ez sem ő volt.

Néha belecsókolok valakinek a piros szájába...
aztán idegenül néz össze a szemünk...
ezt a vízcseppet sem én kerestem. Valaki más.

Néha összesimulunk, amikor sír a tangó...
kilessük egymás szíve dobogását...
aztán fáradtan lehull a kezünk. Tovább.

Egymás lelkébe belenézünk...
csókos éjjelek virágcsodáival teleszórjuk egymást...
aztán búcsút intünk és mosolygunk hozzá...
és keresünk, keresünk mindnyájan, mindig,
míg világ a világ.

Lehet, hogy megtalálom ebben a lázas,
furcsa életemben, amit ma élek. Lehet, hogy nem.

Mindenütt, mindig csak őt kerestem.

Űz, hajt a vágy, hogy a szemébe nézzek,
mert régi magamat látom meg benne,
páfrányos erdők örökzöld csendjének meseóriását.

Hogy megszorítsam a kezét és a lelkébe
csókot leheljek, szebbet, szentebbet,
mint amilyent valaha asszonyszájra adtam.

Egy pillanatra csak.

Aztán jöhet ismét a hullám, leránthat a mélybe
vagy sugárszálon az égig emelhet...
valaki utánam csodálkozik...

Aztán lehetek harmatcsepp márciusi ágon,
lehetek százöles tengermélybe zárva:

Mindörökre őt fogom keresni
és ő engem fog keresni mindörökre.

A világ arra való.jpg

Válasz

Wass Albert: A legjobb barátom ...


Élek én, mint oly sok éve
magányom csendes, lágy ölén,
legjobb barátaim lettek a könyvek,
mikben nem csalódtam én.

Ha felcsapom a könyv fedelét,
és utazok a betűk-tengerén,
messze-messze röpít képzeletem
s élem a mások életét.

Feltárul előttem sok, színes világ
s ilyenkor boldog vagyok nagyon,
megnyitom lelkem zárt kapuját,
az érzéseket áradni hagyom.

Sokszor csillog könny szememben,
máskor hangosan kacagok,
feledni tudom gondom, bajom,
mert kiről olvasok, nem én vagyok.

Kirekesztem a zajos világot,
a csend és nyugalom szigete vár,
itt feledem sok kudarcom,
háborgó szívem is megnyugvást talál.

Látható az Isten.jpg

Válasz

Wass Albert: Szegény vagyok


Szegény vagyok, szegényebb mint a koldus,
aki az utcasarkon kéreget,
mert felette tiszta ég ragyog,
s az ég szereti a szegényeket.

S a koldusok nagynéha hinni tudnak,
Istenben, égben, s abban, ami szent,
és imádkozni tudnak és szeretni
s a lelkük álma: Léthe-parti csend.

És jó annak, kit szánakozva néznek
és megsiratják fátylas csillogását
mosolytalan két könnyező szemének.

Rólam hiszik, hogy végtelen a kincsem:
pedig érzem, tudom, hogy semmim sincsen:
mindenkinek adósa maradok.

Mert szeretetben, hitben és reményben
a koldusnál is koldusabb vagyok.

A nap gondolata.jpg

Válasz

Karácsonyi levél:

„Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon.
A megmaradásotoknak, a magyar civódás, pártoskodás nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten.
Megmaradásunknak sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége.
Adjon az Úristen boldog, áldott karácsonyt, és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!”

Karácsonyi levél.jpg

Válasz

Wass Albert: AZ IMA

Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtlen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.

Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.

Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.

Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.

Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem... kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved!

Wass Albert-AZ IMA.jpg

Válasz