"Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor" (Zsoltárok 133). A figyelmes olvasóval is megtörténik, hogy elolvassa ezt a zsoltárt, annyira lefoglalja a kívánatos egyesség, az ajánlott szeretetközösség szemléletes leírása, hogy ezt a végén lévő befejező mondatot, mintegy hangulati levezetést, nem méltatja kellő figyelemre. Van ebben a mondatban egy szó, amely szíven talált engem. Ez a rövid szó pedig ez: csak! Vagyis nem arról van szó, hogy ahol szeretetben, atyafiúi egyességben együtt vannak a testvérek, oda több áldást küld az Úr, ahol pedig alkalmasint jókat marakodnak, oda pedig valamivel kevesebbet. Az Úr azt üzeni, hogy Ő csak oda küld áldást, ahol atyafiúi szeretet van.
Ime, mily jó és mily nagy gyönyörűség
Az atyafiak közt az egyenesség,
Ha békével együtt laknak, mint a
Balzsamolaj, ők olyanok!
Megáldja az Úr az ilyeneket
Nékik ád hosszú életet.
(Forrás: Kovács Tibor - Szathmáry Sándor ZSOLTÁROS- NAPTÁR/2001)
Mennyei Atyám! Minden a Te ajándékod életemben. Még maga az életem is. Köszönöm, hogy mindenre és mindenkire, mint Tőled jövő ajándékra tekinthetek. Szeretnék engedelmes tanítványként élni napról napra! Ámen
Kommentáld!