- Az ajtó előtt áll egy asszony, és beszélni óhajt Önnel. Azt mondja, Zsófi a neve, és prédikátornőnek tartja magát.

Hamarosan előttem állt egy igen különös teremtés.

- Végre megtaláltam Önt, testvérem! Hallottam tegnap a missziói beszámolóját. Utána így társalogtam Urammal, Istenemmel: Atyám, nekem ezzel a testvérrel beszélnem kell. Ma pedig ezt mondta az Úr nékem: Zsófi, te tegnap fél dollárt kerestél, vidd el ezt az összeget annak a testvérnek, és prédikálj neki! – Uram, megteszem, de nincs mondanivalóm.

– Menj gyalog, tedd hozzá az útiköltség árát, és útközben közlöm veled a prédikációt. Most itt vagyok, és itt a pénzem.

Ezek után mit tartsak felőle? Majdnem egy órát gyalogolt, hogy napszámát missziómnak adja. Úgy éreztem, ha prédikációja felér cselekedetével, akkor nekem áldásos lehet. Behívtam a szobámba.

- Az én hivatásom: mosás és prédikálás – folytatta kedves mosollyal. – Prédikátornak születtem, de mivel szegény vagyok, megtanultam dolgozni. Jó munkát végzek, az emberek megbízhatnak bennem, de miközben dolgozom, a prédikációimat is meg kell hallgatniuk. Prédikáció nélkül nincs munka!

***

Sokszor értelmetlenül imádkozunk. Én 12 éven át imádkoztam így:

- Atyám, formálj belőlem misszionáriusnőt! Szeretném a pogányoknak hirdetni az evangéliumot!

Amint egy napon újból ezt kértem Istentől, így válaszolt nékem:

- Zsófi, hagyj fel ezzel! Hol születtél?

- Németországban, Atyám.

- És most hol vagy?

- Amerikában.

- Akkor nem vagy-e máris idegen országban misszionáriusnő?

- Igaz, Atyám!

- Kik laknak fölötted? – kérdezte tovább.

- Egy svéd család.

- És azok fölött?

- Úgy hiszem, svájciak, a szomszédban olaszok, kissé távolabb pedig kínaiak.

- Te soha ezekkel az emberekkel nem beszéltél az én Fiamról! Gondoltad, hogy többezer kilométerre foglak elküldeni, holott a közeledben élő pogányokkal sem törődsz, nem beszélsz velük lelki üdvösségükről?

Én gyorsan munkához láttam, és megtapasztaltam, ha a közelfekvő kötelességeket megtesszük, akkor Isten további feladatokat bíz ránk.

- Volt egy kevés megtakarított pénzem. Egyszer azt mondták nekem, ha valamennyi dollárral hozzájárulnék, egy japán fiút lehetne iskoláztatni. Én ezt megtettem, és ez a fiú most saját hazájában misszionárius.

Beszélgetést hallottam a déli államokban élő négerek felöl.

- Nos, Zsófi, biztos tudsz valamit értük tenni! – mondta Atyám. Akkor én még fukar voltam, olyan szorosan markoltam 1-1 dollárt, hogy a rajta lévő sas segítségért kiálthatott volna! Nagyon nyugtalan lettem.

Isten hangját hallottam újból: - Mindenedet tőlem kaptad, mégis vonakodol valamennyit visszaadni javaidból? – A nyugtalanságom fokozódott, míg végül mégis elmentem a lelkészhez, és átadtam neki egy összeget.

Az a pénz elég volt arra, hogy egy tanítónőt küldjenek ki a déli államok négereihez. Így tehát most japánban, délen és New Yorkban prédikálhatok egyszerre, mintha megsokszorozódtam volna!

Igazán mondhatom Önnek, csodálatos dolog Jézusnak szolgálni!