Milyen szerencsés vagyok - mondta a béka, miközben tükörképét csodálta a víz tükrében -, gyönyörű szép vagyok, jobban úszom és nagyobbat ugrom, mint bárki más. Meg még zöld is vagyok, és a zöld meg éppen a kedvenc színem. Békának lenni a legszebb dolog a világon.

- És én? - kérdezte a kacsa - én, ugye, hófehér vagyok. Engem nem találsz szépnek?!

- Nem - mondta a béka -, mert te még egy icipicit sem vagy zöld.

- Az nem, de viszont tudok repülni. Figyelj csak! - mondta a kacsa, és szárnyra kapva néhány kört írt le a levegőben.

- Fantasztikus! Nagyszerű! - kiáltotta a béka őszinte elragadtatással - Tudod mit, én is repülni akarok!

- Te azt nem tudsz!

Amikor a béka egyedül maradt, hozzáfogott a repülés gyakorlásához.

De még fel sem tudott emelkedni a földről. Rettentően csalódottnak érezte magát:

Én csak egy mihaszna béka vagyok, aki még repülni sem tud.

Hirtelen jó ötlete támadt. Felmászott egy dombocskára, és felérve, amint a kacsa tette, gyors nekifutással készült első repülésére. Karjait kiterjesztve hatalmas ugrással vetette magát a levegőbe - és nagy csobbanással esett a folyóba. De legalább otthon érezte magát a vízbe.

Ahogy kimászott a vízből, meglátta a patkányt.

- Tudhatnád - mondta a patkány -, hogy a békák nem tudnak repülni.

- És te, te tudsz?

- Természetesen nem , mert nincsenek szárnyaim. Én mást tudok, például kiváló építész vagyok.

De ez a békát egyáltalán nem érdekelte.

Inkább a parti sarat túró disznónál érdeklődött, hogy az tud-e úszni?

- Úszni? Isten ments, attól biztosan rosszul lennék. De én tudom a legfinomabb süteményt sütni...!

- Sütni biztosan én is kiválóan tudok - gondolta magában a béka, és sietve hazaindult, hogy bebizonyítsa nagyszerű képességét. Amit csak hírtelenjében talált, egy tepsibe szórta és betolta a forró sütőbe.

- Na ugye, megy ez - mondta elégedetten -, csodálatos lesz az íze,

ha megsült.

De alig telt el pár perc, fojtogató füst töltötte be a konyháját.

- Hát még sütni sem tudok. Én csak egy mihaszna béka vagyok....- és borzasztóan elszomorodott.

Aztán még szeretett volna a béka úgy olvasni, mint a nyúl, és mivel sem olvasni, sem sütni, sem repülni, sem építkezni nem tudott, egyre boldogtalanabbnak érezte magát.

- Ti mind sokkal okosabbak vagytok nálam. Én semmit sem tudok, csak egy unalmas, egyszerű zöld béka vagyok....- panaszkodott a nyúlnak.

- Ugyan, ugyan, te béka. Én sem tudok repülni meg sütni, sőt még úszni sem tudok, mint te... mert én nyúl vagyok. Te meg béka vagy. És ezért szeretünk mindnyájan téged....

Gondolataiba mélyedve lépett a béka a folyóhoz, hogy újra megszemlélje

tükörképét.

- Hát ez vagyok én. Egy zöld béka, csíkos fürdőnadrágban - és egyszerre, maga sem tudta miért, végtelen boldogság fogta el. Örömében hatalmasat ugrott, amekkorát csak a békák tudnak.

Ez már szinte olyan volt, mintha repülne....