„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem mindenkor imádságban és könyörgésben terjesszétek kéréseiteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” 

Fil 4,6-7

Egy éven át tartó orvosi vizsgálatok sem tudták megállapítani, mi bajom van. Nem mintha azt akartam volna, hogy valami komoly dolgot kimutassanak. Nem volt szükségem egy újabb okra, ami miatt stresszelhetném magam. Békességreceptre lett volna iszonyatosan szükségem.

Visszatekintve látom, hogy a stressz fő forrása a munkahelyem volt. A nyomasztó elvárások, a képtelen perfekcionizmusból adódó követelések a főnököm részéről testileg-lelkileg leterheltek.

Éles kritikái, gúnyos megjegyzései miatt alkalmatlannak éreztem magam, önbecsülésem minimumra süllyedt. Körülöttem a káosz, bennem a stressz dúlt, az egészségem megingott. De nem ismertem fel az okot. Mivel nem kaptam orvosi diagnózist az állapotomra, elhitettem magammal, hogy a túlzott stressz egy természetes állapot, csak meg kell tanulnom együtt élni vele.

Aztán mikor már éreztem, hogy a bennem lévő feszültség veszélyessé kezd válni, eltöprengtem, hogy vajon valóban Isten akarata-e ez az életemről. Nem voltam biztos benne, hogy a Biblia foglalkozik-e egyáltalán a stresszel, de kétségbeesésem arra indított, hogy a Bibliában kezdjek választ keresni a problémára. Véget kellett vetni valaminek, s nem akartam, hogy az életem legyen az.

Rátaláltam a Filippiekhez írt levél 4,6-7-re. „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem mindenkor imádságban és könyörgésben terjesszétek kéréseiteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.”

Olvastam már máskor is, de most, mintha villany gyúlt volna az agyamban. Megkötözött az állandó aggódás. Védelemre, gyógyulásra vágytam. Szerettem volna elérni, hogy én irányítsam a stresszt, és ne az engem. Kétségbeesve áhítoztam békesség után.

Ahogy ezek az igék átmosták a lelkemet, rájöttem, hogy eddig embereknél kerestem a megvilágosító választ, a diagnózist, és nem fordultam Istenhez gyógyírért. Egyik orvostól a másikhoz jártam, s nem vettem észre az Egyetlent, akinek receptje van a gyógyulásomhoz: Jézus Krisztust.

Imádkozni kezdtem, hogy képes legyek leállni az aggódással, igyekeztem több időt tölteni Istennel, hogy feldolgozzam Vele a problémámat, s ugyanakkor hálát adtam Neki, hogy munkahellyel látott el. Megkérdeztem Tőle, eljött-e az idő, hogy váltsak. Ki kellett szabadulnom, és beláttam, hogy Ő az egyetlen, akinek hatalma van a megmentésemre. Elköteleztem magam a követésére, akkor is, ha nem mindig értem, miért az adott úton vezet.

Nem jött el a békesség egyik napról a másikra, de végül is megérkezett. Nem azért, mert megváltoztak a körülményeim, hanem mert minden nap rátapadtam az Ő békességére a legkevésbé békés körülmények között is. Lassan megéreztem, hogy Isten gyógyítja a lelkem, szívembe az ott lévő stressz helyére az Ő igazságát és szeretetét árasztja. És mikor pár hónap múlva világossá tette, hogy itt az idő a váltásra, már képes voltam vállalni az újfajta stresszt, ami ezzel a döntéssel járt.

Ha neked is szükséged van békességreceptre, arra biztatlak, hagyd gondolataidat Isten ígéretein megnyugodni, pihenj meg a Jelenlétében imádkozás közben.

Kérd, segítsen elengedni az aggódást. Adj Neki hálát mindazért a jóért, amit kapsz Tőle, s beszélj Neki a gondjaidról, a küzdelmeidről. Keresd Isten akaratát életed minden területén, add át teljesen magad a Belé vetett bizalomnak, hogy képes legyél meghozni a változásokat, amik felé gyengéden tologat téged.

Az igazi békesség akkor jön el, ha bízunk Istenben, ha megpihenünk Benne, nem pedig akkor, ha konfliktusmentes életet élünk. Minden nap egy adag Isten jelenlétéből és ígéreteiből – ez a békesség legjobb receptje.

Uram, feszültségben élek. Tudom, hogy változtatnom kell az életemen, kész vagyok elfogadni azt a gyógyírt, amit csak Te írhatsz fel. Árassz belém egy adag derűt a mai napra, olyan derűt, amit sehol másutt nem találhatok meg, csak Nálad. Ámen.