Akkor legyél ápoló, ha ismered a türelmet,
ha másoknál benned sokkal több a szeretet,
jut belőle annak is, ki út közben elesett, s hogy
felálljon ahhoz az kell, hogy Te felemeld,
nyújtsd felé a kezedet...
Bátorítsd a szenvedőt,
akarja a gyógyulást, lássa a hitedet,
akkor is ha magadban már feladtad
az egészet, de a beteg ember reményét
Te magad el ne vedd, s mindezt minden
nap, úgy kell megtenned... érezze benned
az őszinteséget...
Hát ehhez kell az erő, s esküdet meg ne szegd,
segítsd a szenvedőt, akkor is ha néha
Te vagy a betegebb, s ne lássa rajtad,
ha elhagyott a kedvesed, vagy nincs
holnapra kenyered...
Mert ember vagy Te is, elgyengül
a két kezed, de tudnod kell mindig
melyik az a pillanat amikor
el kell engedned, úgy hogy ne érezze
azt, hogy magára maradt...,
s közben maradjon erőd, hogy
másnap ezt újra kezd!
Ha ápolónak mentél legyen
benned szeretet, mi le győzi a félelmet,
erőt ad a csüggedtnek, s ha már a medicina
nem segít, a mosolyod, a szereteted
hidakat építhet, s ha fogytán az erőd,
s feladtad a küzdelmet, gondolj csak arra,
ott fekszik a Szerelmed, vagy ép a Te Gyereked,
Apád vagy Anyád vagy bárki aki hozzád
közel áll, tudni fogod rögtön, mit kell tenned!
Ne csak testét borogasd,
mosolyoddal simogasd, s gyógyulása
neked újra hitet ad, és minden nap
érezd: ápolónak lenni egy nagyon szép
feladat, de csak akkor vállald, ha másoknál
benned sokkal több a szeretet ami
a mosolyoddal együtt hidakat emelhet!
Kommentáld!