Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén.A városba igyekvő
idegen ,rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolta.
- Hová való vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod,rettenetes társaság! Mind csaló,lézengő, lusta és önző.Ezért
is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet.Itt is csupa csalóval
és lézengővel,lusta és önző emberrel fogsz találkozni.-mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt.Őt is az érde-
kelte,hogy milyen emberek laknak Korinthusban.A véletlen úgy hozta,hogy
ő is Athénból jött.Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést,hogy ott milyenek
az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak,segitőkészek,és nagyon be-
csületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre
találsz majd! - mondta az öreg.
A vándor vidáman,fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember,aki gyakran időzött az
öreg bölcs társaságában.
Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna,hogy te is ennyire kétszinű
vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapitotta:
- Tévedsz fiatal barátom.Tudod a világ a szivünkben tükröződik.Akinek a
szive gyanuval van tele,az mindenhol csalókkal fog találkozni.
De ,akinek a szivét jóindulat tölti el,az a világon mindenhol barátságos
emberrel találkozik.
(Számomra ismeretlen szerző)
Kommentáld!