"Tom MacEnvoy az igazat megvallva utálta lányának, Trishának a macskáját. A kislány valahol az iskolaudvaron szedte fel az Állatot, és rögtön beleszeretett.

Hazavitte, és a következő szózatot intézte apjához, tette védelmében: Tudom, papa, hogy Azok után, ami a hörcsöggel történt, látni sem bírsz Egyetlen háziállatot sem, de nagyon kérlek, hadd tartsam meg mégis a cicát.

Úgy megszerettem.

- De Trisha! - Vetett ellen az apja. - Hiszen ez egy közönséges, öreg Kóbor macska. Ha már macskát szeretnél, legalább hadd vegyek neked egy szép perzsa cicát.

- Nem, nekem senki más nem kell, csak ez! Amikor megláttam az udvaron, egyenesen odajött hozzám, a lábamhoz dörgölődzött, nyávogott, dorombolt. Minket egymásnak rendelt a sors, papa.

Tom MacEnvoy nem tudott ellenállni lánya szívhez szóló könyörgésének, de ahányszor csak a macskára esett a pillantása, mogorván összeráncolta a szemöldökét és elfordult.

Egyik reggel Tom siralmas állapotban találta az étkezőjüket: valaki - vagy valami - kiborította a szemetesvödröt, és a tartalmat szétszórta a padlón. : Tom kapott az alkalmon, és kijelentette:

- Ebből elég volt! A macskának holnap mennie kell.

- Papa, kérlek! Hiszen még sosem csinált ilyesmit. Úgy látszik, valami történt vele, olyan furcsán viselkedik. Kérlek, Adjunk neki egy utolsó esélyt!

- Szó sem lehet Semmiféle utolsó esélyről - ordított Tom. - Még ma keress neki egy másik Gazdát, mert holnap Repül innen.

Aznap éjjel Trisha hangos puffanásra riadt fel, egy puffanást követően egy test repült át a szobán, és ez a test éppen az ő ágyában Landolt.

- Hé, mi van veled? - Dünnyögte álmosan a kislány, látva, hogy a macska felpúposítja a hátát, s minden szál szőre égnek áll.

A cica ebben az időben karikába gömbölyödve szokott aludni a kislány szobája sarkába leterített perzsaszőnyegen. Vajon mit keres leginkább az ágyában? És milyen Különösen viselkedik, dühösen fúj és vadul jár körbe-körbe a takaróján.

- Lefelé innen! Szólt rá a kislány, gyengéden lesöpörve az Állatot az ágyáról, és a fejére húzta a takaróját.

Néhány perc múlva azonban a cica újra felugrott az ágyra, a legtöbb még hangosabban fújva, mint eddig.

- Mi az ördög történt veled? - Kiáltott rá Trisha. Újra lesöpörte az ágyáról, és megpróbált újra elaludni. Amikor azonban a macska harmadszor is visszajött, a gyerek széttárta a karját és felkiáltott:

- Oké, megadom magam - mondta, és átmászott a nővére ágyába, amely a szoba másik végében állt.

Ebben a pillanatban a padló a jól ismert módon remegni és rázkódni kezdett. A könyvek lecsúsztak a polcról, a lámpa leszakadt és lezuhant a Földre, a tárgyak lebukfenceztek a helyükről, sa bútorok ide-oda csúszkáltak a szobában. A fal mellett álló hatalmas fiókos szekrény pedig kizökkent megszokott helyzetéből, és végigzuhant Azon az ágyon, BON néhány pillanattal előbb még Trisha aludt.

Mindez a kaliforniai Northridgeben történt, 1994-ben, a nagy Földrengés alkalmával. A közönséges öreg kóbormacska tehát megmentette Trisha életét. Mondanunk sem kell, hogy egy cica, azóta nagyra Becsült lakója MacEnvoy-ék házának. "