Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.
Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. (2 Sámuel 22-31)
Katie Brown-tól, a világbajnok sziklamászótól, és számos aranyérem birtokosától szeretnék idézni nektek:
„Az Istenbe vetett hitem nem jelenti azt, hogy nincs bennem egy egészséges félelem, vagy óvatosság, amikor extrém magasságokban mászom, viszont nagyon is segítségemre van abban, hogy megfelelően kezeljem a különböző kihívásokat. Az a tudat, hogy Isten nem kárhoztat, ha nem nyerek, óriási nyomástól szabadít meg. Tehát nincs semmi, ami miatt aggódnom kellene. A többi versenyzőt látva, azon tűnődöm, vajon, hogy tudnék versenyezni, ha nem lenne hitem Istenben.”
A „falak” melyekkel szembe kell nézned az életben, lehetnek kapcsolati, vagy érzelmi falak. Teljesen rendben van, ha valamiféle félelmet érzel az életedben tornyosuló falak miatt.
Ahogy Katie is fogalmazott, helytelen lenne, ha nem tulajdonítanánk megfelelő jelentőséget a nagy kihívásoknak.
Azonban nyugalmat és biztonságot találsz abban az igazságban, hogy Isten nem fog elítélni, kárhoztatni, ha nem sikerül feljutnod a fal tetejére, vagy ha csak a századik próbálkozásod sikeres. Istent jobban érdekli az erőfeszítésed, hogy hűségesen próbálkozol – olyan erőfeszítéssel, ami az Ő szeretetéből nyeri a bizonyosságát.
Uram, Te ismered a falakat, amikkel szembe kell néznem. Segíts átugranom rajtuk… még ha százszor is kell próbálkoznom. Ámen.
Joyce Meyer
Kommentáld!