A vonat lassan közeledett az állomás
felé.Mindenki izgatottan várta,hogy
haza érkezhessen.
Feltünt nekem egy fiatal ember,aki
idegesen tekingetett ki az ablakon.
Miután szóba elegyedtem vele,feltárult
előttem szomorú története.
Fiatalon ,szülei ellen lázadva megszö -
kött otthonról.Nem birta a szülői ház
légkörét.
Új barátaival mindent kipróbált,amitől
otthon óvták,intették.Hamarosan bör -
tönben találta magát,ahol nagyon meg-
bánta addigi életét.
Éppen ma szabadult.Nem volt hová
mennie,ezért irt szüleinek,hogy bocsás-
sanak meg neki,és fogadják vissza a
szülői házba.
Azt is megirta,hogy megérti,ha nem
tudnak neki megbocsátani.
A délutáni vonattal fog érkezni.Ha szü-
lei készek visszafogadni,kössenek a
kert végén lévő diófára egy fehér kendőt,amit ő a vonatról láthat,külön -
ben tovább utazik.
Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett,
a fiún egyre nagyobb feszültség lett
urrá.
Arra kért,hogy nézzem meg,ott van-e
a fán a megbocsátást jelentő kendő.
A kanyarban feltünt a vén diófa.Felkiál-
tottam a látványtól:
A fa tele volt kendőkkel,sőt lepedőkkel,
nehogy a fiú tovább utazzon...
Kommentáld!