A férfi magányosan élt hatalmas házában senki sem várta este.Amikor

azt kérdezték miért,cinikus nevetéssel válaszolt:

- A nővel csak baj van,ráadásul olyan ,mint egy meztelen csiga:csupaszon

jön,amikor megy,viszi a házat.A gyerekeket pedig nem szeretem.Amig

kicsik büdösek és sokba kerülnek,amikor már nagyobbak,állandóan nyava-

lyognak...és ne mond ,hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye.

Az arcukra már óvodás korukban rá van irva,hogy milyen ostoba és

rosszindulatu felnőtt lesz belőlük...

Úgyhogy a férfi egyedül élt.Igazgatta vállalatait,golfozott,sokat olvasott,

és utazott.

Egyszer,amikor  a város szegénynegyedén hajtott keresztül,defektet ka -

pott.Káromkodva szállt ki az autóból,ám miután telefonon segitséget hivott

elégedettsége visszatért,mert örömmel töltötte el a tény,hogy minden

problémát képes megoldani....

Ekkor vette észre a gyereket.

A kisfiú - aki még öt nyarat sem élt meg - egy kerités vasrácsába kapaszko-

dott,és némán figyelte őt.Apró testét rongyok fedték,s noha a kéregetők

jellegzetes kisugárzását árasztotta,nem szólt egyetlen árva szót sem.

Csak nézett.

A férfi nem hatódott meg,ezer ilyet látott már - mi több még csak el sem

fordult.

A legtöbb ember gyenge,hogy őszinte nyugalommal fogadja egy koldus

közeledését,ám őt más fából faragták:rezzenéstelen arccal állta a rásze-

geződő tekintetet,mi több még bele is merült a gyermeki szempárba...

S akkor megszédült.

Erővel vágta mellbe valami,pedig a kisfiú pillantásából hiányzott minden

emberi: pici lelke nem sugárzott haragot,dühöt,félelmet vagy örömöt,

egyszerüen nem volt benne semmi. A férfi nem birta elforditani a fejét,

pedig a kisfiú szembogara,mint két feneketlen üreg,a halál ürességével

dermesztette szivét.

Azok néznek igy,akik a kelleténél többet láttak az élet mocskából.

Egész nap ez a pillantás járt a fejében.Hiába golfozott a ragyogó napsü-

tésben ,a semmi hűvöse vele maradt.Hiába döntött magába nemesebbnél

nemesebb borokat,szájában csak por és hamu ize fakadt.Nem tudott alud-

ni,forgolódott a hatalmas ágyban,és a plafonra szerelt tükörben nem látott

mást,csak egy halott szempárt...

Amikor másnap a kormány mögé ült,eleinte még győzködte magát,hogy

nem érdekli a gyerek,és csak azért megy arra ,mert úgy rövidebb,aztán

egyszercsak lélekben vállat vont,és nem szinészkedett tovább önmaga

előtt.Igenis látni akarta...

A kisfiú pontosan ott állt.A férfi csak nézte a merev szempárt,a mozdulat-

lan testet.Meg akarta szólitani a gyereket,de amikor ki akart szállni az

autóból el kezdett izzadni a tenyere.Ahogy az ajtó felé nyúlt,görcsbe

rándult a gyomra - és elhajtott.

A felkelő nap újra a vasrácsnál érte.Még most sem tudott megszólalni,de

egy doboz tejet már a kisfiú kezébe tudott nyomni.Másnap egy fürt

szőlőt hozott,harmadnap hatalmas szendwicset,negyednap pedig...

Amikor a férfi húsz esztendővel később haldoklott,halálos ágya mellett

egyedül a fiú állt.

Nemcsak hogy jóvágásu fiatalember lett belőle,de kivételes intelligenciájá-

nak hála,az élet dzsungelében is megállta a helyét.Együtt töltött éveik

alatt igaz barátokká váltak,több szeretetet és figyelmességet adtak egy-

másnak,mint a legtöbb vérszerinti család.

A fiú szemében őszinte könnyek ragyogtak ahogy fogta a férfi ráncos ke -

zét.Mindenét odaadta volna,hogy a sok jót meghálálhassa nevelőapjának,

de a halállal szemben tehetetlen volt. Nem tudta megmenteni.

Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemét és halkan megszólalt:

- Ne gyötörd magad,a halál elől nincs menekvés,de most a kapuban már

látom,hogy ez nem elmulás,hanem születés.Egy új kaland kezdete.

S tudd,azért szállhatok most fel az égbe,mert a VALÓDI haláltól te, - akkor

ott,a keritésnél - megmentettél.