„Uram, állíts szájam elé őrséget, és
ajkam kapujához rendelj védelmet!”
(Zsolt 140, 3)
A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak;
amikor nem keresed a magad igazát;
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.
A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd;
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.
A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést;
amikor nem keresel emberi vigaszt;
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod,
hogy a „mag” kicsírázzék,
a hallgatás türelem,
A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés;
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad;
amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak,
növekedjenek és érlelődjenek;
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért;
amikor cselekedeteidet félreértik;
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.
A hallgatás hit,
Amikor nyugodtan vársz, mert
tudod, hogy az Úr fog cselekedni;
amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess;
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged,
mert elegendő neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.
A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet
anélkül, hogy megkérdeznéd: „Miért”?
a hallgatás imádat.
„Jézus hallgatott.” (Mt 26; 63)
/Teréz anya/
Kommentáld!