A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét,  hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.

Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.  Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.  Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.  Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.  Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.  A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg.  Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.1Kor 2,6-16.

A HÁROMLÉPÉSES TERV

Imádkozom, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára. (Fil 1,9-10)

A tévéreklám szerint "az élet hamar utolér". Elgondolkodtam ennek lelki értelmén is. Ha az élet hamar utolér, hogyan éljem meg Isten elhívását a meglepetések, hátráltatások mellett? 

A kérdés főleg az év ezen szakaszában jelentős. A nagyböjt alatt elhatároztam, hogy akaratomat megpróbálom Istennek áldozni. Úgy tervezem, több időt fordítok imádkozásra, többet hallgatok, és kevesebbet beszélek. Hogy ezt véghezvigyem, először is rá kell jönnöm, hol tértem el az Istentől elkészített helyes úttól. Ezek az "iránytévesztések" nem mindig nagy dolgok. Valójában sok kis cselekedetből tevődnek össze. Mint például elfelejtek köszönetet mondani, mikor valaki szívességet tesz nekem, vagy a saját magam, embertársaim és Isten felé vállalt elkötelezettségeimet nem követem. A második lépés, hogy összegyűjtött listámat imádságban Isten elé viszem, hogy segítsen a jövőben a helyes út megválasztásában. 

Végül arra fogom kérni ismerőseimet, hogy nyugodtan vonjanak felelősségre. Ehhez bátorságra lesz szükség, de tapasztalatom szerint akkor növekszünk igazán, ha egymást bátorítjuk Isten követésében.

Imádság: Istenünk, kérünk, adj erőt, hogy megértsük akaratodat az életünkre nézve. Ámen.

Az élet hamar utolér, de Isten az, aki felkészít rá. 

Bruce W. Bunce (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK KÉSZSÉGÉRT, HOGY ISTEN AKARATÁT TEGYÜK!