A házasságban megélt szerelemben senkit sem tűrhetsz meg párodon kívül a szívedben!
„Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém...”
Környezetünk napok (hetek?) óta Valentin napi díszbe bújva elsősorban a szerelmeseket veszi célba. A posztmodern életfelfogás értékrendjében a szerelem még csak-csak tartja dobogós helyét, de az életfogytig tartó elkötelezettség jócskán hátrébb szorul a sorban.
Egyszerre adja vonatkozó teológiai alapigazságok kinyilatkoztatását, és az Isten teremtette párkapcsolat kibontakozásában megvalósuló boldogság leplezetlen megfogalmazását az Énekek éneke.
Költői szépségén túl elemi üzenetet hordoz a kölcsönös és kizárólagos ragaszkodás leírása. Igénk nem titkolja az alternatív szerelmi lehetőségek, és a látótérben levő, párkapcsolati szempontból potenciálisan konkurens személyek realitását (8. v.), mégis az egyetlen kiválasztott szubjektív tökéletességét (9. v.) helyezi előtérbe.
Milyen értékeket fedezel föl párkapcsolatodban? Ott van közöttük a hűséges kizárólagosság? Szabad neked is ünnepelned ma a szerelmet, Szerelmesedet, de ne feledd, hogy Isten eme ajándéka a házasság szövetségében és hosszú távon élvezhető igazán!
A szerelem önmagában nem tesz boldoggá, hanem csak a hűséges házasságban megélt szerelem képes erre. Adj érte hálát a Teremtőnek!
Hogyha két szerető szív megöregedik,
mily mély, áhítatos boldogság jut nekik!
Szerelem! égi frigy! ó, lelkek tiszta lánca!
Megőrzi sugarát, ha kihunyt is a lángja.
(Victor Hugo)
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)
Oly szép az égi szeretet,
oly jó, könnyeket eltemet,
oly hű, megmenti éltemet,
Jézustól ered.
(Várady Endre)
Kommentáld!