Egy vidéki farmon élt két testvér, egymás
szomszédságában.
Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán
összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az
egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a
problémáikat, de most, egy csapásra minden megváltozott.
Hiába a negyven
éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak
szóba egymással
Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen
férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de
végül, amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával,
megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és
az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni
sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.
Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a
rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is
látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér
megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy
kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére
telkét.
Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta:
"Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után, ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?"
Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek.
Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.
Mire a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!
A két testvér egyszerre kérdezték a már távozó Mestertől:
-És mi legyen a híd neve?
Erre a Mester így felelt:
-Megbocsátás!
Kommentáld!