A kis Jancsi átment a nagyapjához, aki fafaragó volt. Tudta, hogy az most készíti a Betlehemet karácsonyra a templomnak. Elnézte, hogyan faragja az öreg a kis figurákat és nézegette a kész szobrocskákat.

Sokáig nézte ezeket elgondolkozva. Képzeletben elhelyezte őket az istállóban a jászol körül. Mikor elfáradt a nagy nézésben, karjait az asztalra fektette és ráhajtotta fejét. Egyszer csak észrevette, hogy ezek a szobrocskák élnek. És már nem is voltak aprók, ő meg nagy. A Szűzanya, Szent József, a pásztorok, mind ember nagyságúak voltak és mozogtak. Ő meg közöttük állt a nagyapjával és ő is nézte a jászolban fekvő kisdedet.
Sokáig nézte. És a Gyermek is nézte őt. Míg egyszer csak Jancsi szemébe könnyek szöktek.

- ,,Miért sírsz?"- kérdezte a kis Jézus.

- ,,Mert nem hoztam Neked semmit."

- ,,Pedig Én szeretnék tőled valamit."- mondta Jézus.

Jancsi elpirult örömében:

- ,,Mindent Neked adok, amim csak van! "- lelkesedett.

- ,,Három dolgot szeretnék tőled."- folytatta a kis Jézus.

De Jancsi a szavába vágott nagy buzgóságában:

- ,,Az új kabátomat, a csodálatos villanyvonatomat és azt a szép képeskönyvet a sok szép színes képpel."

- ,,Nem. "- rázta a fejét a Gyermek, - ,,Ezekre nincs szükségem.

Nem ezért jöttem a földre. Egészen mást akarok tőled."

- ,,De hát akkor mit? ,,- csodálkozott Jancsi.

- ,,Add nekem az utolsó iskolai dolgozatodat."- kérte a kis Jézus egészen halkan, hogy senki más ne hallja.

Jancsi megijedt. Egészen közel lépett a jászolhoz, a Jézuska füléhez hajolt és zavartan, szégyenkezve suttogta:

- ,,Jézuska, arra én elégtelent kaptam."

- ,,Éppen azért akarom!"

- ,,De hát miért?"- bámult Jancsi.

- ,,Adj Nekem mindent, ami elégtelen. Megígéred ezt?"

- ,,Meg." - bólintott komolyan a kisfiú.

- ,,De még más ajándékot is akarok tőled."- folytatta a kis Jézus.

Jancsi kérdően nézett rá.

-,,A reggeliző bögrédet."

-,,De azt ma reggel eltörtem."

-,,Mindig hozz el Nekem mindent, amit eltörsz vagy elrontasz életedben. Én újra egésszé teszem..."

,,De hátra van még a harmadik kívánság

om. Azt a választ is hozd el Nekem, amit feleltél, amikor az anyukád megkérdezte, hogyan tört el a bögre."

A kisfiú erre odahajtotta fejét a jászol szélére és keservesen sírt.

-,,Azt, azt, azt mondtam" - zokogta- ,,hogy véletlenül meglöktem és leesett az asztalról. Pedig akarattal dobtam le."

-,,Mindig hozd el Nekem minden hazugságodat, dacosságodat, minden rosszat, amit tettél."- mondta a kis Jézus.

,,Én, ha idejössz, segíteni fogok. Elfogadlak minden gyöngeségeddel: megbocsátok, kézenfoglak és megmutatom az utat. Elfogadod ezt az Én ajándékomat?"