,,Simon Péter pedig,akinek szablyája vala,kirántá azt,és megüté a főpap
szolgáját,és levágá annak jobb fülét.A szolga neve pedig Márkus vala."Jn.18:10.
Egy meggondolatlan szó,egy nem mérlegelt gesztus,egy ingerült tett elegendő,hogy előbb vagy utóbb megbánjuk a következményeket.
Ez a kis példa Péter életéből elgondolkodtató.
Három és fél év után ,mely idő alatt Krisztust követte,Péter még mindig magánál hordta kardját.Saját szemszögéből igaza volt,hiszen csak meg akarta védeni azt,aki nemsokára a zsidók Királya lesz.
A kérdés csupán az,vajon az Úr Jézus kérte-e valaha tőle,hogy mondjon le
kardjáról.Ha megtette volna,Péternek a Gecsemáné kertjében nem lett volna mit elővennie.
Mire utal egy kard viselése? Erőszakos természetre,mely kész visszavágni
bármilyen provokáció esetén.
Amikor Péter elővette a szablyát,miért nem lépett közbe Jézus,még
mielőtt a főpap szolgájának a füle a földre hullott volna?
Közbeléphetett volna de tudta,hogy Péternek szüksége volt erre a tapasztalatra,hogy rádöbbenjen indulatos természetére,hogy magatartása nem méltó egy változás után vágyódó keresztényhez.
Gyakran átmegyünk Péter tapasztalatán:egy meggondolatlan szó,egy gesztus ,egy cselekedet,és mikor tudatára ébredünk,hogy mit mondtunk
vagy tettünk,csodálkozunk,hogy mire képes Krisztus követője.
Milyen jó lenne ha Jézus kijavitana mindent,amit elrontottunk...
Néha megjavitja még mielőtt megmutatkoznának a következmények,de
legtöbbször megengedi,hogy rádöbbenjünk méltatlanságunkra,jellemünk fogyatékosságaira,és arra,hogy ha őszintén megbánjuk,a Szentlélek
elfoglalja a földi természet helyét.
Ne csüggedjünk el ,ha néha elesünk az úton,hanem nézzünk előre.
Uram,segits kivivnom a győzelmet! Ámen.
Kommentáld!