Az első legenda szerint, valamikor a kápolna helyén pogány oltár volt.
Ide jártak áldozni a tuhudunok, akiket Tuhutum (Töhötöm) vezérrol neveztek így. A szemben levo dombon emelkedett Budvár, ahol már keresztény vitézek laktak.
Ezek egyszer meglesték a pogányok szertartását és a vár leghíresebb íjásza "Jézus"-t kiáltva kiröpítette a nyílvesszojét. A pogányok ijedtükben keresztényekké lettek és ok is "Jézus"-t kiáltották. Ezt látva, a keresztények a csodás lövés és a megtérés emlékére, a pogány oltár helyére kápolnát építettek és azt Jézus-kápolnának nevezték el.
A második legenda szerint a tatárdúlás idejére teheto ez a csodás esemény. A környék népe a tatárok elol a Budvárba menekült és hosiesen védte magát, azonban a tatárok körülvették a várat és ki akarták éheztetni a védoket. A kán sátra éppen ott állt ahol ma a kápolna. Elotte pöffeszkedett a tatár vezér. A helybéliek élelme és kitartása már fogytán volt, mikor egy híres íjász "Jézus"-t hívta segítségül, megfeszítette íját, kirepítette nyílvesszojét a tatárok felé és egyenesen szíven találta a kán vezért.
A megijedt tatárok szétfutottak, a várbeli nép pedig a megmenekülés emlékére egy kápolnát épített pontosan arra a helyre ahol meghalt a tatár vezér.
Kommentáld!