Egy meggondolatlan szó,egy nem mérlegelt gesztus ,egy ingerült tett
elegendő,hogy előbb utóbb megbánjuk a következményeket.
Jézus tanitványa ,Péter három és fél év után ,mely idő alatt követte Őt,
még mindig magánál hordta a kardját.Elgondolkodtató.Saját szemszögéből
igaza volt,hiszen csak meg akarta védeni azt,aki nemsokára a zsidók
Királya lesz.
A kérdés csupán az,hogy az Úr Jézus kérte-e valaha tőle,hogy mondjon
le a kardjáról.Ha megtette volna,Péternek a Gecsemáné kertjében nem
lett volna mit elővennie.
Mire utal egy kard viselése? Erőszakos természetre,amely kész visszavág-
ni bármilyen provokáció esetén.
Amikor Péter elővette a szablyát,miért nem lépett közbe Jézus,még mielőtt
a főpap szolgájának a füle a földre hullott volna?
Közbeléphetett volna,de tudta,hogy Péternek szüksége van erre a tapasz-
talatra,hogy rádöbbenjen indulatos természetére,hogy magatartása nem méltó egy változás után vágyódó keresztényhez.
Gyakran átmegyünk Péter tapasztalatán:egy meggondolatlan szó,egy
gesztus,egy cselekedet,és amikor tudatára ébredünk,hogy mit mondtunk
vagy tettünk,csodálkozunk,hogy mire képes Jézus Krisztus követője.
Milyen jó lenne,ha Jézus kijavitana mindent,amit elrontottunk...Néha meg-
javitja még mielőtt megmutatkoznának a következmények,de legtöbbször
megengedi,hogy rádöbbenjünk méltatlanságunkra,jellemünk fogyatékos-
ságaira,és arra,hogy ha őszintén megbánjuk a Szentlélek elfoglalhatja a
földi természet helyét.
Ne csüggedjünk el ,ha néha elesünk az úton,hanem nézzünk előre.
,,Simon Péter pedig,akinek szablyája vala,megüté a főpap szolgáját,
és levágá annak jobb fülét.A szolga neve pedig Málkus vala."Jn.18:10
Kommentáld!