Egy csoport diák,akik nagy karriert fu-tottak be,összejöttek,hogy megláto -
gassák régi,egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba
csapott át,a stresszes élet és munka
kapcsán.
A tanár ,kávét ajánlva fel vendégeinek,
kiment a konyhába,és egy nagy kanna
kávéval és több fajta csészével tért
vissza:porcelán,műanyag,üveg,néhá -
nyan simák voltak,néhány közülök drá-
ga és ritkaság volt.A tanár szólt,hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt,a tanár igy szólt:
- Megfigyeltétek? - minden szép és drá-
ga csésze elkelt,hátrahagyva az olcsó
műanyag csészéket.Habár mindenki -
nek természetes,hogy mindenből a leg-
jobbat kivánjátok magatoknak,ez a
problémátok és a stresszetek forrása is.
Amit valójában mindenki akart,az a kávé volt,és nem a csésze,de tudato -
san a jobb csészére vadásztatok , s
egymás csészéit figyeltétek.Feltételez -
zük,hogy az élet a kávé,s a munkahe -
lyek ,a pénz,és a társadalmi pozició, a
csészék.Ezek csak eszközök az Élethez
de az élet minőségét nem változtatják meg.
Néha,azzal,hogy csak a csészére figye-
lünk,elmulasztjuk élvezni a benne lévő
kávét.
Kommentáld!