A  reggeli órákban a kertész kiment,hogy gondozza a kertjét.Az egyik

ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai,félt ,hogy nem fog

termést hozni,ezért visszametszette őket.Ahogy visszavágta ágait,a

végénél nedves lett,olyan mintha sirna a bokor.A kertész úgy érezte

mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:

,,Ó,kertészem,hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam,hogy a barátom

vagy,aki szeretettel gondot visel rólam,mióta csak elültettél,nem látod

milyen szépen fejlődők?Már majdnem feleakkorára nőttem,mint a kerités

melletti fák,és nemsokára olyan nagy lehetek,mint ők.De te most levágtad

ágaim,és szépséges leveleim odalettek.Csalódott és keserű vagyok,hogy

igy bánsz velem..."

Erre a kertész szelid,szeretetteljes hangon igy felelt:,,Kérlek ne sirj! Szük-

séges volt megmetszenem téged.Nem azért ültettelek,hogy nagyra nőjj,

és árnyékot adjál,hanem ,hogy termést hozzál.A fák a kerités mellett

hiába nagyok,nem képesek termést hozni,ellenben veled.Ha nem vágom

vissza ágaidat,akkor minden erőd elmegy arra,hogy nagyobbra nőjj,és

akkor nem leszel képes termést hozni.

Ne aggódj ,egy napon hálás leszel azért,amit tettem.Lehet ,hogy most nem

érted,de bizz bennem és javadra lesz.Nagyon hálás leszel,amikor meglátod

a termésedet."

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie.Arról álmo-

dozott,hogy egy napon rábizzák az egyik arborétum gondozását.Úgy tűnt,

hogy álma megvalósul,de végül -nem tudni milyen okból-egy másik kertész

kapta meg az állást,akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki.

A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:

,,Istenem ,hogyan tehetted ezt velem?Hosszú évek munkája és fárado -

zása,erre egy ilyen ember kapja meg az állást.Azt hittem,hogy segitségem-

re leszel és támogatsz,hogy előbbre jussak és pont a cél előtt teszed ezt

velem?Miért vagy ilyen kegyetlen? Mivel érdemeltem ki?

Isten gyöngéd hangon igy felelt:,,A te életedben Én vagyok a kertész."

Ekkor a kertésznek eszébe jutott,hogy évekkel ezelőtt,ő mit mondott a

bokornak...

Sokszor van az,hogy az ember úgy érzi,megreked az élete.De Isten útjai

kifürkészhetetlenek.Ő még a legrosszabb  dolgot is a javunkra tudja

forditani.Ismer minket és a javunkat akarja...

Nekünk végeznünk kell a ránk bizott feladatot,és bizni Istenben,hogy Ő

vezérli életünket és soha nem hagy cserben,még akkor sem ha úgy érezzük.Jézus azt mondja:,,Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől..."

Mt.6:25.