Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap
meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király
nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az
ünnepségre.
A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos,
hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.
Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy
szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?
Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz.
„Kérem, uram, szeretnék a királlyal beszélni, a vacsora kapcsán!”
„Várjon itt!” – felelte az őr.
Pár perc múlva visszatért.
„Őfelsége fogadja önt.” – mondta, és beengedte a koldust.
„Mit szeretnél kedves koldus?” – kérdezte a király.
„Felség, ne haragudjon, hogy zavarni merem. Köszönöm, hogy fogadott
engem, egyszerű szegény koldust. Kérem, felség, el szeretnék menni a
megtisztelő vacsorájára, de nincsen ruhám, amit illendően felvehetnék.
Legyen szíves, segítsen rajtam.” – mondta félő hangon a koldus.
A király elmosolyodott, és ezt mondta: „Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál!”
Ezután a király, magához hívta az ifjú herceget.
„Vezesd ezt az embert a szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!”
A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.
„Most már méltóképpen tudsz eljönni a vacsorámra. De ami a legfontosabb,
hogy most már sohasem lesz szükséged rongyaidra. Ez a ruha, amit kaptál
tőlem, sohasem fog tönkre menni!” – mondta a király. A koldus térdre
hullott, és hálásan megköszönte. Ahogy indulni készült, visszanézett
koszos rongyaira, amik ott hevertek a padlón. Habozott, majd végül úgy
döntött, megtartja a koszos ruhákat, hátha mégis szüksége lesz rájuk.
Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint ahogy azt a koldus elképzelte.
Viszont mégsem tudta annyira élvezni, mert egy zsákban magánál tartotta
régi rongyait.
Az idő igazolta, hogy a királynak igaza volt, és a ruha, amit adott
tényleg elnyűhetetlen. Mégis a koldus mindig magánál tartotta régi
rongyait, nem akart megválni tőlük. Az emberek rongyos batyusnak kezdték
gúnyolni a háta mögött.
Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta. A koldus látta a
szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő rongyaira
nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a király szavai, és
felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy úgy járjon, mint egy
király egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt.
A király pedig vele sírt.
Jézus Krisztus kereszthalála által meghívást kaptunk Isten királyi
családjába. Ahhoz, hogy Istennel vacsorázhassunk, fiától, Jézus
Krisztustól kapott, pompás ruhában tündökölhetünk. Csak annyit kell
tennünk, hogy elhajítjuk régi rongyainkat, és felöltjük a hit fénylő
ruháját. De nem ragaszkodhatunk régi rongyainkhoz. Ha Krisztusba vetjük
hitünket, el kell engednünk a bűneinket és régi életmódunkat. Ezeket a
dolgokat el kell vetnünk, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen királyként
élni és bővelkedni Krisztusban.
Kommentáld!