A Kötél
Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el.
De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, hogy besötétedett.
Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt.
A napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott.
És ahogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy erőt ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden szép és csúnya pillanatai lejátszódtak a szeme előtt.
A teste a levegőben lógott... Csak a kötél tartotta.
Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts!
Elgondolkodva azon hogy milyen közel van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza az a kötél amivel meg volt kötve.
Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott:
«Mit akarsz hogy tegyek?» Ments meg, Istenem!
“Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?” Persze, hogy hiszem!
AKKOR VÁGD EL A KÖTELET AMIVEL MEG VAGY KÖTVE... Egy pillanatra csend lett.
Az ember úgy dönt, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötelébe.
A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott.
CSAK HÁROM MÉTERRE A FÖLDTŐL...
És te? Mennyire ragaszkodsz a kötelékedhez?
Elengednéd? Soha ne kételkedj abban, ami Istentől jön.
Soha ne mondd, hogy elfelejtett vagy elhagyott.
Soha ne gondold, hogy nem gondoskodik rólad.
Jegyezd meg hogy mindig jobbján tart Téged. Ha ez az üzenet a Te számodra áldás oszd meg azokkal akit szeretsz
Isten áldjon...
Kommentáld!