Volt egy hegymászó, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sok évi felkészülés után indult el. De mivel a
dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő és késő este lett. Ahelyett hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást, mindaddig, hogy besötétedett. Sűrű éjszaka terült a hegytetőre.
Az ember körül minden fekete volt. A csillagokat és a Holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott. Ahogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól megcsúszott és nagy gyorsasággal esni kezdett.
Csak fekete pontokat látott és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének minden szép és csúnya pillanata lejátszódott a szeme előtt A teste a levegőben megrándult …A derekára kötött kötél megtartotta.
Abban a pillanatban csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts! Elgondolkodva azon, hogy milyen közel van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza az a kötél, amivel meg volt kötve.
Az égből váratlanul egy mély hang hallatszott:
- Mit akarsz, hogy tegyek?
- Ments meg, Istenem!
- Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?
- Persze, hogy hiszem!
- Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve!
Egy pillanatra csend lett. Az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötelébe A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt és megfagyott hegymászót. A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott.
CSAK HÁROM MÉTERRE A FÖLDTŐL…
Az Isten mond valamit, és mi nem hisszük el. Azt kérjük, mentsen meg, és amikor azt mondja: vágd el a kötelet, amin lógsz, akkor nem vágjuk el, inkább meghalunk. Félelmetes!
Ez a történet a felesleges halálról szól, arról, hogy az én gondolkozásom a több, vagy a hit a több? Ő esetleg többet tud, hogy én három méterrel vagyok a föld felett, és ha elvágom, megmaradok.
Én vajon mit tettem volna az ő helyébe?
Kommentáld!