Érdekes,hogy a mindennapi tevékenységünk milyen sokatmondóan tárják

fel az életünkben fontosnak tartott dolgokat.Például vegyük csak a

szennyest.A legtöbben szennyeskosárba dobják a mosnivalót addig,amig

a mosás napja el nem érkezik,és ez utóbbit a szennyeskosár telitettsége

határozza meg.Ritkán találni olyant ,aki minden ruháját azonnal kimossa,

az ember addig vár,amig legalább egy adag mosnivaló összegyül.Mások-

nak sokkal rendszeresebb módszerük van,s a szennyes ruhát szinek sze-

rint csoportositják abban a pillanatban,amikor levetik.

Ugyanaz a taktika lép érvénybe a gondmegoldás esetében is:a döntés

csak akkor születik meg,amikor a feladatok már-már felrobbanó csomaggá

tömörültek.A problémáit ily módon megoldó ember úgy véli,nem szüksé -

ges - ha nem éppen fölösleges - szembenézni a kisebb kihivásokkal.

Ez lehet tanult viselkedésmód,hiszen a felnőttek gyakran megdorgálják 

gyermekeiket:,,Csak akkor hivj,ha valóban valami nagy zür van,ha valami

erősen sürgős.!"

Csodálkozhatunk-e tehát,hogy Istenhez ugyanilyen módon közeledünk?

Csak akkor imádkozunk,amikor képtelenek vagyunk magunk megoldani

gondjainkat,vagy azt gondoljuk,hogy előbb csoportositjuk a dolgokat és rendszerezett módon tárjuk elébe.Ez az ördög terve,aki jól tudja,hogy az

összeroppanáshoz közeli pillanatokban gyakran túl megterheltek vagyunk,

és ennél fogva képtelenek vagyunk imádkozni.Azt is tudja,hogy minél inkább igyekszünk életünk bonyodalmait magunk megoldani,annál bonyo-

lultabbá válnak.Miközben kellemetlenségeinket megoldani próbáljuk,elve-

szitjük a feszültségtől mentes élet örömeit,Istenre pedig csak úgy gondo-

lunk,mint sürgősségi osztályra.Megrettent a gondolat,hogy egy hatalmas

Isten számára nyűgök legyünk,ezért húzódozunk megosztani Vele apró

gondjainkat.

Istenünk azonban ismer  minden gondolatot,amely valaha agyunkon át -

villant.Tud örömeinkről és fájdalmainkról,izgatottságunkról és csalódott-

ságunkról.  Nagyon várja a hivásunkat.Semmi,ami bármilyen mértékben érinti békénket nem túl csekély ahhoz ,hogy Ő észrevegye.,,Akkor kiáltasz,és az Úr meghallgat,jajgatsz,és Ő azt mondja:imé itt vagyok." Ézsa.58:9.