Az egyik egyetemen volt egy ateista filozófia professzor. Az volt az elsődleges célja, hogy diákjainak bebizonyítsa, Jézus nem létezik. Az egész szemeszter erről szólt. Senki sem mert vele vitatkozni, mert olyan vehemenciával érvelt, hogy rögtön lehordta azt, aki meg merte kérdőjelezni állításait.
A semester végén a 300 diáknak mindig feltette azt a kérdését: „Van-e még olyan valaki, aki hisz Jézusban? Álljon fel!”
A 20 év alatt soha senki sem mert felállni, pedig voltak a diákok között keresztények is. Tudták, hogyha valaki feláll, akkor ezt fogja neki mondani: „Te egy komplett bolond vagy! Egy egyszerű példa egyből rá is mutat. Ha ezt a krétát, ami a kezemben van leejtem, akkor összetörik. A Mindenható számára – ha tényleg olyan mindenható – nem jelentene gondot, hogy ezt megakadályozza. Mégis minden évben darabokra törne a kréta, ha elengedném.”
Nem olyan régen egy keresztény fiú került a csoportjába. Már hallotta a professzor hírét. Tartott is tőle. A fiú egész tanévben imádkozott azért, hogy majd legyen ereje felállni, és felvállalni a hitét a professzor és csoporttársai előtt.
Végül eljött a nagy nap. A professzor szokásához híven újra feltette a kérdést: „Ha van valaki a csoportban, aki még mindig hisz Jézusban, álljon fel!” A keresztény fiú erőt vett magán és felállt. A 300 fős csoport megdöbbenve nézett rá és kiváncsian várták a professzor reakcióját.
Az azonnal neki rontott és üvöltötte: „Te bolond! Ha létezne, akkor meg tudná akadályozni, hogy ha ezt a krétát a földre dobom, összetörjön!”
Erre, ahogy dühében földhöz akarta vágni a krétát, az hirtelen kicsúszott az ujjai közül, és a nadrágján végig gurulva ért földet, ahol szépen lágyan tovább gurult a diákok felé, és nem tört össze.
Mindenki döbbenten nézett. A professzor elvörösödött, meredten nézett és végül szégyenében kirohant az óráról.
Ezután a keresztény fiú kiállt és bizonyságot tett Jézusról. Megosztotta csoport társaival azt, hogy Jézus igenis élt, él és élni fog, aki szeret minket és eltörölte a bűneinket.
Kommentáld!