„…hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül…” (Jakab 1:4)
Az akadályok legyőzése fejleszti ki bennünk azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy betöltsük Istennek életünkre vonatkozó akaratát. Igazság szerint ez másképp nem is lehetséges. A korinthusiakhoz írt második levelében Pál kifejti, hogy milyen haszonnal jár az, ha nehéz időkön megyünk keresztül. Igen, valóban haszonnal! Szánjunk rá pár percet, és nézzünk meg néhányat ezen hasznok közül!
Először: „…hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban…” (2Korinthus 1:4). Ha az emberek tudják rólad, hogy jogod van beszélni, figyelni fognak rád. Ha viszont nincs jogod hozzászólni az adott problémához, udvariasan el fognak fordulni. Minden olyan problémádban, ami növekedésre kényszerített, benne találhatók a válaszok, amelyekre a körülötted lévőknek szükségük van! Ha azt mondod: „én már átmentem ezen”, az emberek tisztelni fognak, és odafigyelnek rád. A tapasztalat az egyik legértékesebb eszközöd, és Isten használni is fogja.
Másodszor: „…hogy ne önmagunkban bizakodjunk…” (2Korinthus 1:9). Bármi is vesz rá arra, hogy Istenhez fordulj, és egyre jobban rá támaszkodj, az hasznos. Amikor elveszítünk egy állást vagy egy szerettünket, ha tönkremegy a házasságunk vagy az egészségünk, vagy ha valamitől odalesz a lelki nyugalmunk, olyankor fordulunk Istenhez, és fedezzük fel, hogy Ő mire képes.
Harmadszor: „hogy… sokan sokféleképpen mondjanak… hálaadást” (2Korinthus 1:11). Emlékszel még, hogy milyen volt az életed, mielőtt Istennel találkoztál? A zsoltáros ezt írja: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (Zsoltárok 40:3). Rajta, emeld fel a hangod, és kezdd el dicsőíteni Istent azért, amit érted tett! Végtére is, hol lennél nélküle? Nem is jó belegondolni, igaz?
Kommentáld!