„Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”
Döntéseinkben benne van a teljes élet támogatása, illetve veszélyeztetése is. Amikor személyes nyereségért küzdünk, hajlamosak vagyunk a leginkább „aprópénzre váltható” dolgokat keresni. Az „itt és most” bűvölete olyan erős, hogy szinte minimálisra csökken az örökkévaló célokért folytatott küzdelemre maradó erő.
E kérdésben emlékezetes leckét kaptam mintegy negyven éve a katonaságnál, amikor a fegyelmezetlen katonákat korholó tiszt miután megvonta az eltávozás és a szabadságolás lehetőségét, így oktatta katonáit:
„Önök a pillanatnyi élvezet mámoráért feláldozták hosszú távú érdekeiket.”
Bölcs meglátás volt. Jézus előre feltárja a megmaradás titkát:
„Mit használ... az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” E szóban kétféle cél körvonalazódik: egyik „az egész világ megnyerése”, a másik az ember lelkének nyeresége, üdvössége.
Életünk folyamán folyamatosan e kétféle cél között választunk.
Az első célt az Úr túlzás alkalmazásával mutatja meg, úgy, ahogy az ember vágyaiban körvonalazódik: „az egész világ megnyerése”.
Senki sem nyerheti meg az egészet, mégis milyen ádáz küzdelem folyik érte!
Az emberek feláldozzák e célért az egészségüket, családjukat és még sok egyebet. Aztán mindent itt hagynak, és egy leterhelt életet tudva maguk mögött a Bíró elé lépnek.
Az Úr Jézus tanítványa nem válik rabjává a világi dolgoknak. Egyetlen kérdés foglalkoztatja: Mit akar az Úr, mi az, ami neki tetszik?
A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg. (Abraham Lincoln)
(Lukács Tamás)
Kommentáld!