A Legszebb Nő
Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot
hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett
beküldeniük egy rövid történet kíséretében.
Pár héten belül több ezer
levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét,
hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi
körülmények között élt.
A következők álltak levelében: Az utcánk
végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála
vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról
beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok,
utánam szól, hogy milyen büszke rám.
A fiú a következőképpen fejezte
be levelét: Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha
majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép
feleségem legyen, mint ő.
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél,
elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki egy
idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.
Ez
az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis
akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi
termékeinkre.
Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé.
Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.
Kommentáld!