Akarsz-e meggyógyulni? 

(János 5, 6)

A bethesdai beteg már 38 éve ágyhoz volt kötve. Nem is gondolt már komolyan arra, hogy egyszer még másként is lehetne. Megszokta nyomorúságos állapotát. De az Úr felrázta őt eltompultságából. Életének sötét, sivár magánosságába reménysugár hull: számodra is van még segítség, van még remény. Akarod?

Sajnos a legtöbben egyáltalán nem vágynak arra, hogy a bűn sokkal végzetesebb nyomorúságából megszabaduljanak. Megszokták istentelen állapotukat. Mást már el sem tudnak képzelni. A lélek egyáltalán nem érzi, hogy beteg. Sőt, szenvedélyesen hódol olyan dolgoknak, amikről tudja, hogy romlására vannak s talán még testileg is csak tönkreteszik.

- A testi betegségek sok esetben a lélek sérüléseit, fogyatkozásait és sebeit tükrözik. A kapzsiság például belső megkeményedést hoz magával, kéregként veszi körül a lelket és megkövesíti azt. A testi gyönyöröknek és szenvedélyeknek belső ziláltság, felbomlás, szétesés a következménye. Minden bűn megbénítja, gúzsba köti a lelket, akárcsak valami bénító betegség, úgy, hogy nem tud többé szabadon mozogni, Isten felé lendülni. Elszakad Istentől, akinél egyedül találhatna gyógyulást. Sorvadásnak, halálnak van kiszolgáltatva.

A bűn egyik legsúlyosabb következménye a lelkiismeret szörnyű megsebesülése. Minden vétek elsősorban a lelkiismeret sérülését vonja maga után, amely éppen olyan érzékeny, mint a szemünk. Amíg fájdalmas érzékenység van benne, amit Isten Igéje is kiválthat, a lelkiismeret még nem egészen halott.

Akarsz-e meggyógyulni? Jézus ezzel a kérdéssál olyan emberhez közelít, akiben még van érzékenység a maga belső baja, nyavalyája iránt. Akarsz-e meggyógyulni? Lehet, hogy időközben vannak olyan pillanataid, amikor akarsz, de azután ismét régi lényed kerekedik felül. Mentegeted, kisebbítgeted vétkeidet. Az olyan betegen, aki nem vállalja azt, hogy beteg, nem lehet segíteni. Ha egyszer átérzed a magad szomorú belső helyzetét és minden áron meg akarsz gyógyulni, a lelkek nagy orvosa téged is kezelésébe vehet. És mégha kétségbeejtően nagy is már a kár, gyógyíthatatlannak látszanak a sebek, ő meg tud és meg akar gyógyítani. Sebei hozzák gyógyulásunkat. Vére az az orvosság, mely helyreállítja a halálra sebesült és beteg lelket.

Csak bizalommal fordulj hozzá. Nála nincs reménytelen eset. 

 BETHESDA PARTJÁN

'Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala.'

(János ev. 5,5)

Harmincnyolc esztendeig volt beteg...

Harmincnyolc év... ó idő-rengeteg,

Ó csigalassan kúszó nappalok,

Ó végevárhatatlan éjjelek!

Ó zaj, mely őrjít, ó csend, mely gyötör,

Ó tehetetlen kín, maró csömör,

Ó nagy alkalmak örökre múlása,

Kis, édes percek tovasuhanása

Hasztalanul, megfoghatatlanul, -

Hiába termett datolyát a pálma

S hajtott ki az olajfa vigaszul.

Harmincnyolc esztendeig volt beteg,

Mindenki terhe, magának teher, -

Harmincnyolc ólomlábú év alatt

A fátum mindent elcserél-kever

A lélekben, a mély műhely-homályban.

Ez a szív kővé keményedhetett,

Túlcsordulhatott alázatosságban,

Harmincnyolc esztendeig volt beteg:

Ha ártatlan volt, bűnössé lett tőle,

Ha bűnös volt, kitisztult hófehérre,

Ha volt önérzet benne: ronggyá válott,

Ha volt szikla-dac: finom porrá mállott,

Feküdt a tóparton, s a tóba nézett...

A Tó, ez volt az egyetlen igézet.

A Tó, a Bethesda, a gyógyulás:

Leszállani szent, megszállott vizébe,

Mikor rájön a nagy 'háborodás',

Mikor rászáll az Isten anygala,

Súlyos szárnyával sujtja a habot,

S gyöngy-buborékként a titkos mélyből

Fakadnak a megmentő balzsamok.

A Tó... közel volt, s mégis messze volt,

Elérhetetlen, mint a csillagok.

A többiek mégis csak lejutottak,

Lejutottak a bénák, a vakok,

Valaki vitte, támogatta őket,

Hadd lépjenek a vízbe legelsőnek,

S ki soká tűrt, sokáig vérezett,

Egyszer mégis elsőnek érkezett.

Csak ő, csak ő nem érkezett oda...

Nem volt, ki támogassa, levigye,

Talán oly súlyos volt, oly tehetetlen,

Oly bűnös élő-halott teteme,

Hogy ember-erő el nem bírta többé.

Elmúlt megint a szent háborodás,

A nagy alkalom, a boldog varázs,

Elszállt megint az Isten angyala.

A halott öröm utolsó leánya:

A halványzöld fürtű tündér-remény,

Az is a világ végére szökött.

Éj lett, ragyogtak irgalmatlanul

A csillagok a Bethesda fölött.

De másnap reggel Jézus arra jött.

Reményik Sándor verse