Nincs rettenetesebb, mint a lelkiismeret gyötrelme.

Történet egy kisfiúról akit Fülöpnek hívtak. Volt egy kistestvére, akit az édesanyja rábízott. Elutazott és azt mondta, vigyázz a kistestvéredre. Kimehettek együtt a parkba játszani, de vigyázz, maradj mellette. Aztán úgy történt, hogy amikor a gyerekek ott játszottak a homokban, jött a barátja és azt mondta: Fülöp, olyan nagyszerű meccs van, csak épp az úton kell átmenni, gyere át egy kicsit. Fülöp azt gondolta, olyan jól eljátszik a gyerek, észre sem veszi, ha átszaladok. A meccs érdekes volt, egyik gólt a másik után lőtték és teljesen elfeledkezett a gyerekről. Egészen addig, amíg egyszer egy sikoltást, fékcsikorgást hallott. A kistestvére át akart szaladni az úttesten - mert egy kutya jött a parkba, amitől megijedt - és a villamos elütötte. 

Fülöp amikor meglátta, mi történt, mint az őrült szaladt el, hogy soha többé nem megyek haza. Végre késő este mégis hazaérkezett. Az édesanyja megölelte - csakhogy itt vagy kisfiam, már azt hittük, veled is baj történt. Tudod mi történt a kislánnyal? A fiú elmond mindent, csak egyet hallgat el, hogy elment a meccsre. Így mondja el, hogy mellőle szaladt el a kislány és nem tudta már megfogni. Csak ezt az egyet hazudta. 

Aztán múlik az idő, mindenki elfelejtette már az esetet, de Fülöp attól a naptól fogva egészen más lett. Az édesanyja hiába hívta, hogy gyere a templomba - nem. Hiába mondja, hogy mennyire olvastad ezelőtt a Bibliát, együtt tudtunk imádkozni. Kérlelte, Fülöp légy őszinte, mi van veled? Leírja a történet, hogy sokszor volt annak a határán, hogy elmond mindent. Már volt úgy, hogy a keze a kilincsen volt, bemegyek, elmondok mindent, meg fogják bocsátani, nem bírom így tovább. Aztán mégis leveszi kezét a kilincsről - nem, nem lehet. Egyszer ott ült az édesanyja mellett, aki simogatta a fejét és úgy kérlelte, Fülöp mondd el mi bánt, bármi legyen is az, légy őszinte, mondd el. A szavak már a torkán vannak, kezdené mondani és akkor megint megkeményíti magát - nem, ezt nem lehet. Minden sikerül ennek a fiúnak, kiváló tanuló, nagy tudós lesz. Jó házasélete van, szép gyermekei, és egy nap az íróasztalnál találják - főbe lőtte magát. 

A lelkiismeret! Pedig csak egy szavába került volna. Csak egyszer kellett volna kimondani, hogy én voltam az oka. Ugye tudod, hogy megbocsátották volna, az Isten is, a szülők is. 

Ne hidd, hogy valamit is el lehet felejteni. Ha régen történt is, nincs elfelejtve semmi. Bármelyik pillanatban gyötörni kezdhet a lelkiismeret. Lehet, hogy az ideggyógyintézetbe vezet majd, de lehet hogy fel a padlásra a kötélhez. Kérdezd meg ma este - Istenem miért vagyok ideges, türelmetlen, miért vagyok hitetlen, miért nem tudok megváltozni? Tudod mi az idegesség? A bűn láza! Hiába felejtetted el, nincs elfelejtve. A bűn és a büntetés össze van kötve, ez az Isten törvénye. Ha itt nem fog kiderülni, jaj akkor neked. Lehet, hogy a sírba viszed a titkodat, lehet hogy senki nem fogja megtudni, és mégis megvan a büntetése. Aki ebben a földi életben nem rendezte, egy örökkévalóságon át gyötri majd. 

forrás: bacsipisti