Aki a Felséges rejtekében lakik, a

Mindenható árnyékában pihen, 

az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 

Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 

Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 

sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 

Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 

A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 

Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 

nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 

kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 

Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 

Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 

Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

Zsolt 91.

A MADARÁSZ TŐRE

Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk. (Zsolt 124,7)

Kék tollak verdestek kétségbeesetten. A madár fejjel lefelé csüngött egy faágról, és halálra rémülten csapdosott, mert a lábait valami hurok fogta. Brandt fiam nyugodt léptekkel odament a szajkóhoz, azután az egyik kezével szelíd, de határozott mozdulattal átfogta, a másikkal pedig végtelenül óvatosan egy késpengét csúsztatott a zsineg és a madár lába közé. Addig nyiszálta a szálat, amíg a zsineg meg nem adta magát. Ekkor Brandt néhány lépést tett, és a kezét a magasba lendítette. Huss! Egyetlen kék villanás, és a madár már magasan szárnyalt. Ez a látvány örökre megmaradt bennem. 

Isten ugyanazt tette egykor velem, amit fiam imént a szajkóval. Pont ilyen tőrbe esett madár voltam. Én is átéltem, hogy mentő kezek nyúlnak utánam, hogy kiszabadítsanak a bűn kötelékeiből. Azután szabadon mehettem tovább. A madárral ellentétben én visszatértem a szabadítómhoz. Éreztem, Isten oltalma a legbiztosabb hely számomra. Soha sem fogom elfelejteni gyengéd szólítását és hívását. Isten kezében békességet és örök életet találtam.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy szabadító kegyelmed részesei lehetünk. Ámen.

Isten megszabadít, és teljes életet ad. 

Shannon L. Van Roekel (Brit-Kolumbia, Kanada)

IMÁDKOZZUNK EGY KÉTSÉGBEESETT BARÁTUNKÉRT!